A Gödörben Butch
elkapta a kamerát a két lányról. Miután Vishous elment az edzőteremben, ő nem bírta
ki, hogy ne nézze meg, mit csinál az angyal. Egy neoncső után leselkedik. Ennél
lejjebb már nem süllyedhet. Hanyatt feküdt az ágyon, és próbált nem a lányra
gondolni. Nem sokkal később elnyomta az álom, de az angyal természetesen
szerepet kapott benne. Főszerepet.
Cupido leült az
ágyára, Beth pedig a kanapén foglalt helyet.
-
Szóval azt mondod, ez egy kamera, ami felvesz,
és más látja, hogy mit csinálok. – Beth bólintott, Cupido pedig folytatta, amit eddig tanult az új világról, Beth segítségével. – És
a szobákban nincs kamera. Aztán... egy csomó vámpír lakik itt együtt. Ők a Testvérek.
-
Testvériség. A Fekete Tőr Testvériség. – Javította
ki mosolyogva Beth.
- Ó, igen. A te párod a király. És a többiek
pedig még nem találtak rá a szerelemre.
-
Pontosan. Még valami, amit tudni szeretnél? - Tette keresztbe elegánsan a lábát Beth.
- Igen, lenne itt még valami. Hol találok
mostanában férfit? – Beth fülig pirult, Cupido pedig gyorsan kijavította magát.
– Mármint nem magamnak. Akkor máshogy kérdezem. Hol szórakoznak manapság azok,
akik párt keresnek?
-
Van pár jól menő klub a belvárosban. Szerintem ott
próbálkozz. – Beth felsorolt pár nevet, Cupido pedig igyekezett minél többet
megjegyezni. Leát gyorsan megtalálta, a férfivel biztos, hogy nem lesz ilyen
könnyű dolga.
-
Lehet még egy kérésem? – Nézett félénken Cupido a lányra, majd megemelte a kabát szélét. Beth rögtön megértette és felnevetett. Átment a saját
szobájába, majd pár perc múlva egy halom ruhával tért vissza.
-
Tessék, válogass! – Ledobta az ágyra a kupacot,
Cupido pedig rávetette magát. Imádta a szép ruhákat, bár ebben a korban
jelentősen változott a divat. A kevesebb több-elv érvényesült, az anyagok
pedig… Cupido legszívesebben befeküdt volna a ruhák közé. Mégsem olyan borzalmas ez a hely.
Kiválasztott egy
lenge felsőt, és egy szoknyát, majd gyorsan át is vette őket. A fehér blúz
nyakba akasztós volt, és hátul mindössze egy vékony megkötő tartotta össze. A lány pont
ezért választotta, így a szárnyak alatt meg tudta kötni. A szoknya alul fodros,
rózsaszín volt. Megpördült, Beth pedig elismerően felnevetett.
-
Remekül áll. Mintha csak egy romantikus
regényből léptél volna ki! - Cupido pukedlizett, és felnevetett.
-
A romantika az életem! – Fordult meg sokadszor
is a tükör előtt.
-
Nekem viszont most mennem kell. Néha aludni is
kell. - Ásított fáradtan Beth, és felkelt a kanapéról.
-
Mit csináltál éjjel? – Ráncolta össze a
szemöldökét Cupido.
-
A vámpírok éjszakai lények. – Mosolygott rá a
lány, majd kiment az ajtón.
Micsoda? Beth
is vámpír? De hiszen kiment hozzá a kertbe. A napfényben! Cupido úgy döntött,
inkább nem merül bele ebbe a világba, hiszen nemsokára visszatér az ő korába.
Ahol ismerik és imádják. Oltárokat emelnek neki, ahol áldoznak, közben
imádkoznak hozzá. Itt pedig? Holmi angyalnak hiszik, és lenézik. A vámpírok! A
mocsokban, sárban, barlangban élő paraziták! Minél több időt töltött ebben a korban,
annál jobban gyűlölte őket. Bár Beth kedves volt vele. Biztos csak valami
félreértés miatt. Napközben megpróbál alkalmazkodni, este pedig elindul
megkeresni Lea párját.
Cupido az új
ruhájában végigtáncolt a folyosókon, bekukkantott egy-két szobába. Megtalálta a
konyhát, ahol az inas tevékenykedett, rámosolygott, majd pörgött tovább.
Eltévedt az alagsor felé, de zajt hallott az egyik teremből, és a kíváncsisága
oda hajtotta. V feküdt egy padon, és hatalmas súlyokat emelgetett. Félmeztelen
volt, így kirajzolódott a bőre alatt a tökéletes izomzat, mellkasán pedig újabb tetoválás díszelgett. Cupido tovább indult volna,
de a férfi mintha megérezte volna a jelenlétét, és előtte termett.
-
Nem azt mondtam, hogy húzd meg magad? – Förmedt
a lányra, de az nem rettent meg tőle. Büszkén kihúzta magát, és felszegte az állát.
-
Én nem vagyok vámpír, hogy egész nap a szobámban
kuksoljak! - Kedve támadt kiölteni a vámpírra a nyelvét, de az nem istenhez méltó viselkedés lett volna.
-
Nem, te nem vagy vámpír. Csak egy nyüves
szárnyas… - Mielőtt egymásnak ugrottak volna, Butch lépett közéjük egy váratlan
pillanatban. Kezét a Testvér mellkasának támasztotta, biztos, ami biztos.
- Vishous? Talán most már le kéne feküdnöd. Nem
gondolod? - Butch igyekezett felvenni a vámpírral a szemkontaktust, de V csak az angyalt látta.
- Nézd csak! Tényleg van vége a nevednek! – Vigyorgott gonoszul Cupido, mire V mérgesen felmordult. Lerázta magáról a zsaru kezét, felkapta a törölközőjét, és kiviharzott az edzőteremből. Ha marad, a végén még széttépi mindkettőt. De az angyallal kezdi, az hétszentség!
- Rossz kutya! Helyedre! – Kiáltotta Cupido a távozó
vámpírnak. Butch nem szólt semmit, csak megcsóválta a fejét. – Ő kezdte! –
húzta össze magát a lány a vámpír rosszalló tekintete miatt.
-
Különben is, miért utáljátok az i… iii.. igazi
angyalokat? – Nézett Butch barna szemeibe, amiktől majdnem megfeledkezett magáról.
-
Csak úgy… szemtelen népség. Azt hiszik, jobbak mindenkinél.
Pedig mindegyik, aki itt van, bukott. Ahogy te is. – Pillantott sokat mondóan a
lányra. Cupido már azon kezdett gondolkodni, hogy mi is legyen a bukása oka, de a férfi szerencsére nem
firtatta.
-
Furcsán hatsz V-re. – Tette hozzá Butch, mintegy
mellesleg.
-
Miért, máskor nem ilyen kiállhatatlan? – Mosolygott elégedetten Cupido.
- Nem ennyire. Most megyek vissza aludni, csak
véletlenül megláttalak titeket a monitoron, és gondoltam, jobb, ha lejövök. –
Már indult is, de Cupido még utána kiáltott.
-
Köszönök… mindent. – Butch hátra sem fordult,
úgy bólintott. A lány végignézett rajta: széles váll, izmos hát, kerek fenék.
Mosolyogva lehunyta a szemét, és előhívta a képességét. A férfit zöld köd vette
körül. Gyorsan megrázta a fejét. Zöld? Ilyen színt még nem látott emberek körül.
Lehet, hogy azért, mert a férfi nem ember? Miközben vizslatta, beharapta az
ajkát és nagyot sóhajtott, mire a vámpír megtorpant. Lassan hátrafordult, mélyen a lány szemébe nézett, a következő pillanatban
pedig már szorosan hozzásimult.
Butch érezte az
angyal pillantását magát, majd a fellobbanó vágyát. Az álma után egyáltalán nem bírta
magát türtőztetni. Az angyal zöld hálóingben állt előtte, hosszú, vörös haja lágyan
hullott hátra a vörös szárnyakra. Lassan közelebb sétált hozzá, majd lovagló ülésben
ráült. Megmozdította a csípőjét, közben egyenesen a szemébe nézett. Butch épp
ledöntötte volna, amikor felriadt. Egyből a gépekhez rohant, ekkor látta meg
V-vel. A vámpír félmeztelenül állt a lány előtt olyan tekintettel, hogy nem tudta eldönteni, kívánja a lányt, vagy meg akarja ölni. Butch, mielőtt gondolkodhatott
volna, már az edzőterem felé száguldott. Most pedig itt áll előtte ez a különös
szerzet, és őt akarja. Más körülmények között egyenesen perverznek találta
volna magát, de most? Végigsimított a lány oldalán, arcát pedig egyre közelebb
vitte a lányéhoz. Az angyal kíváncsian várta a folytatást.
Butch végigsimított a selymes szárnyakon, amitől kitisztult a feje,
és ellépett tőle. A lány kérdőn nézett rá, de Butch képtelen volt megszólalni. Igazából azt sem tudta, mit mondhatna neki. "Bocs, angyalokkal nem kezdek, és a farkam is csak jókedvében olyan kemény, mint a beton?" Fantasztikus...
Egy szó nélkül visszament a szobájába, és beugrott a zuhany
alá. V már javában aludt, így biztos, hogy nem fogja megzavarni. A zsaru végigsimított
a mellkasán, megállt a hasánál, majd nagy levegőt vett és lejjebb csúsztatta a
kezét. A képzelete pedig a lehető legjobb pillanatot hívta elő az álmából.
Mamám... Ez egyre jobb, és jobb. :D
VálaszTörlésjó rész lett ;)
VálaszTörlésKöszi-köszi! :)
VálaszTörlés