Több mint harc - I. rész

Mielőtt nekiugranátok a novellának, szeretnék egy kis háttérinfót megosztani róla: ez az a novella, amit kiválasztott az Ulpius-Ház Kiadó a tavalyi pályázatára, de eddig meg nem magyarázott okok miatt a mai napig nem került fel az oldalukra. Úgy döntöttem, nem várok rájuk tovább, hiszen azért írtam meg, hogy más is elolvassa. 
Elöljáróban annyit, hogy a műfaja erotikus paranormális-romantikus, tehát mindenki csak saját felelősségére olvassa el!!! 

És akkor most kellemes szórakozást, a visszajelzésekkel pedig sokat segítenétek! :)
A második rész pontban 8 órakor érkezik!

Létezik a világon két faj, amely ugyanazért a célért harcol. Mindkettő rejtve van az emberek szeme elől, mégis az ő létezésükért küzd. Egymásnak ellenségei, ám sokszor kénytelenek keresztezni a másik útját. Ők a vámpírok és az amazonok. Az éjszaka teremtményei, és a harcos nők. Egy szerencsétlen véletlen folytán azonban most mégis kénytelenek együtt dolgozni, ráadásul összeköltözni. De le tudják-e győzni az egymás iránt érzett gyűlöletet, ha felkel a Hold?

A magukat egyszerűen Harcosoknak nevező vámpírok mindössze nyolcan voltak: Dylan, Sable, Dimitrie, Drew, Morrow, Chloud, Heat és Vaylen. Mind kiválóan képzett gyilkos, kiskoruktól kezdve a harcra nevelve. Harcosok nem érdem vagy választás által lettek, egy Harcosnak születni kell. Születésük pillanatában eldőlt, hogy csatlakozniuk kell. Az idősebbeknek kialakul a minden Harcosra jellemző, különleges képesség. Sable a tűz ura, Vaylen képes a gondolatok irányítására, Heat pedig az érzelmek befolyásolására. Nagy előnyt jelentett nekik az összecsapások során Ádám fiai ellen, és az extrémebb helyzetekben. Mint a mai nap…

– Igyekezz már, Drew! Mindjárt megjönnek! – szólt oda idegesen Dimitrie a társának. Drew kiviharzott a fürdőből, és aznap este már negyedszerre túrta át a ruhásszekrényét.

– Nem tudom, hogy mit vegyek fel…

– Ezek csak amazonok! Mit vagy úgy oda? – dőlt az ajtófélfának Dimitrie.

– Ezek dögös csajok! Ráadásul harcolnak is, mint mi! És azt hallottam, nem szégyellősek! – mosolygott sokat sejtetően Drew.

– Igen, minket viszont utálnak. És csak pár napig maradnak.

A folyosó végén feltűnt Heat, a két vámpír pedig már a hangjára haptákba vágta magát.

– Harcosok! Indulás! – Heat volt a legidősebb közöttük, így a vezér is.

– Megyünk, Heat! – Drew félrelökte Dimitrie-t az útból, és elindult a hatalmas vámpír után. Többek között ez különböztette meg őket mind az emberektől, mint a vámpíroktól. A tiszteletet parancsoló termetük.

– Puncsos... – suttogta maga elé D, és ő is megindult utánuk.

Lent a tárgyalótermet eközben a szolgák átalakították, középre asztalokat raktak, mindenféle finomsággal megrakodva, készen a fogadásra. Mind a nyolc vámpír elfoglalta a helyét, Heat állt legelöl, mögötte Vaylen és Sable, az utolsó sorban pedig az öt legfiatalabb vámpír. Amikor az udvaron nagy hangzavar támadt, minden szempár az ajtóra szegeződött. Az hirtelen kivágódott, és hat, egyforma köpenyt viselő nő lépett be nevetgélve. Ámulva néztek körbe a hatalmas előszobában, majd az egyik inas a tárgyalóba vezette őket. A lányok még mindig nevetgélve léptek be a szobába, a vámpírok pedig összenéztek. Heat előrelépett, és megköszörülte a torkát, csendre intve a tömeget.

– Üdvözöllek titeket az otthonunkban! – Egy barna hajú lány meghajolt előtte.

– Köszönjük, hogy vendégül láttok erre a pár napra. Remélem, hamarosan viszonozni tudjuk a szívességet! – A burkolt célzásra Dylan és Chloud összenézett, és egyszerre mordult fel. Sable hátrafordult, mire a két vámpír bólintott és kihúzta magát.

–Heat vagyok, a Harcosok vezetője.

– Én pedig Tempy, a…

– Rózsaszín Szivárvány Lányok vezetője! – kiabálta be egy szőke, fonott hajú amazon hátulról. A lányok felnevettek, de egy újabb hang szólalt meg a tömegben.

– Újraszavazást követelek!

– Yara, ezt már megbeszéltük! – intette le a szőke a társát.

– Szóval… - kezdte újra Tempy – az amazonok vezetője vagyok. Ők pedig az utolsó néhány képviselője fajunknak. A háború Ádám fiaival nem tett jót nekünk.

– Tudjuk. Részvétünk a családjaitokért. – Tempy csak biccentett. Egyik amazon sem kért a vámpírok sajnálatából, de most vendégségben voltak, és jelenleg nem álltak háborúban. A Heat mögötti vámpír lépett elő, átvéve a vezetőtől a szót.

– Vaylen vagyok. Fogyasszatok egészséggel, az inasok pedig szívesen állnak a rendelkezésetekre bármikor. Mindenkinek az emeleten van a szobája, egymás mellett. Ez az én házam, ha valami nem nyeri el a tetszéseteket, engem keressetek fel. Tíz órakor pedig szeretettel várunk titeket a szomszédos épületben, ami szintén a Harcosok tulajdonában áll.  Egy kis welcome-partit rendezünk a tiszteletetekre. – A lányok egyszerre kiáltottak fel, a vámpírok pedig elmosolyodtak.

–Akkor most magatokra hagyunk titeket. – Próbálta túlkiáltani őket Heat, de az amazonok csak magukkal és az étellel voltak elfoglalva. A vámpírok kimentek, az utolsó becsukta maguk mögött az ajtót, mire az amazonok abbahagyták a beszélgetést.

– Na végre… - sóhajtott nagyot Yara. – Már azt hittem, sosem mennek el.

– Yara, viselkedj! Vendégek vagyunk. Az a legkevesebb, hogy jó képet vágunk hozzá. – Titania lépett mellé, és felkapott egy almát.

– Most miért? Te nem utálod őket?

– Te mindenkit utálsz… - legyintett Nicky lemondóan.

– Hát én nem tudom őket utálni. Láttátok, hogy néznek ki? – ámuldozott Xandra. Luminita odalépett hozzá és játékosan megemelte a szőke hajfonatát.

– Te mindenkire rámásznál, ha alkalmad nyílik rá. – Mindenki felnevetett, majd az egyik inas nyitott be, és a szobájukba kísérte az amazonokat.

A buliban

– Azért csak beindult a dolog, nem? – súgta oda Titania Luminitának. A fekete hajú amazon csak bólintott, és megigazította barna, testhez simuló felsőjét. Yara erőltette rá, de a lánynak nem egészen ilyen az ízlése. Titania megcsóválta a fejét, L pedig megvonta a vállát.

– Most mi van? Mondtam, hogy kicsi. – Egy éles nevetés szakította félbe a beszélgetésüket, amire mindketten felkapták a fejüket. Yara és Nicky remekül szórakozott. Néhány vámpír körbevette őket, együtt táncoltak, a többiek pedig a falnak dőlve figyelték az amazonokat. Xandra pördült a lányokhoz, és megpróbálta táncra bírni őket, de csak Tempy-t tudta elcsábítani. Luminita körbenézett, majd odasúgta Titanianak, hogy kimegy levegőzni. A lány már indult is volna vele, de L leintette. T bólintott, és visszaült a helyére.

Tempy a szám végén visszament az asztalhoz, leült, és kortyolt egyet a pezsgőből. Egy pillanatra lehunyta a szemét és egy furcsa dolgot tapasztalt. Csönd lett. Az előbb még tomboló tömeg és a ritmusos zene eltűnt. Lassan kinyitotta a szemét, és körbenézett. Egyedül állt a teremben, mindössze egy lámpa pislákolt.

– Hahó! – teljesen hülyének érezte magát.

– Itt vagyok. – jött egy mély hang a terem másik végéből. Tempy a hang irányába fordult, és egy smaragd színű szempár világított a sötétben.

– Vaylen? Mi történt? Hol vannak a többiek? – lépett közelebb a lány.

– Csak mi vagyunk.

– Miért? Mi tört… - elharapta a szó végét. A vámpír felállt, bőrkabátja pedig lehullott a válláról, felfedve a meztelen mellkasát. Tempy még mindig nem értette, mi történik, de lassan kezdte elfelejteni, hogy valaha is érdekelte. A férfi közelebb lépett hozzá, közben egy pillanatra sem engedte el a lány tekintetét. Tempy legszívesebben hátrébb lépett volna, de a férfi szabályosan fogva tartotta. Megállt előtte, arca súrolta a lányét, és belesuttogta a fülébe.

– Nők… túl sokat kérdeztek. Hagyjátok, hadd történjenek meg a dolgok… - Tempy megszédült, és a férfi mellkasának támasztotta a kezét. Érezte a bőre alatt az izmokat, és lejjebb csúsztatta a kezét, körberajzolva a mellkasát díszítő, kör alakú tetoválást. Beharapta az ajkát, és felsandított Vaylen-re. A férfi sokat sejtetően mosolygott, majd kézen fogta a lányt, és az egyik emelvényhez vezette, aminek a közepéből egy ezüst rúd állt ki. Leültette Tempyt, majd visszament a kabátjáért. Leterítette az emelvényre, és ráültette a lányt. Leguggolt elé, és lassan közelebb araszolt. Tempy szótlanul nézte, ahogy egyre közeledett a férfi szája. Megnyalta az ajkát, és megbabonázva nézett a vámpír smaragd szemébe. Vaylen végighúzta az ajkát a lányén, Tempy pedig nagyot sóhajtott. A férfi durván megcsókolta, majd áthúzta a pólóját a fején. A melltartót egyszerűen szétharapta, miközben apró csókokkal haladt a köldöke felé. Hanyatt döntötte a lányt, és lerántotta a nadrágját. Vaylen áttért a lány combjára, és finoman megharapdálta a selymes bőrét. Tempy elnyomott egy remegést, a vámpír pedig rekedten felnevetett. Folytatta az izgatást, egészen a szeméremdombig. Végighúzta rajta izmos nyelvét, Tempy pedig akaratlanul is felnyögött. A férfi lassan végignyalt a lányon, aki ívben megfeszítette a hátát. Újabb lassú nyalintás, Tempy pedig feljebb emelte a csípőjét. Néhány nyalás után a lány lihegni kezdett, Vaylen pedig körkörösen folytatta a műveletet. Tempyn hirtelen végigszáguldott az orgazmus, remegett a férfi nyelve alatt. Amikor lecsillapodott, fátyolos tekintettel nézett Vaylen-re, aki gyorsan lerántotta magáról a nadrágot, és a lány fölé támaszkodott. Megemelte a fejét, és mélyen megcsókolta, miközben egy gyors lökéssel a lányba hatolt. Tempy belesóhajtott a szájába, Vaylen pedig elégedetten felmordult. Megfogta a lány derekát, az ölébe vonta, és leültek az emelvényre. Tempy feltérdelt, és a férfi mögötti rúdba kapaszkodva lovagolt rajta. A vámpír megfogta a fenekét, és egyre hevesebb tempót diktált. A lány feje hátrabillent, amint újból elárasztotta testét a tiszta élvezet. Vaylen felmordult, visszafordította a lányt az emelvényre, és még mélyebbeket lökött. Pár pillanattal később követte Tempyt a csúcsra, miközben a lány mellét csókolta. Ránézett lányra, és rákacsintott. Tempy lehunyta a szemét, és ismét felhangzott a zene és a parti hangjai. Körbenézett, mindenki normálisan viselkedett, rajta kívül. Őt leverte a víz, és még mindig remegett az iménti, képzelt orgazmustól. A sarokban megakadt valamin a szeme. Egy smaragd szempár nézett egyenesen rá, és egy kaján vigyor kíséretében bólintott neki. Tempy épp elindult volna felé, amikor a tömeg egy pillanatra eltakarta a férfit, a következő pillanatban pedig eltűnt. Egy kéz kapta el a karját, és összerezzent. Félve nézett fel, de csak Yara vidám tekintetét látta maga előtt.

Luminita a ház oldalának dőlt, a falak szinte megmozdultak a belülről szétfeszítő zenétől. Leguggolt, és elővette a kését. Mindig volt nála egy, ahogy minden amazonnál. Ádám fiai nem viccelnek, komoly ellenfél minden tagja. L teljes családját kiirtotta a horda, ahogy az amazonok hívják őket. Már csak a lányok maradtak neki. Lépéseket hallott maga mögül, felállt, és támadó állásba helyezkedett. Sable lépett felé mosolyogva, feltartott kézzel.

– Szerintem a főnök nem örülne, ha összeverekednénk.

– Az nem verekedés lenne. Hanem csúnyán elvernélek. – Egyenesedett fel L. Sable felnevetett.

– Igaz, amit beszélnek? Hogy emberfeletti erőtök van?

– Mit gondolsz, hogy maradtunk fent mostanáig? Nem a két szép szemünkért! Kiharcoltuk magunknak létünk jogát!

– Aha. Értem. Van kedved vadászni? – A lány szeme felcsillant.

– Bármit, csak ne kelljen itt lennem. – A vámpír bólintott, majd elindult az amazonnal az oldalán a kocsijához. Az egyik helyi klubhoz hajtottak, majd a kint ácsorgó tömeget pásztázták. Ádám fiait arról lehet megismerni, hogy egy almára tekeredő kígyó van a nyakukba égetve, amit a beavatási szertartás keretében kapnak. Észrevettek két tagot, majd Sable kiszállt az autóból. A két férfi rögtön felfigyelt a hatalmas vámpírra, és kiléptek a sorból. L is a kis csoport után indult, a vámpír pedig egy sötét helyre vitte a tagokat. L elővette a kardját és hátulról rárontott az egyik férfire, közben fél szemmel a vámpírt figyelte. Sable elővett egy öngyújtót, meggyújtotta, majd a kezébe emelte a lángot, és tízszeresére duzzasztotta. Kettéválasztotta, és az egyiket a férfire dobta, a másikat pedig újra megnövelte. A tag hátratántorodott, de nem gyulladt ki. Valamit kiáltott a vámpírnak latinul, aki csak vigyorgott, és újabb tűzgolyót küldött rá. L pár gyors kardcsapással elintézte a férfit, és a háttérből figyelte Sable-t. A vámpír eljátszott még egy darabig a férfivel, majd mindkét tűzlabdát neki irányította. A tag felgyulladt, majd kékes lánggal porrá vált. L elismerően bólintott.

– Nem rossz, vámpír. – Sable a lány mögé nézett, és meglátta a halott tagot.

– Tőled sem, amazon. – L elmosolyodott, majd visszasétáltak az autóhoz.

A buli végére már csak páran maradtak. Titania épp Dylannal beszélgetett, amikor az ajtóban feltűnt Luminita és Sable. A lány kardjáról még csöpögött a vér. T felállt, és a társához sietett.

– Minden rendben? – L csak bólintott, majd a pulthoz lépett, és felhajtott egy dupla vodkát. Tehát harcolt – gondolta T, hiszen minden összecsapást így fejez be. A családja tiszteletére. T kisétált az ajtón, és magára terítette a köpenyét, rajta a családi címerrel. Minden amazonnak egyforma, fekete csuklyája van, a hátán a hímzett címer. Az amazonok hittek a családi hagyományokban. Amikor rajtuk ütöttek Ádám fiai, az egész faj megrendült. Mára csak egy maroknyian maradtak, akik életüket a rend kiirtásának szentelték. Kardjuk halálos erővel sújt le, a penge ellenáll a legtöbb varázslatnak, hála az ősi amazon szertartásnak. Minden családban felszenteltek egy kardot, ami anyáról leányra száll, fenntartva a hagyományt.

A horda tagjai mágusok, akik a vámpírok és minden más halhatatlan lény elpusztítását tervezik. Céljuk eléréséhez fekete mágiához fordultak, és sötét erőket hajtottak uralmuk alá. Egyre több tagot toboroznak mágikus körökből, míg a vámpírok egyre fogynak, az amazonok pedig gyakorlatilag nem létező faj. Nehezebb megölni őket, mint az átlagembereket, de szerencsére nem lehetetlen, az amazonok pedig mesteri szintre emelték ezt a fajta művészetet…

Hajnal előtt ért véget a buli, a csapat pedig visszasétált a Harcosok házába. A vámpírok elvonultak a konyhába reggelizni, az amazonok pedig nyugovóra tértek. Nyugodt éjszakára számítottak…

Yara összerezzent, amikor felemelkedett a takaró, és egy test huppant be mellé. A lány megmerevedett, és próbált megfordulni.

– Ne mocorogj, leesek az ágyról! – hallotta a háta mögül Chloud hangját.

– Mégis mi a frászt keresel itt? Az ágyamban? – Yara addig fészkelődött, amíg a combja hozzá nem ért a vámpír férfiasságához. – Jézus, meztelen vagy? Miért vagy meztelen? – A hangja magasabb volt az átlagosnál.

– Mondd nyugodtan, hogy Chloud. És én így alszok.

– De ember! Miért mellettem? – Yara megpróbálta letúrni az ágyról, de csak annyit ért el, hogy egyre közelebb préselődött a meztelen felsőtesthez.

– Passz. Benyitottam egy szobába. – Yara vett egy mély levegőt és elfintorodott.

– Te ittál?

– Asszem igen. De nem emlékszem pontosan. – Chloud oldalra fordult, és karjával átölelte a lányt. – Jó éjt!

– Menj már ki! – Yara megpróbált felülni az ágyon, de a vámpír visszarántotta, a lány pedig a mellkasára zuhant. Végigsimított az izmos felsőtesten, és erősen visszafogta magát, hogy a keze ne kalandozzon lejjebb. Felpillantott, és a férfi elégedett vigyorával találta szembe magát.

– Tetszik, amit látsz, kislány?

– Nem vagyok kislány! És nem! Egyáltalán nem tetszik! – hazudta vakmerően, pedig megkívánta a vámpírt. Őrülten megkívánta, és ki is akarta használni. - Most pedig tűnj el innen!

Chloud továbbra is vigyorgott, és magához rántotta. Szájuk majdnem összeért, Yara már nehezen kapott levegőt. Megigézve nézte a férfi száját, és megnyalta az ajkát.

– Annyira imádom, hogy nem tudtok nekem hazudni! – Felemelte a fejét, és szenvedélyesen megcsókolta a lányt. Yara egy pillanatig sem tudott ellenkezni, automatikusan ráült a férfi csípőjére, és mozogni kezdett. Érezte, ahogy a farka megkeményedik a dörzsölés hatására. Chloud felmordult, és egy gyors mozdulattal átforgatta magukat. Ő került felülre, és egy laza rántással megszabadította a lányt a rövidnadrágtól, bugyistul. A kezét a feje fölé szorította, a szabad kezével pedig feltolta a kis topot a nyakáig. Miközben egy mély lökéssel a lányba csusszant, a nyelvével a mellbimbóját kényeztette. Yara felemelte a csípőjét, és próbálta kiszabadítani a kezét. A vámpír felnevetett.

– Nyugi, majd ha én azt mondom! – Továbbra is fogta a lány kezét, és áttért a másik mellbimbóra. Közben a csípőjével körkörös mozdulatokat tett, a végsőkig izgatva ezzel Yarát. A lányból egy halk nyögés szakadt ki, jelezve a közelgő beteljesülést. Chloud kihúzódott a lányból, és hasra fordította. Felemelte a csípőjét, és hátulról hatolt bele újra. Yara újra felnyögött, immáron szabad kezével a párnába kapaszkodott. A férfi benyúlt a melle alá, és felrántotta magához. Oldalra fordította a fejét, és megcsókolta. Yara belenyögött a szájába, testét megrázta az orgazmus. Chloud felnevetett, és pár lökéssel később követte a lányt. Visszalökte az ágyra, és még egy utolsót lökött. Yara lihegve kapaszkodott a lepedőbe, miközben Chloud kihúzódott belőle. Lefeküdt a lány mellé, és magához húzta.

– Most már alhatok, kislány? – kérdezte még mindig vigyorogva. Yara felkapott egy kispárnát, és maga mögé vágta.

– Mondtam már, hogy nem vagyok kislány!

Chloud hajnalban kisurrant a lány szobájából, és Dimitrie-be botlott.

– Hát te meg mit keresel itt? – dőlt a falnak D.

– Vicces. Ugyanezt akartam kérdezni. – csukta be halkan az ajtót.

– Ne szórakozz! Mi dolgod egy amazonnal? Tartsd fenn a békét!

– Azt sem tudom, miért álltunk háborúban. Amúgy meg semmit. Csak sokat ittam, és nem tudtam, hogy hol vagyok.

D összefonta a kezét a mellkasán.

– Több száz éve ismerlek, de sosem ittál még annyit, hogy ne tudd, hol vagy. Melyikük az?

– A barna. Akinek vörösen csillog a haja, ha ráesik a fény…

– A neve?

– Yara. – D felnevetett.

– Öreg, te nem változol.

Chloud megvonta a vállát.

– Bírom a különleges csajokat.

Összeöklöztek, majd ellenkező irányba indultak el.