Cupido újra
visszaváltott az eredeti alakjára, és önelégülten lépkedett a szürkületben. Minden
szembejövőre vigyorgott, vidáman fütyörészett. Lépéseket hallott maga mögött,
de nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget. Nem fordult meg, mert nem
paranoiás. Azért meggyorsította a lépteit. A biztonság kedvéért. Nem, mintha nem tudná megvédeni
magát, de tényleg nem akart közönséget. Befordult a következő sarkon, ahol
elállt a lélegzete. Egy fehér hajú férfi egy másik fölött térdelt. A fekvő
férfi körül halványult a vörös köd, majd egy fehér, szinte áttetsző felhő vált
ki belőle, és az ég felé szállt.
-
Megölted! – Törte át a felismerés a tudatát. A
fehér hajú felállt, és megtörölte a kését, arcán gonosz vigyor suhant át.
-
Remélem. - A hangjából csöpögött az önelégültség. Hogy képes örülni valaki annak, hogy megölt egy másik lényt?
-
De szerelmes volt! – Mondta vádlón a lány.
- Mennél utána? – Lépett egyet a lány felé a férfi, Cupido
pedig feldühödött. Teljesen elvesztette az irányítást maga fölött, a dühe túlcsordult rajta, és egyre növekedett. Kitárta szárnyait, a férfi pedig meglepődve lépett vissza.
Cupido szeme zölden világított, és felemelkedett a földről. Kavargott körülötte
a levegő, haja a válla felett lebegett, arcának félelmetes, vörös keretet adva.
A férfi a földre rogyott, a bőre pedig
kezdett leválni a kezén. Felordított, és rémülten figyelte, ahogy a húsa leég a
csontjairól. Cupido ördögien elvigyorodott, úgy figyelte a fehér hajú lassú, kínszenvedéssel teli halálát.
Amikor csak egy marék hamu maradt belőle, a lány földre esett. Lihegve a falnak
támaszkodott, és letörölte a könnyeit, amik szörnyű tettének következményei voltak. Lépések zaja ütötte meg a fülét, így igyekezett kicsit összeszedni magát.
-
Láttad, mi történt? – Amikor Cupido felnézett, a rövid
hajú, sebhelyes arcú Testvér állt mellette. A lány csak megrázta a fejét, és
feltornázta magát. Leporolta a szoknyáját, majd felvette volna a kabátját, de a ruhadarab hirtelen az arca előtt termett. Elvette a vámpírtól, rövidet biccentett, majd felhúzta.
-
Kössz. - A férfi nem felelt, helyette különös kifejezéssel arcán bámult rá.
- Tényleg angyal vagy? - Cupido ismét bólintott, a férfi
pedig nem szólt többet. A sikátor végéhez sétált, ahol a másik férfi feküdt.
Megérintette, majd visszahúzta a kezét, és elővett egy kis szerkezetet. Halkan
beleszólt, Cupido pedig elindult kifelé.
Egy fél óra
múlva ismét a Sikoly nevű helyet pillantotta meg a túloldalon. Végül is… Az
ajtónálló mosolyogva beengedte, Cupido pedig egyenesen a pulthoz lépett. Ma is
Lea volt a csapos, de Cupido még nem akarta felfedni magát. Először megfigyeli
a lányt, hátha felbukkan a férfi is. Egy nő lépett oda hozzá, feltehetően a
felszolgáló, mert egy papírlapot szorongatott a kezében. Cupido nem nézett
utána az italoknak, de egyről biztosan tudta, hogy fent marad.
- Egy kupa sört! - Csapott a pultra vigyorogva.
-
Korsó? – Kérdezett vissza a pincér. Cupido
bólintott, de rádöbbent, hogy nincs nála semmi, amivel fizethetne. Jó Zeusz,
azt sem tudta, mivel fizetnek manapság! Ezeknek kellett volna utána néznie,
erre ő mit csinált? Vámpírokkal enyelgett. Vagy valami hasonló.
Nagyot kortyolt
a sörbe, és majdnem kiköpte. Ennyit változott a világ? Már a sör sem a régi…
Csendben figyelte Leát, amint sürgött-forgott a pult mögött. Felvette a
rendelést, kiszolgált, törölgetett, mosogatott. A vörös köd továbbra is
körbevette, majd hirtelen felerősödött, és a terem másik végébe száguldott. Lea
felkapta a fejét, és Cupido is arra fordult. Három férfi lépett be az ajtón.
Látta már őket. A vámpírok házában. A vörös hajú, az, amelyiknek jel van az
arcán, és egy harmadik, sötét hajú.
-
Melyik az, melyik… Gyerünk! – A köd egyszerre
gomolygott a három vámpír felett, majd megállt a középsőnél. – Héra szent
nevére! Normálisabbat nem találhattál volna? – Ekkor állt neki össze a kép. Te
jó ég! Egy vámpír és egy ember?
-
Erisz… átkozott bajkeverő. – Kortyolt egyet a
sörből, és Lea elé lépett. Rámosolygott, mire a lány felismerte.
-
Te voltál itt tegnap is, ugye? – Cupido
bólintott, és a vámpírok felé bökött.
-
Elég jó a felhozatal, nemde? – A lány megrázta a
fejét, de lopva a trió felé pislantott.
-
Nem igazán. Őket pedig jobb elkerülni. - Elfordult, de Cupido látta, hogy a szemben lévő tükörben pont látja a vámpírt. Elvigyorodott, majd folytatta.
-
Mesélj! Melyikkel volt már dolgod? – Hajolt
közelebb Cupido, hogy kialakítsa a bizalmas viszonyt.
- Egyikkel sem, szerencsére. De nem egy lányt
kellett már megvigasztalnom, akik utánuk sírtak. Úgyhogy őket biztos nem
ajánlom. - Felkapott egy poharat és villámgyorsan törölgetni kezdte. Cupido attól tartott, még kigyullad a törlőruha a kezében.
-
Nekem? Ugyan már! Én nem keresek senkit. És te?
Hogy állsz ezen a téren? - Rákacsintott, mire Lea lerakta a poharat, és távolságtartó hangon kérdezte.
-
Ismerjük egymást? – Lea a homlokát ráncolta,
Cupido pedig megrázta a fejét.
-
Nem. Csak nemrég érkeztem, és épp ismerősöket
keresek. Szóval?
- Nincs senkim. Sokat dolgozom, nincs sok időm
ismerkedni. Meg persze, nem egy ilyen helyen fogok magamnak pasit szerezni. –
Nevetve mutatott körbe. Cupido szétnézett, és nem látott mást, csak szórakozni
vágyó, szerelemre éhes embereket. Nem értette, mi lehet Lea problémája. Még
csak azt a fáradtságot sem vette, hogy megismerje őket. Nagyon nehéz dolga lesz
vele. Hogy a vámpírról már ne is beszéljünk.
A három férfi
elhaladt a pult előtt, Lea pedig fél szemmel a vámpírját figyelte. A férfi
is felé fordult, de különösebb érdeklődést nem mutatott. Felkelt, és a vámpírok
asztalához sétált. Levágódott melléjük, és rájuk vigyorgott.
- Hali! Jó kis hely, nem? - Szinte látta, ahogy megdermednek a jelenléte miatt. Különös módon szórakoztatta a viselkedésük.
- Nem annyira… Úgy látszik, ide mindenkit
beengednek! – Morgolódott Lea vámpírja.
-
Aha. Méghozzá ingyen! – Tett rá egy lapáttal és gonosz vigyorral Cupido. A vörös hajú a szemét forgatta, majd magához ragadta a szót.
-
Én Blaylock vagyok. Ő Qhuinn. – Mutatott a
nagyszájúra, Cupido pedig vigyorogva bólintott neki. Ekkor vette észre, hogy
különböző színű a szeme. Nem csoda, hogy Lea felfigyelt rá. Különleges. – Ő
pedig John. – Fordult a harmadik férfi felé.
-
Ti is Testvérek vagytok? - Annyira nyilvánvaló, hogy összetartoznak, noha fiatalabbak, mint Butch és bandája.
-
Nem. De az Őrző szent nevére, egyszer azok
leszünk. – Csattant fel Qhuinn.
-
És te pedig… - Nézett rá kérdőn Blaylock.
-
Én pedig Q vagyok! – Mondta már magabiztosan
Cupido.
Na ebből mi fog kisülni :)
VálaszTörlésJó lett!
Folytatásért könyörgök *.* Soha nem szoktam blogon olvasni, de ez... muszáj tovább olvasnom :)
VálaszTörlés