19. fejezet

Aznap délután Bill rendkívüli gyűlést hívott össze, még a kint járőröző egységeket is visszahívta. Peggyt szorosan magához ölelte, majd végignézett a köré gyűlt vérfarkasokon. Mindegyikük szemében félelem tükröződött, rettegtek az őket körbevevő erdőtől, ami a gyilkost rejtette. Sajnos azonban a férfi sem tudott nekik válasszal szolgálni, hogy ki és miért fenyegeti az életüket. Nos, legalábbis azt valóban nem tudta, hogy ki az elkövető, a szándéka azonban világos volt. A trónt akarja, Bill holttestén át.

– Figyeljetek rám, mindannyian! – kezdte jól hallhatóan mindenki számára. – Tudom, hogy féltek, és tudom, hogy megoldást vártok. De mindaddig, míg nem tisztázunk egy-két dolgot, nem segíthetek. Először is... – Bill jelentőségteljesen Peggyre nézett, aki igyekezett minél kisebbre húzódni. Cadmon morgott valamit az orra alatt, de a férfi rá sem hederített. – A mai naptól fogva Peggy és én egy párt alkotunk. Ha bárkinek kifogása van ez ellen… az nekem mondja a problémáit. Másodszor, a gyilkos már ismer minket. Tudja, merre járunk az erdőben, hogy hol lakunk, és ki merem jelenteni, valamelyikünket személyesen is ismerheti, így jutott el a Menedékhez. Ne, ne ijedjetek meg, nem vádolok senkit. De arra kérek mindenkit, gondolja végig, ki az, akiről el tudná képzelni ezeket a szörnyűségeket. Ha bárkinek bármi eszébe jut, nálam jelentkezzen.

Mindenki összesúgott, egymásra néztek, néhányan pedig Cadmon felé mutogattak. A férfi állta a pillantásokat, és ha lehet, még jobban kihúzta magát. Bill pedig folytatta.

– Harmadszor pedig… bár tudom, egyszer már kijelentettem az ellenkezőjét, de nemrégiben rádöbbentettek néhány dologra. Például, ha királyként viselkedek, el kell foglalnom a trónt. Ezt pedig, itt és most, meg is teszem.

Az emberek egyszerre kiáltottak fel a hír hallatán, többen tapsoltak, és szinte egy emberként térdeltek le a régi új király előtt. Sarah magához sem tért egy röpke pillanatig a döbbenettől, majd csatlakozott a Menedék lakóihoz, és térdre borult a nagybátyja előtt. Egyedül Cadmon maradt állva, és nézett szembe Billel. Majd, amikor minden szem már rá szegeződött, fejet hajtott és fél térdre ereszkedett.

Bill nagyot sóhajtott, nem számított rögtön ekkora elfogadásra, főleg nem egy bizonyos személytől. Hiszen nem elég, hogy elcsábította az anyját, most arra kényszeríti Cadmont, hogy behódoljon. Mégis, úgy tűnt, a fiatal farkas elfogadta, mint uralkodót, bár Bill gyanította, inkább Sarah-nak akar imponálni, semmint neki. De a mai nap úgy döntött, megelégszik ezzel is. Hiszen ma éjjel telihold lesz…

A rendkívüli gyűlés után Bill ismét csapatokra osztotta a vérfarkasokat, ezúttal nagyobb és erősebb csoportokat alkotva. Peggy legnagyobb rémületére ő is csapattag lett, mindössze a tapasztalatlan, fiatal farkasok maradtak a Menedékben. És Cadmon.

Bill tudta, hogy fontos neki a mai éjszaka, ezért biztos helyen akarta tudni.

Miután kiosztotta a feladatokat is, Sarah-hoz lépett.

– Gyere, beszélgessünk.

A lány nagyot nyelve indult a nagybátyja után, aki egyenesen az erdő felé sétált.

– Biztonságos ott?

– Ne félj, hiszen a királlyal vagy – nevetett Bill, mire Sarah kiöltötte rá a nyelvét. Uralkodó ide vagy oda, nem fog neki parancsolgatni.   

– És mi olyan sürgős, hogy beszélned kell velem? – dőlt egy közeli fa törzsének a lány.

– Tudod, hogy ma éjjel a Hold teljes terjedelmében fog ragyogni az égen. Érzed a sejtjeidben, a csontjaid bizseregnek, és fura dolgok jutnak eszedbe. Múlt éjjel telihold előtti éj volt, gondolom, az is hatással volt rád. Még emlékszem az én első átváltozásomra…

Sarah hangja pár oktávval feljebb kúszott.

– Átváltozás? Tessék? Erről eddig nem volt szó! Mostantól én is egy szőrös izé leszek, ami Bambikat tép szét?

Bill elmosolyodott. Látszik, hogy milyen fiatal…

– Ennél azért többet jelent vérfarkasnak lenni. Egy leszel a természettel, a fákkal, az erdővel. A Hold neked fog énekelni, te pedig megbabonázva hallgatod minden teliholdkor. És nem, nem fogsz Bambikat széttépni. A nőkben nincs vadászösztön. Ti sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a… hogy is mondjam…

– Sminkelésre? Borotválkozásra? Gyanta esetleg? – próbálkozott Sarah, bár a lelke mélyén sejtette, mire célozgat Bill. Hiszen pontosan érezte múlt éjjel, mikor Cadmon mellett feküdt. Újra eszébe jutott a vágy, amit a férfi iránt érzett, a felemésztő tűz, ami Cadmonhoz láncolta. Már akkor tudta, ha még erősebb lenne az érzés, elemésztené.

– Remélem, tudod, mire gondolok – húzta fel jelentőségteljesen a szemöldökét Bill.

– Igen, van néhány tippem.

– Ez komoly dolog, Sarah. Ha te és Cadmon, ma éjjel… szóval ha te és ő…

– Térj a lényegre, kérlek!

– Szóval ha most megtörténik, akkor elfogadod párodnak, életed végéig. Ami hidd el, jó sokáig fog tartani. És Cadmon nem egy könnyen szerethető típus. Ráadásul a beleegyezésed nélkül harapott meg. A párok ezt bizonyos idő elteltével, egy rituálé keretében teszik meg, nálatok viszont meglehetősen gyorsan zajlottak az események.

– Hahó, ott voltam! – integetett az orra előtt a lány.

– Tudom, hogy ott voltál, és még egyszer, sajnálom. Ha visszacsinálhatnám…

Bill láthatóan zavarban volt, idegesen tördelte a kezeit, és egy kiálló gyökeret rugdosott. Sarah odalépett hozzá, és átölelte. Talán most először, mióta itt vannak.

– Nincs miért sajnálkoznod. Ha visszamennénk az időben, valószínűleg akkor is ennyire meggondolatlan lennék.

Bill megsimogatta az unokahúga arcát, és szorosan magához vonta.

– Ha nem akarod elfogadni Cadmont párodnak, szólj, és már el is tüntetem a közeledből. De szükségem van valakire, aki védi a Menedéket ma éjjel. És nála rátermettebb alakot nem találtam. Hiszen bármit megtenne érted, ez nem vitás. Tudom, hogy nem voltam túl barátságos vele… - Sarah felpislantott Billre, aki a szemét forgatta. – Oké, ki nem állhatom, de úgy tűnik, ha rólad van szó, szinte normális.

– Úgy látom, megint elfelejtettük, hogy szétmarcangolta a nyakamat.

– Azt mondtam, szinte. Tőle ez is teljesítmény.

Egyszerre nevettek fel, majd Sarah lépett ki az ölelésből.

– Vigyázni fogok magamra ma éjjel, ha megígéred, hogy épségben visszajössz. Nem csak miattam, de már van valaki, akiről gondoskodnod kell.

Bill nagyot sóhajtott.

– Igen.

A lány elindult a Menedék felé, de félúton visszafordult.

– Bill?

– Tessék!

– Szerintem remek pár vagytok – majd ismét elindult kifelé az erdőből.

Cadmon idegesen járkált a sötétedő erdőben a fák között. Lassan felkel a Hold, már érezte a bensőjében, egyre nyugtalanabbá vált, nem fért a bőrébe. A fenébe is, fontos éjszaka a mai, és nem szúrhatja el. Ma minden vágya teljesülni fog, vagy örökre véget ér az élete. Ha Sarah elutasítja, nem is lesz miért élnie. Az anyja is végre megtalálta a boldogságot, annyi év szenvedés után igazán meg is érdemli. Cadmon mindig is csodálta a nő kitartását, hogy több mint húsz évig tűrte a megaláztatást, a kínokat és az állandó veszekedéseket csak azért, hogy a fia igazi családban nőhessen fel. Ha a férfi választhatott volna, inkább a csonkacsaládra szavazott volna a részéről. Egy apafigurára lett volna szüksége, nem egy zsarnokra, aki minden jót és kedvességet kiölt belőle, mondván az érzelmek csak gyengítik a férfit. Hosszú évek alatt sikerült is kitörölnie belőle szinte minden gyengédséget. A végén Cadmon is elhitte, erre született, hogy ő is olyan lesz, mint az apja. Aztán találkozott a legcsodálatosabb teremtéssel a Földön. Sarah alapjaiban rengette meg a világát, sosem hitte volna, hogy képes lesz így érezni valaki iránt is. Persze, szerette az anyját, de ez, amint a lány iránt érez, merőben más, mindent elsöprő és elemésztő érzés, semmihez sem fogható. És egyre csak növekedett benne, minél jobban megismerte a lányt. Ma éjjel végre kiderül, Sarah ugyanígy érez-e iránta, vagy áltatta magát egész végig, és pusztán az ösztön hajtotta a lányt hozzá. Remélte, a harapás csak felerősítette az érzelmeit, nem pedig újakat kreált általa.

– Minden rendben, kicsim? – dugta be Peggy a fejét Sarah szobájának ajtaján.

A lány az ágyon ült, lábait felhúzta, és mereven bámult maga előtt egy pontot. Előre rettegett az éjszakától, pedig a Hold hamarosan felbukkan az égen, akkor pedig… vadállattá változik.

– Hogy lehetne bármi is rendben? – emelte fel a tekintetét, egyenesen Peggyre. A nő bólintott, majd belépett a szobába, és leült a fésülködő asztalka előtti székre.

– Tudom, kicsim. Sajnos semmivel sem tudlak megnyugtatni, vagy vigasztalni. Fogalmam sincs, mi fog történni veled, vagyis veletek…

Sarah lehunyta a szemét. Valahogy egyáltalán nem volt kedve Cadmonról beszélgetni.

– Ugye nem azért jöttél, hogy rábeszélj a fiadra?! Mert bármennyire is jól hangzana számodra, nem lesz sem dupla randi, sem dupla esküvő, sem semmi ilyesmi! Én nem tartozom ide, nem innen fogok férjet választani magamnak! Amint lehet, elhúzok innen, feltéve, ha túlélem az éjszakát, és a fiad nem tép szét hajnalban!

Sarah észre sem vette, hogy közben felemelkedett a helyéről és szinte kiabált Peggyvel. A nő megszeppenve ült a széken, és nagyokat pislogott a lányra. Még ő sem sejtette a beszélgetés elején, hogy ez lesz a vége.

Sarah azonban a következő pillanatban megrázta a fejét, és lerogyott az ágyra.

– Peggy… én sajnálom… nem úgy gondoltam. Nem is ezt akartam mondani, csak…

– Semmi baj, kincsem. Ez biztos a telihold miatt történik. A farkas benned ki akar törni. Azt hiszem, jobb, ha most magadra hagylak.

Peggy egy puszit nyomott a lány homlokára, majd magára hagyta.

Sarah legszívesebben ordított volna. Nem is, inkább széttört volna valamit. Vagy valakit. A harag, ami a bensőjében növekedett, kezdte átvenni az irányítást. Alig tudott tisztán gondolkodni, minden gondolata zavaros és kusza lett.

Kinézett az ablakon, és épp megpillantotta, ahogy a Hold előbukkan a magas fák koronája mögül. Egy pillanatra megszédült, és megkapaszkodott az ablak előtti kis asztalba. Azonban a dolgok kezdtek egyre furcsábbak és furcsábbak lenni…

Letekintett a kezére, ami egy szempillantás alatt megváltozott. A bőre bizseregni kezdett, a körmei megnőttek, majd átalakultak karmokká, és egész testét átjárta a forróság. Egyre nőtt a hőmérséklete, és amikor már úgy érezte, felrobban, megtörtént.

A fésülködő asztalon lévő tükörben, szinte sokkos állapotban szemlélhette, hogyan alakul át emberből vadállattá. Vagyis nem teljesen.

A szemfoga megnőtt, és agyarai kilógtak az ajkai közül. A szeme sárgás-vörösessé vált, a látása ezerszer élesebb lett. Fülei kihegyesedtek, a hallása pedig milliószor jobb lett, mint előtte. Hallotta az erdő mélyén vadászó baglyot, a prédájának kinézett erdei pockot, és a pocokra vadászó rókát. Ám ez még nem minden, szinte mindent érzékelt maga körül. Mindent látott, hallott és érzett egyszerre. Csodálatos volt, ahogy minden élőlény helyzetét meg tudta határozni, akár kilométerekről is. Mélyet szippantott az új éjszakából, ami különös dolgokat tartogatott még számára.

Mintha egy idegent nézne, úgy vizsgálta magát a tükörben, de a sárga szempár mégis ismerősnek tűnt, a tudattól pedig, hogy most már véglegesen szörnnyé vált, rosszul lett. Megszédült, a fejét pedig beverte a tükörbe, ami hangos, számára most már fülsüketítő robajjal apró szilánkokra tört. Egy apró darab felsértette a homlokát, és vékony vércsík szivárgott a sebből. Felvett egy tükördarabkát, hogy felmérje, mekkora heg marad utána, de alig kapott levegőt, amikor a seb a szeme láttára forrt be teljesen, és már csak a vörös folt árulkodott a néhai sérülésről.

Sarah elmosolyodott, és most először gondolta úgy, mégsem olyan szörnyű vérfarkasnak lenni. A tükörben vizsgálgatta az agyarait, amikor különös érzés lett úrrá rajta.  

Kitekintett az ablakon, és ekkor látta meg. A fák közül kilépett egy alak, és míg délelőtt nem tudta volna megmondani, ki lehet, most pontosan tudta. Cadmont látja, szintén átalakult formájában. Igaz, ő inkább volt farkasszerű, mint ő, az arca állatiassá torzult, és szőr borította a teste nagy részét, mégis… érezte, hogy van bennük valami közös.

Cadmon felnézett a Holdra, és velőtrázó üvöltés hagyta el a torkát. Sarah kényszert érzett rá, hogy vele együtt üvöltsön, sőt, többet is akart…