–
Melinda, az isten szerelmére, rohanj! – üvöltötte Kiryan az előtte álló, bőrig
ázott, hosszú barna hajú lánynak. A fiatal nő szeme sarkában egy könny
remegett, Kiryan még a zuhogó esőfüggönyön keresztül is tisztán látta. És a
szíve nagyot dobbant.
Melinda
épp abban a pillanatban vallott neki szerelmet, amikor az őrszem elkiáltotta
magát. A vadászok rájuk találtak, és mindenkinek menekülnie kell. Az
alakváltókat, mint Kiryan és Melinda, régóta üldözték az emberek. Nem értik,
ezért elpusztítják.
A férfi
fajtája egyik legidősebb tagja, bár persze a véneknél nem lehet idősebb, a maga
kétszázharminchat évével mégis rangidősnek számít. Melinda pedig épphogy
átlépte a felnőttkor küszöbét, alig lehetett több ötven évesnél. Feltűnő viselkedése, kecses alakja és
hatalmas barna szemei azonban nem kerülték el Kiryan figyelmét.
Egek!
Még hogy nem kerülte el a figyelmét! A férfi,
ha tehette, egyfolytában bámulta. Lopva lesett rá a vacsoránál, a szeme
sarkából figyelte a tanácskozás alatt.
Egyik
róka sem volt ennyire cserfes, kacér, mégis rettentően vonzó.
Aztán
a lány erőt vett magán, és bevallotta, hogy neki sem közömbös a férfi.
Kiryiannak azonban nem volt más választása.
Durván
elzavarta Melindát, csak, hogy mentse az életét. Ha a vadászok rátalálnak, nem
kegyelmeznek neki. Ha pedig nem ölik meg azonnal…
Kiryan
bele sem mert gondolni, mit tehetnek vele azok a férgek.
Így
kimondta azokat a szavakat, amiket hallania kellett. Nem az igazat, nem. Azt
nem lehet.
Megmondta
a lánynak, hogy képzelődik. Hogy ő nem szokta nézni. Hogy teljesen hidegen
hagyja, és mentse az életét, mert ő nem fog vigyázni rá.
De
Melinda meg sem moccant. Csak bámult rá a hatalmas szemeivel kérdőn, és nem
értette a helyzetet.
Kiryan
ekkor ordított rá. Épp abban a pillanatban, amikor eltalálták.
A
lövedék mélyen a combjába fúródott, szétroncsolva a csontot is, így eltart egy
ideig a gyógyulása. Talán nem is marad elég ideje elmenekülni. Ha pedig
rátalálnak, Melinda nem lehet itt.
–
Megsebesültél. – lépett közelebb bizonytalanul Melinda, kisöpörve vizes haját
az arcából.
–
Menj már, a francba, tűnj innen!
–
Nem hagylak itt! – Melinda mérgesen dobbantott a lábával, ami roppant mód
feldühítette Kiryiant.
–
Tudok magamra vigyázni, veled ellentétben! Ha nem indulsz el most azonnal, én
magam téplek szét! – Kiryan rávillantotta hegyes szemfogait, amitől Melinda
végre megrettent. Már látta átváltozni rókává, de a köztes állapot, ami félig
ember, félig állat, sokkal félelmetesebb.
Melinda
végül bólintott, majd teljes erejéből rohanni kezdett. Kiryan elégedetten
felsóhajtott, és behúzódott egy közeli fa tövébe. Már egész közelről hallotta a
vadászok csörtetését, és a kopók csaholását a fák között.
Kieresztett
karmait, és megropogtatta a nyakát. Nem adja egykönnyen magát, és remélhetőleg
elég ideig feltartja őket, amíg a családja elmenekül.
Újra
Melindára gondolt. Hitte, hogy megmentette őt is. Ügyes lány, bízott a
képességeiben. Ha elég gyorsan fut, még elérheti a többieket, akkor pedig
biztonságban lesz. Elmehetnek egy olyan erdőbe, ahol nem zavarja őket senki.
Talán talál magának egy rendes fiút, korabelit, akit nem néznek ki érte, ha
párjának választja.
Kiryanra
örök szégyen szállt volna, ha egy olyan nőstényt fogad maga mellé, akiről úgy
gondolták, nem méltó hozzá. Márpedig egy ennyire fiatal falkatag biztos, hogy
nem lenne méltó hozzá. Már a vének szerint. Kiryan számára maga lett volna a
tökély.
Kár,
hogy már nem kerül arra sor, hogy megpróbálják.
A
vadászok egyre közelebb értek hozzá, amikor valami megváltozott. A csapat
hirtelen megtorpant, a kutyák abbahagyták az ugatást, és nyüszítve vonultak
vissza.
Kiryan
kilesett a fák takarásából és nem hitt a szemének. Melindát pillantotta meg, a
család körében. Szinte mindenki ott volt, és félig átalakulva vicsorogtak a
vadászokra. A társaság pedig majd összecsinálta magát félelmében. Nem csoda,
gondolta a férfi, hiszen ez nem mindennapi látvány. Az alakváltók ritkán
támadnak ahhoz képest, hogy rendkívül halálos ellenfélnek számítottak.
Kiryannak
egy pillanatra megfordult a fejében, hogy talán Melinda áll ennek a hátterében,
de nem volt sok ideje ezen gondolkodni. A vadászok csak pár másodpercig voltak
megrökönyödve, aztán támadásba lendültek.
Nem
tudhatták, hogy semmi esélyük az alakváltó rókák ellen. Karmok és fogak
villantak, vér fröccsent, jajveszékelések töltötték be az erdőt.
A
küzdelem nem tartott sokáig, nemsokára csak az eső zuhogását lehetett hallani a
fák között. Kiryan annyira tehetetlennek érezte magát, a lábában azonban még
nem forrtak össze a csontok, előtte ki kell venni a lövedéket. Legszívesebben ő
is a családja mellett harcolt volna, de most ő volt a béna, akit védeni kell.
A
vadászok, már akik maradtak, hanyatt-homlok menekültek az erdőből, némelyikük
esküdözve, hogy sosem térnek vissza. Hiába, ha meg is szegi az ígéretét, több alakváltóval
nem fognak itt találkozni. Kiryan mindenképp új otthont fog keresni a
családjának.
Melinda
letörölte a véres-vizes arcát, kutakodó tekintete a fákat fürkészte. Kiryan
nagyot nyelt, majd kidugta a fejét a fa mögül.
Amikor
a lány meglátta, barna szeme felragyogott, arcán megkönnyebbült mosoly terült
szét. A férfihoz rohant és a nyakába ugrott.
–
Azt hittem, elkéstem! – Kiryian egy pillanatra belefelejtkezett az ölelésbe,
majd eltolta magától a lányt.
– Én
pedig azt hittem, világos voltam! – Melinda azonban nem adta fel.
– Ha
nem jöttem volna vissza, már halott lennél! – A férfi szólásra nyitotta a
száját, majd be is csukta. Semmi nem jutott eszébe, amivel megcáfolhatná a
lányt.
–
Akkor is megmondtam, hogy menekülj! Megszegted a parancsomat! – Melinda nem
hitt a fülének. Megmentette a férfi életét, ő pedig azzal vagdalkozik, hogy nem
fogadott szót? Van fogalma róla egyáltalán, milyen nehéz feladat volt
visszazavarni a falkát?
– Nem
érdekelnek a hülye parancsaid! Nem hagyhattalak itt, nem érted? Tudom, hogy nem
érdekellek, de nekem akkor is fontos vagy!
Kiryan
váratlan döntést hozott meg, miközben a lány sorolta a panaszait. Két kezébe
fogta a lány arcát, és közelebb húzta magához.
Melinda
ajkai hívogatóan csillogtak, a düh, ami az imént a hatalmába kerítette, most
átváltozott elemésztő vággyá. Kiryan pedig boldogan adta meg neki, amire
vágyott.
Puha
ajkak fogadták, finom, incselkedő nyelv kérte fel vad táncra a sajátját.
Amikor
a csók véget ért, Melinda ámulva nézett rá.
–
Akkor ez azt jelent, hogy…? – Kiryan rábólintott.
–
Igen. Hazudtam, sajnálom. Nem igaz, hogy közömbös vagy, és hogy nem érzek
irántad semmit. De ha ebbe belevágunk, nem lesz könnyű dolgunk.
–
Nem érdekel! – vágta rá villámgyorsan Melinda.
–
Nem fognak szeretni. – tette hozzá a férfi, Melinda azonban ismét megrázta a
fejét.
–
Hidegen hagy. Amíg Te mellettem vagy.
–
Örökké, Melinda. – Bólintott Kiryan, és úja megcsókolta.
Happy end
Happy end
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése