18. fejezet

– Bill, nyisd ki azt az átkozott ajtót! – dörömbölt teljes erejéből Raven a kemény tölgyfaajtón. Bill azonban válaszként csak nagyot nyögött, esze ágában sem volt hajnali három előtt felkelni.

–A fene essen beléd, tudom, hogy megbűvöltél!

Oké, erre kicsit élénkebben kezdett készülődni, majd egy szál farmerben nyitott ajtót.

– Raven, meg tudom magyarázni!

A férfi kék szeme szikrákat szórt, ahogy végigmérte a királyi képességekkel megáldott farkast. Legszívesebben elevenen nyúzta volna meg, de előbb válaszokat akart.

–Akkor itt az ideje a magyarázkodásnak!

Bill bólintott, majd ellépett az ajtóból, utat engedve Ravennek. Amaz dühös tekintettel lépte át a küszöböt, de gyilkos hangulata cseppet sem enyhült. Szerencsére Peggy már nem volt a szobában, az éjjeli incidens után jobbnak látta, ha visszamegy a saját ágyába, amiért ebben a pillanatban Raven igazán hálás volt. Nem szándékozott még egyszer rájuk törni, de nem tudott várni. Meg kellett tudnia a válaszokat.

– Kezdheted – adta ki az utasítást, és helyet foglalt az ággyal szemközti fotelben. Bill bólintott, és leült az ágy sarkára.

– Nézd, nem akartam neked rosszat. Mindössze Sarah-t akartam megvédeni, és tudtam, hogy nem lehetek mindig mellette. Te viszont úgy láttam, elég jól kijössz vele, és elég erős is vagy, hogy megvédd.

– Nem végeztem túl jó munkát – dünnyögött az orra alatt Raven.

– Mindenre nem lehet felkészülni. A bűbájt ezennel feloldom – majd mélyen a férfi szemébe nézett, amiben megcsillant valami. Olyan volt, mintha egy vörös tűz lángja lobbant volna, hogy aztán egy pillanat alatt kihunyjon. Raven megrázta a fejét, szinte érezte, ahogy tisztul a tudata.

– Köszönöm, királyom – az utolsó szót gúnyosan megnyomta, majd színpadias mozdulattal fejet hajtott Bill előtt.

– Raven, őszintén sajnálom – felkelt, hogy a férfi vállára tegye a kezét, de Raven elhúzódott tőle.

– Hagyd, csak… hagyj engem. Ha nem foglalod el a trónt, nincs jogod a kis trükkjeidhez! Ha pedig továbbra is játszani szándékozod a vezért, jobb lenne, ha feltennéd a kibaszott koronádat! A népednek szüksége van rád, felség.

Majd, amilyen dühösen érkezett, olyan indulatosan távozott, hatalmas csattanással vágódott be mögötte az ajtó. Bill lerogyott az ágyra, és tenyerébe temette az arcát.

Ennek a kis ficsúrnak igaza van. Vége a játéknak.   

Sarah döbbenten nézett a hangosan csörgő mobiljára. El sem hitte, amit a kijelzőn látott.

Anya.

Mit fog neki mondani? Hogy minden rendben? Nem történt semmi? Unalmas az élet?

Füllentett már korábban is az anyjának, de ez most más. Ez kőkemény hazugság lenne. Aztán bevillant neki a tökéletes megoldás.

Felkapta a telefont, és leszáguldott a lépcsőn, egyenesen Bill szobájába. Kopogás nélkül beviharzott, és a meglepett férfi kezébe nyomta a készüléket.

– Vedd fel!

Bill ránézett az apró, szürke kütyüre, és a szemöldöke a homlokáig szaladt. A francba. Diana.

– Mit mondjak neki?

– Bármit. Akármit. Hazudj! – adta ki az utasítást Sarah.

– Ezt te is meg tudod tenni.

– Dehogyis. Ő az anyám!

Bill megrázta a fejét, és a lány felé tartotta a kitartóan zenélő telefont.

–És? Nekem meg a húgom. Én miért hazudhatok neki?

–Mert neked megbocsájt, azért!

A férfi nagyot sóhajtott, majd lenyomta a Fogadás gombot.

– Szia, Diana! Hogy tetszik Afrika? Sarah? Öhm, őt most nem tudom adni. Kiment a… többiekhez. Persze, hogy minden rendben. Nem, nem bántották a farkasok. Egész jól beilleszkedett. Igen, vannak barátai. Egy-kettő. Jó, megmondom neki. Persze, Diana, átadom. Igen, át fogom. Nem, nem felejtem el. Tessék?

Bill hirtelen eltartotta a fülétől a telefont. Sarah még pár lépéssel arrébb is hallotta az anyja hangját. Diana túl jól ismerte Billt ahhoz, hogy hazudni tudjon neki.

– Figyelj, nyugodj le, nem történt semmi baj. Oké, beszélj vele te! – majd hirtelen a lány füléhez nyomta a készüléket.

– Anya? Szia! Tényleg minden rendben. Nem, Bill nem hazudozik. Nem is kényszerít. Más sem kényszerít. Anya, most le kell tennem, megyek vacsorázni. Még nem tudom. Nem hiszem, hogy döglött menyét lenne. Puszilom apát. Szia.

Kinyomta a telefont, és dühösen a nagybátyjára nézett. Az megvonta a vállát, és lerogyott a kanapéra.

– Mondtam, hogy nem hazudhatok neki.

– Legalább megpróbálhattad volna.

Sarah zsebre vágta a telefont, és füstölögve kivonult a szobából.