17. fejezet

Raven egyedül sétált a holdfényben, amikor hirtelen megtorpant. Egy ismerős érzés öntötte el, végigszáguldott az ereiben, majd görcsbe rántotta a testét. A földre rogyott, ujjait a puha fűbe vájta, lihegve imádkozott, hogy múljon el a roham. Mostanában egyre gyakrabban tört rá, de maga sem tudta, mi volt a kiváltó ok. Ahogy felnézett, megpillantott két alakot a fűben feküdni.

Vörös köd szállt a szeme elé, amikor felismerte a párt. Cadmon és Sarah andalgott kéz a kézben, a legnagyobb harmóniában. Még fel sem fogta, mit művel, amikor hatalmas ordítással rájuk rontott. Nem tudott tisztán gondolkodni, megragadta Cadmont és ököllel arcon ütötte. A férfi nem védekezett, egy dolgot művelt csupán: védte Saraht.

Mint egy villámcsapás, a köd felemelkedett Raven szeme elől, és egy pillanat alatt lenyugodott. Megrázta a fejét, és elengedte a férfit.

– Ne haragudj. Én nem… - zavartan pislogott körbe, de nem talált mentséget a viselkedésére.

Sarah a vérző férfihoz sietett, felrepedt ajkát vizsgálgatta, majd Ravenhez fordult.

– Mégis mi a franc bajod van? Nem csinált semmi rosszat!

– Tudom, én… Hé, de hiszen ő volt az, aki akaratod ellenére megharapott!

Ahogy kimondta a szavakat, a kábulat újra átvette az irányítást, és ott folytatta az ütlegelést, ahol abbahagyta. Ismét rárontott Cadmonra, aki most is szótlanul tűrte az ütéseket.

Raven akkor tért újból magához, amikor a lány közéjük ugrott. Aztán hirtelen megvilágosodott.

– Te vagy az! – mutatott Sarah-ra, - Te vagy a katalizátor!

– Tessék? – lepődött meg a lány és Cadmon egyszerre.

– Meg fogom ölni Billt – jelentette ki egykedvűen Raven, majd otthagyta a párt, és teljes erejéből a Menedék felé kezdett rohanni.

Gondolkodás nélkül tépte fel Bill szobájának ajtaját, majd rögtön sarkon is fordult. Fülig vörösödve ült le kint a lépcsőn, amikor Sarah és Cadmon odaértek hozzá.

– Mi történt? Olyan fura vagy – huppant le mellé a lány, míg a férfi megtartotta a tisztes távolságot. Legszívesebben eltűnt volna, de nem akarta megkockáztatni, hogy Raven megint bekattan, és esetleg a lányon tölti ki újdonsült hóbortját.

A férfi felpillantott Cadra, és megrázta a fejét.

– Haver, jobb, ha nem tudod.

Mintegy végszóra, Bill dugta ki a fejét az egyik emeleti ablakból, a haja összevissza állt, a Hold pedig megcsillant a meztelen felsőtestén.

– Raven, gond van? – kiabált le, majd egy pillanat múlva Peggy bukkant elő, egy szál lepedőben.

Cadmon szeme elkerekedett, érezte, ahogy a vérnyomása az egekbe szökik.

– Bill, azonnal gyere le, kinyírlak! – ordította, és már indult is volna fel, de Sarah elkapta a kezét.

– Hagyd már! Anyukád felnőtt nő, és egyértelmű, hogy izzott körülöttük a levegő.

– Én nem vettem észre – azzal, mint egy durcás kisgyerek, összefonta maga előtt a kezét, és háttal nekidőlt a tornác korlátjának.

Időközben az újdonsült pár eltűnt az ablakból, de Cadmon gondolni sem akart arra, hogy mi mindent művelhetnek azok ketten. De ha igazán őszinte akart lenni magához, akkor pontosan tudta. Ugyanazt, amit ő tenne legszívesebben Sarah-val. A lány azonban még nem készült fel rá. Kell hozzá a telihold, hogy kiteljesedjenek az érzései. A gyökerek már megvannak mélyen benne, a Hold hatására azonban ki fognak teljesedni. Már csak idő kérdése.

Amikor Cadmon félrevonult a sértett önérzetével, Sarah közelebb húzódott Ravenhez.

– Elmondod, mi történik veled, és mi köze Billhez?

Raven bólintott. Előbb utóbb úgyis kiderülne, hogy az alfa kihasználta a képességeit.

– Gondolom, azt már elmondta, hogy te ki vagy és ő kicsoda. Mármint nekünk, vérfarkasoknak.

A lány nagyot nyelt, ahogy a kellemetlen beszélgetésre gondolt és biccentett.

– De jól sejtem, hogy sok mindent nem árult el? – mosolygott rá, majd meg sem várva a választ, folytatta. – William Blackburn, az apja halála után a törvényes király lett volna, de lemondott a trónról. Diana Blackburn, az édesanyád, nem foglalhatta el, hiszen addigra már terhes volt veled egy embertől. A klán sosem fogadta volna el az emberi királynőt, így uralkodó nélkül maradtunk. Persze, sokaknak fájt a foga a trónra, de Bill nem hagyott magunkra minket. Törvényesen ugyan sosem ismertette el a hatalmát, a képességei azonban nem ezt igazolják. Bill birtokában van a királyt megillető tulajdonságoknak, és itt nem a diplomáciai készségre gondolok.

Sarah elmosolyodott, de hagyta a férfit beszélni. Eddig úgysem tudott meg sok mindent a történelmükről, Raven pedig úgy tűnt, örömmel mesél bármiről.

– A király telepátia segítségével utasíthatja az alattvalóit, akik akaratuk ellenére is engedelmeskednek. És ennek a tanúja voltál már pár napja. Vagyis, ha jól sejtem, amióta megérkeztél.

– Azt akarod mondani, hogy Bill megparancsolt neked… valamit?

Sarah igyekezett megérteni, amire a férfi célzott, de nehezen bírta megemészteni, hogy a nagybátyjának micsoda misztikus képességei lehetnek még azon kívül, hogy farkassá tud változni.

– Igen, valami olyasmi lehetett, hogy védjelek meg téged. Legalábbis, a reakcióimból erre következtetek.

– De az előbb leálltál – mutatott rá az iménti jelenetre a lány.

– Amikor láttam, hogy Cad nem jelent számodra fenyegetést, megszűnt a parancs. De azt hiszem, egy alapos beszélgetés vár a nagybátyádra. Amint… végeznek.

Raven rákacsintott, Sarah pedig felnevetett. Napok óta először nevetett tiszta szívéből.

Nem is értette, miért volt akkor Cadmonnal, hiszen a férfi csak csalódást és fájdalmat okozott neki, tönkretette az életét. Ha nem Bill, akkor Diana fogja megölni záros határidőn belül, amit – jobban belegondolva – Sarah egyáltalán nem is bánt volna. Nem tudná leélni az életét egy olyan kiállhatatlan alakkal, mint Cadmon.