Elina
meggyorsította a lépteit, és csak reménykedett, hogy az illető nem vette észre.
A riasztók már elhallgattak, viszont a távolból rendőrautók szirénái hangzottak
fel. A lány futásnak eredt, a sikátorok felé vette az irányt. Hátranézett, és
valami megcsillant a sötétben. Az ég figyelmeztetően nagyot dörrent, ő pedig újra rákapcsolt.
Megtalálta azt a kocsmát, ahol előző este ivott, és beviharzott az ajtón.
Beleveszett a tömegbe, majd a terem másik végéhez araszolt, szemben az ajtóval,
és várt.
Pár kölyök lépett be rajta néhány perc múlva, és izgatottan újságolták,
hogy mi történt a múzeumban. Mindenki köréjük sereglett, Elina pedig nem
értette, miről beszélnek. Ha azoknak az őröknek eljárt a szájuk… Felnézett a
falon lévő órára, és összerezzent. Mindjárt három óra.
Elkésett.
Elkésett egy
randiról.
Elkésett egy randiról egy vámpírral.
Elina alig bírta összeszedni a
gondolatait. Ha eddig csak felmerült benne, hogy ő lesz a főétel, akkor ezek
után biztosra veheti. Lehúzta a whiskey-t, majd átvágott a tömegen. Amikor
meghallotta a „betörés” szót, megállt.
- Csak nem betörtek? – Kérdezte az egyik öregúr.
-
Nem, a rendőrök azt mondták, nem tűnt el semmi.
Legalábbis az őrök szerint. De mindkettő annyira meg volt rémülve… Én nem
tudom, mi történhetett ott, de a nyakamat rá, hogy nem mondanak igazat. – Nézett az egyik suhanc a
társára, aki bólogatva helyeselt.
A francba…
Elina visszasietett a
szállodába, és félve indult fel a lépcsőn. A szobája ajtaja nyitva volt, fény
szűrődött ki a résen. Dravené viszont zárva volt. Elővette a Browingot, majd
maga előtt tartva fél kézzel belökte az ajtót.
A szoba közepén
egy gyönyörűen megterített asztal volt, az egyik asztalfőn pedig Draven ült
mozdulatlanul, akár egy szobor. Hófehér ingje tökéletesen állt rajta, a felső
gomb nem volt begombolva, így láthatóvá vált aranybarna bőre. Fekete haja elöl
kisfiúsan össze volt borzolva, hátul pedig rásimult a gallérjára. Szinte fájó
kék szeme dühösen meredt a lányra. Elina egy pillanatig elmélázott a férfi
szoborszerű szépségén, majd megrázta magát és becsukta az ajtót. Leült az
asztal végéhez, ahol a másik teríték volt, és a tányérját bámulta.
-
Bocs. – bökte ki pár perc múlva. A vámpír nem
szólalt meg, így Elina kénytelen volt felnézni. Draven az asztal szélét
markolta, ízületei kifehéredtek a hatalmas erőkifejtéstől. Elina nem tudta
eldönteni, hogy kapaszkodik, vagy tudatosan le akarja törni.
-
Jó, elkéstem. Mondtam, hogy nem jó ötlet… - Igyekezett megmagyarázni a helyzetet, miközben idegesen a terítő szélét babrálta.
-
Mi a foglalkozásod? – Szűrte a férfi a fogai
között.
-
Tessék? - Kérdezett vissza a lány. Hogy jön ez most ide?
-
Hallottad. Mivel foglalkozol? – Elina nem igazán
értette, miért fontos ez hirtelen.
-
Én… még tanulok. Most pedig utazgatom. Miért? –
Draven egy pillanat alatt felállt, a lánynál termett és a karjánál fogva
felrántotta.
- Ne hazudj nekem! – A férfi hangja leginkább
morgáshoz hasonlított. Elina megpróbálta ellökni magától.
- Szállj le rólam! Azért, mert buggyant vagy, nem
kell engem is belevonnod a képzelgéseidbe! - Minden erejére szüksége volt, ha szabadulni akart a szorításból.
-
Láttalak! – A vámpír hangja fenyegetően dörrent, és mintegy nyomatékul, erősebben szorította a lány karját.
-
Hogy mi? – Jutott el Elina tudatáig, hogy mit
mondott a férfi. Látta… Kifigyelte… Kémkedett utána. Ösztönből cselekedett.
A
kesztyű nélküli kezét felemelte, és egy hatalmas pofont kevert le a férfinek.
