Egy küldetés. Két ember. Három nap. És egy
isten, aki mindezt összehozhatja. Amíg le nem jár az idő…
-
Cupido! – Zeusz hangja betöltötte az egész
Olümposzt. Újra elkiáltotta magát, mire vörös fény villant, és a vörös hajú,
vörös szárnyú lány előtte állt. Zavartan az íjával babrált, és smaragdzöld
szemét a villámok urára emelte. Zeusz a trónteremben állt, körülötte pedig
összegyűltek az istenek. Ahogy Zeusz gondterhelten nyomkodta a halántékát, inkább
hasonlított egy nagyon idős öregemberre, mint a mindenség királyára.
-
Mekkora bajban vagyok? – Az istenek ura
lerogyott a felhőkből készült trónra, és körbenézett a többi istenen.
-
Szörnyű gúnyt űztél az egyik lányommal. Végleg
betelt a pohár, Cupido! Büntetésed súlyos lesz és szenvedni fogsz!
-
De az egy öntelt csitri! Én inkább a kecskét
sajnálnám… - A lány hadarva kezdte megvédeni magát, de az isten
félbeszakította.
-
Cupido! – dörrent újra Zeusz hangja, a szerelemisten
pedig összehúzta magát. – Száműzlek az Olümposzról! Addig nem térhetsz vissza,
amíg nem teljesítetted a neked szánt feladatomat!
-
Ugyan, Zeusz! Növeld a tétet! – sziszegte Erisz
gúnyos mosollyal. – Én tudok egy jobb büntetést neki!
-
Elgurult az almád, kígyó? – fordult felé Cupido.
– Talán nem kellene az Uradat félbeszakítani!
-
Nem, hadd fejezze be! – utasította Zeusz Cupidot.
A lány döbbenten fordult Erisz felé.
-
Kezdjük a feladatoddal! – Erisz közelebb lépett,
és megállt Cupidoval szemben. – Ne térjünk el az eredeti tevékenységedtől! Hozz
össze egy párt! Két olyan embert, akik külön világban élnek. Mindkettőt
taszítja a másik létezése. Kapsz rá… mondjuk három napot! Zeusz? – fordult az
isten felé.
-
Három nap megfelelő! – Bólintott az ősöreg
istenség.
-
Ennyi? Figyelj, szipirtyó! Estére újra itt
leszek! – A lány felhúzta az íját, és készült kilépni a hatalmas kapun.
-
A csavart nem mondtam! Nem ebben a korban, és
azok nélkül – mutatott az íjra és a tegezre. Amint kimondta, a fegyver eltűnt
Cupido kezéből. A lány visszafordult, és nagy szemekkel nézett Eriszre.
-
Mit jelent, hogy nem ebben a korban? – Kérdezett
vissza Cupido, de Erisz szélesen elvigyorodott, körülötte forgószél kavargott,
ami egyenesen Cupidonak támadt. Felkapta, párszor megforgatta, majd amilyen
hirtelen keletkezett, olyan hirtelen tűnt el, elnyelve a szerelem istenét.
-
Ez vicces lesz. – Vigyorgott még mindig Erisz
Cupido hűlt helyét bámulva.
Csizmás lábak
dobogtak az éjszakában. Végigrohantak Caldwell egyik sötét sikátorában, majd a
következő kanyarnál megálltak. Három alantas fordult szembe a két vámpírrral.
Rhage boldogan elmosolyodott, és nekik rontott. Vishous rágyújtott egy cigire,
és a falnak dőlve nézte a műsort. Az egyik alantas Rhage mögé került, és nagyot
vágott a hátára. V eldobta a cigit, és elindult feléjük, amikor a semmiből
forgószél támadt, majd mindent beborított a vörös fény. Az alantasok megtorpantak,
a két vámpír pedig kihasználta a helyzetet, és véget vetettek a harcnak. A fény
elhalványult, és egy vörös szárnyú angyal bontakozott ki a forgószél magjából.
Ruhája áttetsző volt, az is megtépázva, így semmit sem takarva lógott róla
cafatokban. Rhage nagy szemekkel bámulta, majd tett egy tétova lépést felé.
-
Hahó, minden oké? – Lépett a lány látóterébe. Az
angyal eltűrte a haját, hogy kilásson, és két kíváncsi fej bukkant elő a
sötétből. Vagyis inkább egy gyerekesen kíváncsi, és egy inkább unott, mint
érdeklődő.
-
Öhm… azt hiszem. Hol vagyok? – Fordult körbe a
sötét sikátorban.
-
Inkább az a kérdés, hogy honnan jöttél? – V újra
rágyújtott egy cigire, és végig nézett a lányon. – Vagy ki vagy? Angyal?
-
Én… én… - Cupido ijedten fedezte fel, hogy
rongyokban lóg rajta a ruha, és szárnyait maga elé kapva hátrált a falig. – Én
azt hiszem, meztelen vagyok.
Rhage lekapta a
kabátját, és a lánynak nyújtotta. Cupido hálásan bólintott, elvette, és
szárnyait eltakarva felvette.
-
Szóval, hogy hívnak? – kérdezte tőle a szőke.
-
Cu… - Hirtelen abbahagyta. Nem tudta, hol van,
vagy kik ezek az emberek. Erisz azt mondta, másik korban kell helyt állnia. Ha
most elmondja, hogy ő egy isten, ki tudja, mit tennének vele. Bár nem úgy
néznek ki, mint akik oltárt emelnének neki.
-
Q? Így hívnak? – Szólalt meg a másik, akinek
valami jel volt az arcán.
-
Igen. Miért, baj? – Vágott vissza dacosan. Legalább
a méltósága megmaradt.
-
Felőlem. – A férfi megvonta a vállát, és úgy
tűnt, részéről ennyi volt a beszélgetés.
-
Tehát megmondjátok, hol vagyok?
-
Caldwellbe fújt a szél, Dorothy. – Vigyorgott a
Szőke. Cupido nem értette a célzást, de a világért sem mutatta volna ki.
-
És… öhm.. milyen évet írunk? – Vajon milyen
messzire merészkedett az a boszorkány?
-
2011 van, szivi. Honnan jöttél? – Cupido nagyot
sóhajtott. Erisz nem viccelt. Tényleg más korba került.
-
Nem számít. Köszönöm a segítséget. És a kabátot.
– Bizonytalan léptekkel elindult a kijárat felé, de az időugrás miatt
megszédült. Mielőtt földet ért volna, egy erős kéz megragadta és magához húzta.
Egy pillanatra belefelejtkezett az illatba, de azonnal el is lökte magát tőle.
Megfordult és a fekete hajú, tetovált arcú férfi állt mögötte.
-
Ezt is köszönöm. – Mondta zavartan, majd kihúzta
magát, és újra elindult, ezúttal esés nélkül. Csak a küldetése járt az eszében,
és Erisz szavai visszhangoztak a fejében. Mindkettőt
taszítja a másik létezése. Ugyan már! Hellászban is békében élnek
mindenféle népek. Csak nem változott ennyit a világ.
Érdekes kezdet :)
VálaszTörlésRemélem a folytatás is tetszeni fog! :)
VálaszTörlés*.* Fekete tőr testvérisèg àáá *.* nagyon tetszik és amint megjöttem neki is ugrok, hogy elolvassam :-D nekem is van ròluk törtènetem de még nem vetemedtem rá hogy megírjam :-)
VálaszTörlés