20. fejezet

Amikor Cadmon megpillantotta a lányt az ablakban, a lélegzete is elakadt. Számára ugyanolyan gyönyörű volt, az átalakulás mit sem változtatott vonzerején. Legszívesebben felrohant volna hozzá, de tudta, éppen most nem szabad semmit erőltetnie. Bízott Sarah-ban és az érzéseiben, hogy őt is ugyanúgy vonzza a férfi, mint fordítva. Vagy legalábbis nagyjából. Úgyhogy megállt az erdő szélén, és átható tekintettel vizsgálta a lányt, és magában elmormolt egy imát, hogy Sarah megtalálja a hozzá vezető utat.

Felsóhajtott, ahogy a lány a Holdat bámulta, vadállati ösztönei már sikítva követelték, hogy tegye magáévá és jelölje meg örökre, de egyelőre ellen tudott állni a kísértésnek. Hiszen mi van, ha a lány fél tőle? Már látta magát átalakult farkasként, és ő sem rajongott a látványért. Mikor pedig Sarah legutóbb így látta, kis híján megölte. Úgyhogy nem igazán javított a helyzetén a jelenlegi állapota, de ha a lány elfogadja, így is el kell fogadnia, farkasként.

Míg Cadmon a gondolataival volt elfoglalva, Sarah fejében egészen más járt. Elfordította a tekintetét a férfiről, és a kereken, ezüstösen csillogó Hold irányába fordította a fejét. Megbabonázva állt az ablakban, majd egy gyors mozdulattal később már a párkányon egyensúlyozva igyekezett közelebb kerülni vágyai tárgyához.

A férfi észrevette, de mire el tudott volna indulni, a lány megbillent és zuhanni kezdett. Cadmon képzeletében legalább százféle végkimenetel játszódott le, de egy közös vonás volt mindegyikben: ő nem ér oda időben.

Bill elnyomott egy káromkodást, amikor újabb nyomra bukkantak. A szemét fogócskázik velük telihold idején az erdőben, ő pedig képtelen megtalálni. A fickó képes elrejteni az illatát, ami igen erős farkasra engedett következtetni. Márpedig az idős farkasok már vagy meghaltak, vagy elbujdokoltak, mikor a Blackburn-ház elbukott. Király nélkül senki sem mert megkockáztatni egy nagyobb csoportot, vagy kolóniát. Hiszen, ha nincs vezető, ki tartja kordában a farkasokat? Ezért is jöttek akár több mérföldet is, hogy Bill klánjába tartozzanak, még ha a férfi nem mondta ki hivatalosan a szavakat, amik a trónra emeljék. Mostanáig.

Bill bele sem gondolt, micsoda terhet vett a nyakába. Nemcsak a saját embereit kell megvédenie, de egyesíteni kell a szétszóródott falkát, hogy együtt, egységben éljenek. Amint elkapja a mocskot, az első dolga lesz szólni a megfelelő csatornán, hogy biztosan eljusson a hír a népéhez.

A távolban farkasüvöltés hangzott fel, és a kis csapata felkapta a fejét. Sophia izgatottan ropogtatta a nyakát.

– Talán végre megtalálták! – A szeme sárgára változott, Bill tudta, hogy ha hamarosan nem engedi útjára a fiatalokat, egy csapat, holdőrült farkassal lesz dolga. Akik igencsak kezelhetetlennek bizonyultak legtöbbször.

– Indulunk! – adta ki az utasítást a férfi, és megindult a hang irányába. A többiek sebes iramban követték, majd néhány száz méter után megtorpant, amikor az ellenkező irányból is felhangzott a jel. Néhány perc múlva újabb követte, majd még egy. Bill nagyot káromkodott, a többiek pedig a fejüket kapkodták.

– Mi történt? – kérdezte rémülten Sophia. Bill maga mögé gyűjtötte a fiatalokat, és szeme az erdőt pásztázta.

– Körbevettek.

Sarah, az elképzelésével ellentétben nem érte el a Holdat, ellenben megindult lefelé. Halványan érzékelte, hogy Cadmon felé rohan, de olyan távolságból tutira nem kapja el. Felkészülve a legrosszabbra lehunyta a szemét, és várta a fájdalmas találkozást a földdel. Amikor elmaradt, meglepetten tekintett körbe. Talpra érkezett, mindenféle sérülés nélkül. Cadmon azonban későn vette észre, hogy a lány, farkas ösztöneinek köszönhetően túlélte a zuhanást, és letarolta Sarah-t. Cad esési technikájának hála, egyikük sem végezte felkenődve a Menedék oldalára, a férfi villámgyorsan átfordította magukat, így a lány került felülre, teljes épségben.

– Köszi. Hogy meg akartál menteni – mosolygott rá Sarah, mire a férfi megvonta a vállát.

– Úgy látom, szokásoddá válik ablakokon kiesni.

– Nekem inkább úgy tűnt, ura vagyok a helyzetnek – öltötte rá a nyelvét Sarah, Cadmon pedig fájdalmasan megrándult a nadrágjában. Mennyivel kívánatosabb helyen is el tudná képzelni azt a pici, rózsaszín nyelvecskét… A képzelete megfékezésében az sem segített, hogy a lány fészkelődni kezdett felette, meg-megérintve legérzékenyebb testrészét.

– Sarah… - próbált valami értelmes mondatot összehozni, de a lány úgy pislogott le rá az ártatlan, tűzszín szemeivel, hogy képtelen volt befejezni a gondolatot.

A francba az egésszel… – gondolta, majd magához ölelte a lányt, és ajkait az övére tapasztotta. Kicsit izgult, hogy Sarah mit fog szólni az agyaraihoz, de úgy tűnt, nem zavarja őket. Szenvedélyesen visszacsókolta a férfit, aki mély morgással fordult, így a lány került alulra, Cad pedig teljes testével ránehezedett.

Sarah egészen addig kényelmetlenül érezte magát, míg meg nem érezte a férfi kutakodó ujjait a csípőjénél, és egyre feljebb kúsztak. Amikor elértek a melléig, dorombolva emelte meg a mellkasát, hogy Cadmon jobban hozzáférjen. A férfi mély, reszelős hangon felnevetett, és kézbe vette az egyik érzéki domborulatot. Tökéletesen illett a tenyerébe a finom dombocska, de túl sok akadály választotta el a bársonyos bőrtől. Néhány másodperccel és reccsenéssel később már gondtalanul simíthatott végig a csupasz, érzékeny bimbón, a lány legnagyobb elégedettségére. Csípőjét befúrta a két finoman ívelt női comb közé, majd megtette, amire azóta vágyott, hogy először megpillantotta a lányt: ajkai közé vette az egyik rózsaszín pontocskát, és megszívta. Úgy tűnt, Sarah is csak erre várt, mert éles sikoly hagyta el a száját, és ujjaival a férfi hajába túrt, így húzva közelebb magához. Cadmon értette a célzást, a nyelvével játszott a mellbimbójával, néha megpöckölte, amire apró nyögés volt a válasz. Órákig is el tudott volna vele játszani, de a sürgető kényszer, hogy jelölje meg a lányt és örök időkre kösse magához, erősebbnek bizonyult.

Felpillantott, és Sarah lenézett rá elnehezedő pillái alól. Csalódottan mordult fel, és a földre csapott tehetetlen dühében.

– Ugye nem most akarod abbahagyni?

– Nem, dellichia. De valamit meg kell értened… - kezdte Cadmon, de a lány leállította.

– Tudom. Bill elmondta.

A férfi most őszintén meglepődött. Már felkészült a győzködésre, érvelésre, veszekedésre, de arra, hogy Sarah már tudja a következményeket, nem volt számított.

– És… így is?

A lány feltornázta magát, hogy szembe kerüljön Cadmonnal, és bólintott.

– Tudom, hogy őrültség, hiszen alig ismerjük egymást, és még csak tizennyolc vagyok, bőven ráérnék még megtalálni az igazit, de… bízom az ösztöneimben. Azok pedig sikítanak érted, Cadmon. Azt üvöltik, hogy te vagy az. Te vagy, aki hozzám való, akár az örökkévalóságról beszélünk, akár nem, de nekünk együtt kell lennünk. Nem tudom, te mennyire gondolod komolyan…

Cadmon megragadta a lány kezét, és finom csókot nyomott a karmokban végződő kacsóra.

– Nagyon is komolyan!

Sarah felnevetett.

– Akkor azt hiszem, ezt eldöntöttük. – Azzal húzta volna vissza magához a férfit, de az megrázta a fejét.

– Még nem. A harapást elrontottam, de ezt a szertartást rendesen fogjuk csinálni. Megérdemled.

Megsimogatta a lány arcát, majd fél térdre ereszkedett előtte, és az ősi nyelven elmondta az esküt, ami már több ezer éve köti össze a farkas párokat életük végéig. Sarah végighallgatta a férfi mély hangját, ahogy a dallamos nyelven szólal meg, de sajnos egy kukkot sem értett belőle. Amikor véget ért, kérdőn nézett rá, és Cad rögtön fordított.

– Enyém vagy. A mai naptól fogva vérem és születésem jogán megjelöllek téged asszonyomként, ki szerető és hűséges társam lesz, cserébe védeni és tisztelni fogom az idők végezetéig.

A lányt mélyen érintette az eskü, Cadmon nyakába vette magát, de a férfi játékosan ellökte magától.

– És te? Nem mondasz semmit? – vigyorgott elégedetten, hiszen a lány nem tudhatta, neki nincs beszédes szerepe a szertartásban.

– Mit mondhatnék? Szőrösödök, de így is van olyan pasi, akinek kellek. Ide nem kell több szó.

Cadmon megcsókolta, és az orrával megbökte Sarah vállát.

– Igazad van. A te részed amúgy is sokkal élvezetesebb… - az utolsó szavakat szinte morogta, miközben kigombolta a lány nadrágját, és lerángatta róla. A falatnyi, fekete pamut bugyi nem képzett akadályt, nemes egyszerűséggel szétreccsent a fogai között. Majd eltűnt a hófehér combok között, és örömmel nyugtázta Sarah elégedett sóhaját, amikor nekilátott befejezni a „szertartást”.

Mire a Hold lement, mindketten jóleső fáradtsággal feküdtek a fűben, körülöttük szakadt ruhadarabok hevertek. Sarah oldalra pillantott, és épp elkapta a pillanatot, ahogy a keze visszaváltozik normálisra, érezte, ahogy a fogai visszahúzódnak, de az érzékei még mindig élesebbek voltak, mint néhány napja. Igen, ezt talán meg tudja szokni. Közben Cad is visszaváltozott, mélybarna szeme szinte ragyogott a hajnali napfényben.

– Meggondoltad már magad? – simított végig a lány arcán, de az határozottan megrázta a fejét.

– Ne is álmodj róla! Mostantól lesz egy saját, külön bejáratú elkényeztetett hercegnőd. Vigyázz, mert nagyok az igényeim.

– Igen, észrevettem az éjjel – vigyorgott önelégülten Cadmon, mire Sarah felkapott egy ruhadarabkát, ami nemrég még egy nadrág lehetett, és hozzávágta.

– Nagyképű bunkó!

– Beképzeld cicababa! – vágott vissza rögtön Cadmon, Sarah pedig felsikkantott.

– Minek neveztél? – Cad félregurult, mielőtt egy újabb szakadt rongy eltalálta volna, és felnevetett.

– És még sértődékeny is! Ki hitte volna?

– Na, most megállj! – kiáltotta a lány, és üldözőbe vette a férfit. Önfeledt játékuknak egy, a fák közül kilépő árny vetett véget.

Sarah odakapta a fejét, kifinomult érzékei nemcsak veszélyt, de mást is jeleztek: vérszagot érzett. Amint pedig megpillantott a világosságban az alakot, a szíve kihagyott egy ütemet.

Bill. Méghozzá csurom véresen!