–
Szar a buli. Nem húzunk el? – sóhajtott fel legalább századszorra Amy.
Cassandra azonban megrázta a fejét.
– Nem.
Fogd be és igyál még egyet. Vagy fogj egy pasit, nem érdekel, de maradunk. –
Cass nagyot kortyolt a műanyag pohárból, amit legalább fél órája szorongatott.
A benne lévő, megmagyarázhatatlan összetevőjű alkoholos ital már jócskán
megmelegedett, de a lányt nem érdekelte. Ahogy semmi más, kivéve a bejárati
ajtót. Megállás nélkül bámulta, minden egyes belépőt fokozott érdeklődéssel
figyelt, majd, amikor nem a várt személy lépett be, dühösen dobbantott egyet.
Az
utolsó halk szentségelés után Amy ismét a szemét forgatta.
–
Megint nem a nemlétező álmaid netovábbja érkezett meg? Szerintem ez nem
normális. Van itt elég pasi.
–
Szerintem meg nem kérdeztelek, úgyhogy dugulj el. – Cass kezdte elveszíteni a
türelmét, amit a benne feloldódó alkohol csak segítette.
–
Hé, mi lenne, ha emberi hangot ütnél meg? Kezd elegem lenni az elmebajos
viselkedésedből. Legalább áruld el, mi a frász történt veled!
Cassandra
feladta a titkolózást, Amy eleget tűrt már miatta. Megérdemli, hogy tudja az
igazat.
-
Jó, figyelj. Emlékszel Chriss-re? Christopher Wild-ra? – Amikor Amy bólintott,
Cass folytatta. – Azt hallottam, hogy idejön.
Mivel
a lány nem folytatta, ezért Amy rákérdezett.
– És
ez azért fontos, mert…?
–
Hogy is mondjam… nézd, nekünk múltunk van. Csak jó lett volna látni.
–
Felesége van. – kontrázott rá Amy. Cassandra idegesen játszott a pohárral.
–
Tudom, nem is azért…
– És
gyereke. Két kisgyermek boldog apja. Családapa.
–
Amy, fogd be! Tudom! Nem azért…
– A
francba, hogy nem tudsz egy normális pasit keríteni. – Cassandra dühösen
csattant fel.
–
Tudod, már most bánom, hogy megszólaltam. Inkább menjünk, amúgy sem fontos.
Csak köszönni akartam neki.
Amint
Amy felvette a kabátját, és a kijárat felé indultak, belépett az ajtón egy
fiatal pár. A férfi rövid, barna hajú harminc év körül volt, a nő kinézett
legalább negyvennek. Egyáltalán nem illettek össze, és ahogy egymásra
pillantottak, egyértelmű volt, hogy ők is így gondolják.
Cassandra
szíve nagyot dobbant, amikor megpillantotta Christophert. Számtalan emlék
tódult fel az agyában, amitől alig bírt a lépteire koncentrálni. Márpedig
fontos lett volna, hogy ne Chriss előtt bukjon orra.
Christopher
idegesen vezetett a szilveszteri buli helyszínére. Lisa tiszta idegbeteg volt
egész este, a készülődés az idegeire ment. Akárcsak a gyerekek. Vagy a
kapcsolatuk. És az egész élet. Lisa nem volt túl stabil sem lelkileg, sem
szellemileg. A férfi egész úton azon gondolkodott, miért is tartják még fent
ezt a látszatházasságot. Az állandó veszekedés a gyerekeknek sem tesz túl jót,
és az ő idegei is kezdik felmondani a szolgálatot. Mindenesetre épp egy
szilveszteri partira mennek közösen. Pusztán a látszat kedvéért. Chriss a maga
részéről becsületes lerészegedést tervezett, majd alvást az egyik haverjánál.
Amint
beléptek az ajtón, tudta, hogy szó sem lehet lerészegedésről. Itt van
Cassandra.
Ismerte
a lányt, amióta csak megszületett, a szeme előtt cseperedett. Látta, amint
először iskolába indult, hiszen ő épp akkor fejezte be a középiskola utolsó
évét. Végignézte, amint elkezdett fiúkkal ismerkedni, buliba járni, felnőni.
Cassandra
a bátyjaként szerette, és ő is kishúgként tekintett rá. Egészen két évvel
ezelőttig.
Egy
jól sikerült buli alkalmával egymás mellé sodorta őket a tömeg. Cass mindössze
tizenhat éves volt, míg ő már huszonhét. Érett, felnőtt fejjel eszébe sem
juthatott volna mindaz, amit abban a pillanatban tenni akart a lánnyal. Durván
letámadta, szerencsére csak szavakkal, Cassandra pedig visszautasította. Hiába
világított rá a tényre, hogy házas, és akkor még egy gyermek apja, semmivel nem
tudta lebeszélni a szándékáról. Akkor és ott kész lett volna elvenni az
ártatlanságát egy fiatalkorú, szinte még kislánynak, aki ráadásul megbízott
benne és felnézett rá.