Szinte érezte, ahogy a dühe energia formájában átszáguld a vámpíron. Draven
megtántorodott, és a mellkasához kapott. Újra
dobog a szíve… Gondolta elámulva Elina, majd Draven megindult felé. A lány
védekezően feltartotta maga elé a kezét, és várta a vámpír következő lépését.
Draven mélyen a
szemébe nézett, mellkasát pedig a lány csupasz tenyerének nyomta. Mintha áram
rázta volna meg, de nem lépett hátrébb. A szívverése felgyorsult, így már
tapinthatóvá vált, az ösztöne pedig sikítva követelte, hogy jelölje meg a
lányt. A lányt, aki csak miatta született, akinek az a sorsa, hogy élete végéig
mellette legyen. Egyik kezével megfogta Elina kezét, a másikkal pedig felemelte
az állát, és csak tartotta. Meg akarta csókolni, majd’ megveszett, hogy újra a
lány ajkaihoz érjen, de ezúttal megvárja az engedélyt. Elina nagyot sóhajtott, és
közelebb araszolt a férfihoz. Draven felmordult, és szenvedélyesen birtokba
vette a lány száját. Elina átölelte a vámpír nyakát, és szorosan a kőkemény
mellkashoz préselődött. Draven a lány feneke alá nyúlt, és a szekrénynek
döntötte. Elina átkulcsolta a lábát a férfi dereka körül, közben átcsúsztatta
nyelvét a férfi szájába. Draven elégedetten felmordult, és végigsimított a lány
oldalán.
Elina felsóhajtott, a férfi pedig az ágyhoz vitte, és óvatosan
lefektette. A lány felkúszott az ágyon, és az ágytámlához kuporodott. A férfi
felhúzta a szemöldökét.
- Valami baj van?
- Én… Te… Téged ez nem zavar? – Mutatott a kezére.
Draven egyre közelített hozzá, egy pillanatra sem vette le róla a szemét.
-
Nem zavar. Kicsit csiklandoz, de majd megszokom.
– Kigombolta a saját ingjét, felfedve Elina előtt a tökéletesen kidolgozott
felsőtestét. A lány legszívesebben letámadta volna, de volt még egy bökkenő.
Draven újra megcsókolta, de Elina ellökte magától.
-
Nekem ez nem megy. - Amikor Elina a férfi szájára pillantott, Draven megrázta a fejét.
- Nem foglak megharapni. Hacsak nem te kéred. –
Kacsintott ravaszul a lányra. Te jó ég! Ez eddig eszébe sem jutott.
- Miért, már gondoltál rá? – Elina a nyakához
kapta a kezét, hangja kezdett hisztérikussá válni. Draven a lány kezére tette a
kezét.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. De nem
foglak. Ígérem. – Elina bólintott, a férfi pedig elvette a lány kezét a nyakáról.
Végigcsókolta a tenyerét, és egyre feljebb haladt. Apró csókokat lehelt a
nyakára, és lágyan megharapta a fülcimpáját. Elina újra eltolta magától, mire
Draven mérgesen felmordult. Leült az ágy szélére, és elkezdte begombolni az
ingjét.
-
Ha nem akarsz, nyugodtan megmondhatod. Nem fogok
erőszakoskodni. – Elina nagy levegőt vett, és gyorsan elhadarta.
-
Én még soha… jesszus… szóval én még nem…Tudod! - Esdeklőn nézett a vámpírra. – Na, hadd ne kelljen kimondanom.
-
Úgy érted… - Mondta lassan Draven, amikor eljutott a tudatáig, mit is akar vele közölni a lány. Még sosem volt férfival. Egy nagyon gonosz, önelégült énje elégedetten mordult fel a tudatra, hogy ő lesz a lánynak az első, ugyanakkor meg is rettent. Tudta, hogy Elina az övé, és meg akarja jelölni, de hogy az ártatlanságát is elvegye?
- Igen! – Vágta rá rögtön a lány. Így is elég
szörnyű volt a tudat, de más szájából hallani… megsemmisítő. Draven, amint meghallotta a lány válaszát, tudta, hogy nem lesz képes megállni. Hacsak a lány nem állítja meg. Draven Elinára nézett, aki vágytól csillogó szemekkel pislogott rá. Szinte
letépte magáról az inget, elkapta Elina bokáját, és magához rántotta.
-
Akkor… - Végigcsókolta a lány kulcscsontját,
közben feltolta a felsőjét, - majd vigyázok rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése