Sarah
alig várta az estét. A terve egyre világosabb, kivitelezésre alkalmasabb volt,
és élvezettel gondolt bele, mit is fog okozni a férfinek. Cadmon csúnyán meg
fog fizetni azért, ahogy vele viselkedett. Egy parányi része nagyot sóhajtott,
hiszen alig ismerte a férfit, túl régóta nincs is itt, nem is adott neki
esélyt, hogy bizonyítsa, mégsem ekkora tuskó.
Persze
Sarah-t ez nem hatotta meg. Sosem tűrte, ha lenézték, vagy ha uralkodni akartak
felette. Képzeletben gonoszul összedörzsölte a tenyerét, miközben lófarokba
kötötte a haját.
Egy
egyszerű, fehér pólót választott a sötétkék farmerhoz az igencsak szegényes
bőröndjéből. Egy kicsit bánni kezdte, hogy nem pakolt be alaposabban, bár igaz,
nem gondolta, hogy az erdő közepén fog partizni.
Feltett
némi sminket, és elégedetten pillantott a tükörbe. Elbűvölő, mint mindig. Az
anyja szépségét örökölte, aminek mindig hasznát is vette. Küldött egy csókot a
tükörképének, és kilépett a fürdőből.
Bill
már türelmetlenül toporgott az ajtóban. Pedig alig várt rá egy röpke órát. Vagy
kettőt. A semmi közepén gyorsan repül az idő.
–
Biztos kész vagy? – Gúnyolódott a férfi, mire Sarah felkapta a kabátját.
– Jó
munkához idő kell. Ez pedig – mutatott végig magán – tökéletes munka.
Bill
a szemét forgatta és kinyitotta a lány előtt az ajtót. Sarah bizonytalanul
lépett ki a vaksötét éjszakába, és rögtön meg is torpant. Előre engedte a
férfit, aki magabiztosan indult meg az ösvény felé.
A
lány próbált lépést tartani vele, de ilyen sötétben az orráig sem látott.
Csoda, hogy Bill tudja, merre megy. Semmi kedve nem volt eltévedni. Akkor nem
tudná véghezvinni a tökéletes tervét.
A
buli zaja már távolról elért hozzájuk, a lány pedig úgy érezte, a szíve a
torkában dobog és készül kiugrani. A fenébe, tényleg izgul? Nem először
csábított el egy fiút, akkor most mégis mitől tart?
Bill
újból előre tessékelte, Sarah pedig kilépett az erdőből. És elállt a lélegzete.
A
Menedék telis-tele volt lámpásokkal, amik körbefutottak az erdőt szegélyező
fákon, gyönyörű színpompába öltöztetve a környezetet. A Hold magasan járt az
égen, ami további fényforrást biztosított a szórakozó fiataloknak.
Amint
meglátták, hogy az ünnepelt megérkezett, mindenki egyszerre kiáltott fel. Sarah
szégyenlősen elmosolyodott, és integetésképp felemelte a karját. Bill hátulról
átölelte, és finoman előrébb lökte.
Sarah
felébredt a kábulatából, és hálásan nézett fel a nagybátyjára. A férfi kitett
magáért, Sarah el sem tudta képzelni, hogy jutott mindez az eszébe.
Amikor
viszont Peggy száguldott feléjük széles mosollyal az arcán, a lánynak leesett,
hogy Bill nem biztos, hogy egyedül felelős mindenért.
–
Na, hogy tetszik, csillagom? – ölelte meg a nő, Sarah pedig mosolyogva
bólintott.
–
Fantasztikus. Ügyesek voltatok.
A
lány sugárzó arcát meglátva Peggy oldalba bökte Billt.
–
Na, mit mondtam? – A férfi morgott valamit az orra alatt, Peggy pedig csak
intett neki. Sarah-t mulattatta a jelenet, úgy tűnt, ők ketten tulajdonképpen
egész jól kijönnek.
Óvatosan
körbenézett, de persze akit keresett, nem találta. Cadmon nem volt ott,
legalábbis nem mutatta magát. Raven viszont annál inkább. Elmaradhatatlan
gitárjával épp egy kisebb tömeget szórakoztatott, természetesen lányokat.
Sarah
magabiztosan elindult felé, és lehuppant mellé, félretúrva egy sötéthajú lányt.
Amaz gyilkos pillantást lövellt felé, de Sarah csak Ravenre figyelt.
A
fiú ügyesen játszott egy dallamosabb számot, a végén pedig vastaps lett a
jutalma.
–
Állati klassz volt. Játszol még? – Sarah belekarolt a férfibe, aki zavartan
mosolygott.
–
Öhm… nem is tudom. Igazából gondoltam, pihenek egyet.
–
Remek! Gyere, beszélgessünk. Itt túl nagy a tömeg. – Sarah felhúzta Ravent, a
hölgykoszorú pedig csalódottan felsóhajtott, miközben őt a pokol fenekére
kívánták. A lány nem foglalkozott velük, egyszerűen megtanulta figyelmen kívül
hagyni az irigyeit.
Egy
távol eső pad felé kormányozta a fiút, aki idegesen tekintgetett körbe.
–
Nem lesz ebből baj? – Kérdezte, miközben nagyot nyelt.
–
Baj? Miből, hogy beszélgetünk? Persze, ha mást is szeretnél… - hívogatóan a
férfire mosolygott, miközben csábítóan előrenyomta a melleit. Raven láthatóan
teljesen zavarba jött, úgy tűnt, bármelyik pillanatban elmenekülhet, de Sarah
nem adta fel.
–
Raven, nyugi. Nem lesz gond. – Újra hozzá simult, mire a férfi felpattant. A
lány csalódottan nézett fel rá, igyekezett minél ártatlanabb képet vágni.
–
Figyelj, mi a bajod? Nézd, tudom, hogy ahonnan te jöttél, ott mindent
megkaptál, de én nem vagyok egy tárgy, hogy… - Sarah felpattant, átkarolta
Raven nyakát, és belesuttogott az ajkaiba.
–
Igen, mindent megkaptam. És mindenkit. Tudod, miért? – Raven szaporán szedte a
levegőt, és megrázta a fejét, így a lány folytatta. – Mert mindenki engem
akart. Ahogy te is, nem igaz?
Raven
már szólni sem tudott, így Sarah megtette az utolsó lépést.
Megcsókolta
a férfit, aki dermedten vette tudomásul, mi is történik. A lány tudta, hogy
Raven szinte sokkot kapott, de meg kellett tennie. A kívánt hatás pedig nem
maradt el…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése