-
Ez meg mi a fészkes fene volt? – Butch odafutott
a lányhoz, és felkanalazta a földről. Szorosan magához ölelte, Cupido pedig
hozzásimult, átkarolta a nyakát és tovább sírt. Butch az Escalade-hoz vitte, és
óvatosan a hátsó ülésre fektette. A Kúriához hajtott, kivette a lányt, de nem
ment be vele, helyette leült a lépcsőre és az ölébe ültette. Cupido lassan
megnyugodott, és felpillantott a férfi barna szemeibe.
-
Köszönöm. - suttogta erőtlen hangon.
-
Nincs mit. Szóval, mit láttam? - vágott a közepébe a vámpír.
- Te miért vagy más? - bukott ki Cupidoból a kérdés hirtelen. Nem is tudta, hogy jutott eszébe, de ahogy nézte a férfit, érezte, hogy nem olyan, mint a többiek.
-
Én kérdeztem először. – nevetett Butch. Cupido
beleborzongott a férfi mély hangjába. – Én is válaszolok, ha te is válaszolsz,
megegyeztünk. – Cupido kábultan bólintott, de tudta, hogy ez nem jó ötlet.
-
Tehát, mit csináltál? - Cupido nagy levegőt vett, és őszintén válaszolt.
-
Ez egy képesség. Porrá tudom égetni az
ellenségeimet. Miért vagy ennyire más?
-
Ember voltam, nemrég változtam át vámpírrá.
-
Hogyan? - kérdezett újból a lány, de Butch nem felejtette el az iménti egyezségüket.
-
Én jövök. – rázta meg a fejét. – Mi a
teljes neved?
Cupido nagyot
sóhajtott. Ettől tartott. De azért válaszolt. Megbízott a férfiben.
- Cupido. - Szinte látta, ahogy Butch-ban testet ölt a felismerés.
- Mint a szerelem angyala? - Kérdezett vissza a férfi.
- Istene. – javította ki a lány. Nem sok vesztenivalója volt, már így is lebukott a vámpír előtt. Legalább tudja meg a teljes igazságot.
- Azt akarod mondani… te vagy… - Butch képtelen
volt kimondani. Tényleg egy istent tart a karjai között? A lány bólintott,
Butch pedig nevetni kezdett.
-
Azért ez nem ennyire vicces. – mérgelődött
Cupido.
-
Nem az… csak összeállt a kép. Q, mint Qpido? – A
lány is nevetni kezdett, majd megvonta a vállát.
-
Hirtelen nem jutott más eszembe.
-
Hát ez jó. Mesélj még. - Biztatta a vámpír, de most a lány rázta a meg a fejét.
-
Nem. Én jövök. - Butch letaglózva nézett rá.
-
Ugyan már! Most tudom meg, hogy itt egy isten,
te pedig tovább csigáznál? - A lány határozottan bólintott.
-
Igen. Tehát hogy változtál át? – vigyorgott rá,
a vámpír pedig kénytelen volt belemenni a játékba, ha még többet akar megtudni róla.
-
V kiderítette, hogy van bennem vámpírvér, és
beindította az átváltozást. - A férfi arca megrándult, amiből a lány arra következtetett, nem volt túl kellemes élmény.
-
Nem fájt? - Tette fel a nyilvánvaló kérdést, de Butch újra megállította.
-
Felejtsd el! Én kérdezek. Mit keresel itt?
-
Dolgom van. - Vonta meg a vállát a lány.
-
Milyen dolgod? – Cupido felhúzta a szemöldökét,
de Butch egész közel hajolt hozzá. – Kérlek…
- Össze kell hoznom két embert. – adta meg magát. A fenébe, nem tud ellenállni neki? Újra felnézett a férfi szemébe, és
rádöbbent az igazságra. Nem, nem tud.
-
Ismered őket?
-
Már igen. - Cupido bólintott, ugyanakkor elkomorult, ahogy a küldetésére gondolt. A francba, tudta, hogy nem lesz sétagalopp, de így megnehezíteni a helyzetét... Erisz jól végzi a dolgát.
- De hiszen tegnap jöttél! – csodálkozott a férfi,
Cupido pedig nem bírta megállni, hogy ne mosolyogjon.
- Gyorsan dolgozom.
- És hogy haladsz? - Érdeklődött Butch.
- Attól tartok, nem jól. A férfi máshoz vonzódik,
és… hékás! Miért akarsz ezekről tudni? – kászálódott ki a férfi öléből. A nagy
kábulatában teljesen kiadja magát?
-
Csak érdekel. De ha nem akarsz róla beszélni,
akkor nem muszáj. Végül is, te vagy az isten. – Az utolsó szót szinte áhítattal
ejtette ki. A lány bólintott.
-
Tehát… mesélj magadról. Mit csinálsz
éjszakánként? Merre szédíted a lányokat? – vigyorgott rá Cupido.
-
Harcolok. A Testvériséggel. Az alantasok ellen.
-
Alantasok? - Cupido elég sok fajt ismert, de ez a név nem csengett neki ismerősen.
-
Fehér hajú, lélek nélküli korcsok. Mint akit
elintéztél a sikátorban. - A lány felhúzta a szemöldökét.
-
De ő barna hajú volt.
-
Még nem volt olyan régóta tagja a Társaságnak. - Mondta könnyedén a férfi. Mintha az időjárásról csevegnének, nem egy halálos, gyilkos fajról.
-
Milyen világba csöppentem… - döbbent le Cupido.
-
Nem olyan rossz ám. Könnyen meg fogod szokni. - Mosolygott rá Butch.
-
Nem hiszem. Nem maradok olyan sokáig. – nézett
félre a lány.
-
Hogyhogy? - Döbbent meg a vámpír. Elmegy? Az nem lehet.
-
Három napot kaptam. Aztán visszamegyek.
- És ha nem sikerül a feladat? - Persze a férfi nem akart neki rosszat, mégsem volt képes megállni, hogy ne kérdezze meg.
- Olyan nincs. – Cupido a fákat nézte, majd
hirtelen bevillant neki egy kép. Itt él, ebben a világban. Nincsenek istenek,
nincs kényszer. Csak ő van. Ő, aki összehozza az embereket. Szinte látta magát,
ahogy az utcákat járja újabb párok után. Megrázta a fejét. Nem maradhat!
- Hajnalodik. – jegyezte meg nem sokkal később
Butch. Amikor nem kapott választ, hozzátette. – Mennem kell.
Cupido felnézett
rá, és már majdnem megkérte, hogy maradjon, amikor a férfi megfogta a kezét, és
felrántotta magához.
- Lefekszem aludni. Kapok egy jó éjt-puszit? –
vigyorgott a lányra. Mielőtt Cupido válaszolhatott volna, Butch villámgyorsan a
szájára tapasztotta a sajátját. Szenvedélyesen megcsókolta, majd vigyorogva
elengedte.
-
Szemtelen vámpír! Feletted állok! Hogy
merészeled? – mosolygott rá Cupido.
- Én egy legenda vagyok. Egy jóslat beteljesítője.
Szerintem összeillünk. – nevetett Butch, majd bement a házba.
A nap első
sugarai átvették a hatalmat a világ felett, mögötte pedig halkan lehúzódtak a
redőnyök.
- Második nap… - visszaült a lépcsőre, és
megbabonázva nézte a hajnalt.
*.* Szereteeeem nagyon :) Amint meglátom, hogy új fejezet már jövök is ide :) Érdekes dolgok kezdenek kibontakozni és nagggyon tetszik :P
VálaszTörlés