Utálta
magát miatta, sosem bocsátotta meg magának azt az estét. És azóta Cassandra sem
nézett rá többet úgy, mint a bátyjára. Inkább, mint egy idegenre. Ez pedig
rendkívül fájt a férfinak. Jobban, mint szabadott volna.
Lisa,
mintha megsejtett volna valamit a megingásából, ha lehet, még idegesebb, még
kibírhatatlanabb lett. Végül elérte a célját, egy újabb babával maga mellé
láncolta Christophert. Tudta, hogy a férfi nem fogja elhagyni a gyerekeket, így
tehát őt sem. Chriss pedig emelt fővel viselte az újabb béklyót. Hiszen csak
azért vette feleségül a nőt, mert teherbe esett. Azóta pedig pokol az élete.
Cass
igyekezett szó nélkül kisietni a férfi mellett, de pechjére Amynek épp most
támadt kedve műsorozni.
Elejtette
a poharat, ami pont Lisa drágának tűnő cipőjére borult. Amíg ketten hadakoztak,
hogy végülis kinek a hibája volt, Chriss finoman megérintette a karját.
–
Már mentek is? – Cass azt sem tudta, mit feleljen. Hiszen erre a pillanatra
várt egész éjjel. Nemsokára éjfél, már nem is számított a férfire, most mégis
betoppant, pont, amikor indulni készült. Mégis mi ez, ha nem egy jel?
– Én…
öhm… igen, vagyis… nem, csak levegőzünk. Ugye, Amy? – mielőtt a két nő ölre
ment volna, Cassandra kirángatta a barátnőjét a teremből. Chriss azonban utána szólt.
–
Örülök, hogy itt vagy!
Cassandra
a fellegekben járt. El sem akarta hinni, amit a férfi mondott neki. Tényleg
örül? Vagy udvarias akart lenni? Lehet, hogy egyáltalán nem is érdekli, hogy
itt van-e?
A
múltkori után a lány nem is csodálkozna rajta. Amióta az eszét tudta, szerelmes
volt a férfiba. Aztán amikor Chriss felfigyelt rá, hogy a kislányból nővé
érett, megtette azt a lépést, amire egész életében várt. Persze elkésett vele,
már házas volt. Cassandrának esze ágában sem volt nős emberrel kezdeni, még ha
Christopherről volt szó, akkor sem.
Mekkorát
változott a világ két év alatt! Amint Cass fülébe jutott, hogy a férfi házassága
zátonyra futott, és már csak a gyerekek tartják őket össze, úgy intézte a
dolgait, hogy mindenképp együtt legyenek szilveszter éjszaka. További tervei
azonban nem voltak, megelégedett volna azzal, hogy láthatja a férfit. A sors
viszont közbeszólt, és összekuszálta a dolgokat.
–
Három… kettő… egy… Boldog új évet! – kiáltották egyszerre, a konfettik a levegőbe
repültek, a pezsgők durrantak, a trombiták hangja betöltötte a termet.
Cassandra megölelte Amyt, és a hozzá legközelebb eső embereket. Aztán egy kéz
fonódott a karjára, és szorosan magához rántotta valaki. Meleg leheletet érzett
a fülénél.
–
Nagyon boldog új évet! – Christopher erősen ittas volt, mégis biztos kézzel
tartotta, majd kissé eltolta magától. Cassandra felkészült a köszöntő puszikra,
azonban mást kapott.
A
férfi feszes ajkai váratlanul csaptak le az övéire, de mielőtt több is történhetett
volna, Chriss már el is húzódott.
Cass
leforrázottan állt a tömeg közepén, és figyelte a távolodó férfit. Megcsókolta.
Valóban megcsókolta. És egek, többet akart belőle. Az egész teste bizsergett és
izzott a férfi érintése után. Még sosem tapasztalt ekkora vágyat, ami jelenleg
a bensőjében égett.
Aztán
Christopher hátrafordult. Egyenesen őt nézte, majd alig láthatóan a ruhatár
felé intett. Cassandra úgy érezte elájul. Legfőképp akkor, ha nem követi.
Amy
ugrott a nyakába, de ő egyedül az apró helyiség fehér ajtaját figyelte, ami
mögött épp az imént tűnt el Christopher. A lány pedig meghozta a döntését.
Levakarta magáról a legjobb barátnőjét, majd utat törve magának, a ruhatár felé
igyekezett.
Ahogy
az ajtó előtt állt, elgondolkodott. Ha most belép, élete legjobb éjszakáján
lehet túl. Ha nem lép be, megőrzi saját maga és a férfi becsületét, és
megakadályozza a férfit a házasságtörésben. Tekintetével Lisat kereste, aki a
sarokban ült, és egy idegen férfivel beszélgetett. Ahogy hozzáért, ahogy ránézett,
egyértelmű volt, több van köztük pusztán barátságnál.
Cassandra
tehát lenyomta a kilincset, majd belépett az ajtón.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése