12. fejezet

Kedves Mindenki! 

Ezúton szeretném megköszönni Nektek, kedves olvasóimnak, hogy velem voltatok, ha nem is egész évben, de az indulástól kezdve. Nagyon sok örömteli pillanatot okoztatok a visszajelzésekkel, biztatásokkal, és kitartó fejezetköveteléssel. Erőt adtatok a folytatáshoz, mert tudtam, van, aki várja, és van, akit boldogsággal tölt el egy-egy újabb fejezet megírása. 

Köszönöm, hogy vagytok nekem, és remélem, 2013-ban is számíthatok rátok! 

Én itt leszek, a történeteim folytatódnak. 

Vigyázzatok magatokra, ünnepeljétek meg az új évet! 

Tessa

Raven idegesen tekintgetett körbe. Mindenki hallotta a sikítást, Bill mégis a másik irányba indult őrült sebességgel. Azóta semmi hír, semmi zaj. A többiek is egyre ingerültebbek lettek, de a férfi próbálta őket szóval tartani.

– Hé, figyeljetek! Bill eddig is megóvott minket mindentől. Nem fogja hagyni most sem, hogy valami… - nem tudta befejezni a mondatot, mert az említett személy jelent, karjaiban a vérző Sarah-val. Raven szíve nagyot dobbant az ájult lány láttán, és magán kívül indult el a férfi felé.

– Raven, most ne! – A férfi azonban nem hallgatott rá és megérintette az egyik vértől pirosló, szőke tincset.

– Még él? – Bill nagyot nyelt, de bólintott.

– Igen, túl fogja élni. Erős lány. – Raven azonban megrázta a fejét.

– Nem Sarah. Hanem az a mocskos rohadék, aki ezt művelte vele.

Bill felhúzta a szemöldökét, és őszintén meglepődött. Tudta, hogy érdeklődik a lány iránt, de ekkora dühöt még nem látott sosem a férfi szemében.

– Raven, ezt nem most kéne…

– Azt kérdeztem, él-e még! – ordította Raven, Bill pedig ingerülten förmedt rá.

– Fontosabb dolgom is volt, mint hogy egy zöldfülű barmot tanítsak az életre! Sarah haldoklik, ha nem kap megfelelő ellátást. De amíg a bosszúról álmodozol, a lány meghal!

Persze ez nem fedte a valóságot, hiszen szemmel látható volt, ahogy a seb gyógyult, de nem akart belharcot. Cadmont majd ő elintézi, most fontosabb, hogy Sarah-t biztonságba helyezze, aztán utánajárjon a titokzatos sikolynak.

Ellépett Raven mellől és a Menedék felé vette az irányt hatalmas léptekkel. Raven összehúzta a szemöldökét, és nézte, amint a férfi elviharzik mellette. Igaza volt, de akkor sem hagyhatta ennyiben. Amint tervezgette a bosszúhadjáratát, a célszemély botorkált ki a fák közül.

Pólója véresen, szétszaggatva lógott rajta, az arca fel volt dagadva, a szájából friss vér csordogált. Szeme alatt óriási, lila monokli éktelenkedett, a legnagyobb seb mégis a mellkasán lévő négy, hosszú karmolás nyom volt.

A haverjai rögtön közrefogták, de Cadmon durván ellökte őket magától. Raven hidegen elmosolyodott, majd határozott léptekkel indult meg felé.

Ahogy a buli elején a férfi, most Raven indított egy szép bal egyenessel, a földre küldve ellenfelét. Rátérdelt a mellkasára, és ütötte. Minden egyes ütésnél Sarah ájult, véres, összetört testére gondolt, vértől csatakos hajára, a sebre, ami a nyakán tátongott, majd arra, ahogy ez a mocsok belevájja az agyarait.

– Sarah jobbat érdemel nálad! – Újabb ütés.

– Hogy gondolhattad, hogy megszerzed magadnak?! – Még egy.

– Ha csak egy ujjal is hozzáérsz még egyszer… - Az utolsó ütés elmaradt, a többiek lerángatták a vérző férfiról. Cadmon oldalra fordult, és vért köhögött fel.

Raven búcsúzóul leköpte, majd berohant a Menedékbe, hogy megkeresse Billt.

- Ugye megmenekül? – kérdezte ingerülten Bill Peggytől. – Kérlek, mondd, hogy nem lesz olyan, mint mi!

Peggy azonban baljóslatúan megrázta a fejét.

– William, hiszen te is látod. A seb már gyógyul. Nincs mit tenni. A folyamat beindult. A lány vére reagál az ősi felhívásra. Annyira sajnálom…

A nő megtörten fordult el, de Bill maga felé fordította. Lágyan letörölte az árulkodó könnycseppet, ami végiggurult a nő arcán, és szelíden rámosolygott.

– Nincs mit sajnálnod, dellichia*. Nem a te hibád, nem tehetsz semmiről. A fiad viszont… Legszívesebben letépném a fejét!

Peggy nagyot sóhajtott.

– Igen, tudom. De ő a fiam! Könyörgök, ne vedd el az életét! Nem maradt senkim rajta kívül.

– Peggy, az irántad érzett… vagyis egyedül te vagy az oka, hogy még él. – Bill belenézett a nő mélybarna szemeibe, és a könnyeken túl látta a csillogást, ami reménnyel töltötte el. Egészen a szívéig hatolt, megérintette a lelkét, és felkeltette rég elveszettnek hitt vágyait. Olyan érzések kavarogtak benne, amikről el sem hitte, hogy léteznek. Hogy benne is léteznek. Olyan rég elhagyták már ezek a vágyak…

Peggy nem akart hinni a fülének. Bill tényleg azt mondta…? Azt akarta mondani…?

Nem, nem, ez őrültség! Hiszen ő William Blackburn, az igazi, egyetlen törvényes király, aki nem foglalta el a trónt, a népe mégis hűen követte az erdők mélyére is. Nem létezik, hogy így érez iránta… Vagy mégis?

A nő tétova pillantásai nyomán Bill felbátorodott. Most, vagy soha – gondolattal finoman lehajolt, ajkait a nőéhez érintette, de még mielőtt több is történhetett volna, a bejárati ajtó kivágódott, ők pedig ijedt madárkákként rebbentek szét.

Peggy fülig vörösödött, de Bill elbűvölő pillantása kétséget sem hagyott afelől, hogy a dolog nem marad befejezetlenül.

Raven rontott be a szobába, megzavarva a meghitt pillanatot, és az eltakart ágy felé lépett.

A hatalmas, krémszínű baldachin mögött Sarah lábadozott. Nyugtalanul dobálta magát, mint aki rosszat álmodik. Raven el tudta képzelni, micsoda képek lebeghetnek a szeme előtt. Ha tehetné, legszívesebben széttépné Cadmont, amiért ilyen fájdalomnak tette ki a lányt. Még ha sosem volt köztük semmi, akkor is fontos volt neki Sarah. Úgy érezte, ismeri, hogy megbízhat benne.

A csókra gondolt, ami miatt az egész kirobbant. Ha időben felfedezi a lány szándékát, megakadályozhatta volna. Hiszen nem gondolt rá úgy. Raven szíve másért dobogott, de Sophia észre sem vette. Ő is mindig akörül az undorító féreg körül legyeskedett.

Cadmon…

Raven sosem kedvelte a pökhendi, kihanemén stílusa miatt. A férfi szerette a feltűnést, állandóan a figyelem középpontjában akart lenni. Szerette, ha minden szem rá szegeződik, közben pedig játszotta a kemény, elérhetetlen farkast. Ravennek a gyomra is felfordult tőle. Persze, hogy minden csaj őt akarta meghódítani. És neki kire fájt a foga?

Persze, hogy arra, aki észre sem vette.

Szegény Sarah. Élete legrosszabb nyara lesz az idei. Mennyi mindent kell hirtelen elfogadnia, megtanulnia és feldolgoznia. Az eddig ismert világa fenekestül felfordul, hogy újabb táruljon fel előtte. A vérfarkasok világa nem egyszerű, rengeteg a szabály, és a gyengék magukra maradnak. Nem, mintha a vérfarkas hercegnőnek ilyesmitől kellene tartania… 

* kedvesem

11. fejezet

Kedves Olvasók!

Mindenkinek kellemes, békés karácsonyi ünnepeket kívánok, egyetek sok sütit, óvatosan a karácsonyfával, és örüljetek az ajándékoknak, mert szívből jönnek!
Mint ez a rész is! :)

Fájdalom a vállamban…

Vér a kezemen…

Cadmon vöröslő ajkai, mosolyra húzódtak, izzó tekintetét érzem magamon…

Sarah gondolatai összefolytak, ahogy az agya lassan feldolgozta a látottakat. Érezte, ahogy minden erő elszáll a testéből, majd összerogy a fa törzse mentén.

Ájult állapotában az elméje furcsa dolgokat kezdett vetíteni csukott szemhéja elé.

Látta Cadmont, amint állat módjára viselkedik, üvölt, húst tép az előtte heverő szarvas tetemből. Szeme vörösen villan, akárcsak az álláról lecsorgó vér, az élvezet azonban őrült mosolyt csal az arcára. Többen állnak körülötte, Raven, aki hátrébb lép a vérengzéstől, szeme azonban éhesen tapad a prédára. Egy fekete hajú nő áll mellette, óvón néz a férfira, de fél szemmel ő is Cadmon őrjöngését figyeli. Bill is távolabb áll, felsőbbrendű aura lengi körül, ahogy féltőn néz körbe az embereken.

Nem, nem emberek… - villan be hirtelen a lánynak. Ember így nem viselkedik. A harapás, a vad őrület, a kielégülés, amit az áldozat elejtése nyújt, nem emberi, sokkal inkább állatias vonás. Aztán megpillantotta a háttérben álló sötét alakot. Gonosz tekintettel figyelte a többieket, de a lány nem látta tisztán az arcát, pusztán érezte a belőle áradó sötét energiákat.

Lázas, haldoklik…

A lány gondolata már nem tiszta, nem tud értelmesen gondolkodni. Összefolynak a képek, az érzések, az idő. Talán meghal. Talán túléli. Egy biztos, csak egy dologra tud gondolni: Cadmon arca, amikor rádöbben, hogy megharapta. Azt az elégedett mosolyt sosem fogja elfelejteni.

Bill őrült sebességgel száguldott az erdő belseje felé. Tudta, hogy a sikoly, amint az imént rázta fel a környéket, megszakítva a bulit, nem Sarah-tól származik, de megérzett valamit.

Vér. A lány vére.

Az agya átállt védelmező falkavezérre, és gondolkodás nélkül rohant az unokahúgához. Amit viszont megpillantott, arra  a legrosszabb rémálmaiban sem gondolt volna.

Cadmon magán kívül mosolygott, miközben az ájultan heverő lányt figyelte. Sarah nyakán egy seb tátongott, amiből vékony csíkban folydogált a vére.

Bill egy pillanat alatt megértette a helyzetet, és gyilkos dühvel fordult a férfi felé.

– Mit műveltél vele?! – ordította, majd lassan közeledett hozzá. Nem tudta, hogy magánál van-e és felfogja-e, mit művelt. Amikor úgy tűnt, Cadmon rájött, hogy hol van, zavartan pislogott körbe.

– Bill? Nézd, én nem akartam… - A férfinek csak ennyi kellett. Azonnal Cadmonra vetette magát, és átalakult.

Az arca teljesen megváltozott, agyarai megnyúltak, a füle kihegyesedett, a szőr pedig ellepte szinte az egész arcát, miközben a teste megnagyobbodott, de nem vesztette el teljesen emberi formáját. Ujjai hatalmas, borotvaéles karmokba végződtek, amik hihetetlen gyorsasággal közeledtek Cadmon nyakához.

A férfi az utolsó pillanatban félreugrott, de Bill azonnal újabb támadást indított.

Morogva vetette magát a férfi után, aki szintén átváltozott. A szeme Billével ellentétben sárgásbarnává vált, míg az idősebb férfié mélykék lett. Ez különböztette meg a nemesi származását.

A két farkas összecsapott, morgásuk és állkapcsuk csattogása visszhangzott az erdőben. Csoda, hogy senki nem figyelt fel rájuk.

Bill agyán futólag átvillant, hogy utána kellene nézni a sikolynak, de jelenleg a düh elborította az agyát. Úgy érezte, meg kell bosszulni az unokahúga elleni támadást.

A lány láthatólag nem egyezett bele a harapásba, Cadmon gyakorlatilag megerőszakolta farkas-módra. Ezt pedig Bill nem hagyhatta szó nélkül.

Ismét lecsapott, a karma pedig húsba vájt. Felszakította a férfi pólóját, maga után négy vérvörös csíkot hagyva. A sebből azonnal megindult a négy piros vércsík, Cadmon pedig megrogyott egy pillanatra.

Aztán újult erővel rontott Billre. Harapott és karmolt, bevitt pár szép ütést is, mégis úgy tűnt, a férfinak meg sem kottyan a támadása.

Bill a lányra pillantott, majd úgy döntött, befejezi a harcot. Egy ügyes mozdulattal kibillentette Cadmont az egyensúlyából, majd amint földet ért, rögtön a mellkasára taposott.

– Ott maradsz, kutya! – vicsorgott a fiatal férfira, aki lihegve bólintott. Semmi ereje nem maradt védekezni, így megadta magát.

Bill, amint megbizonyosodott, hogy Cadmon nyugton marad, rögtön Sarah-hoz rohant. A lány még mindig ájultan feküdt, a seb azonban kezdett összeforrni.

A férfi halkan káromkodott, és ölbe kapta a magatehetetlen lányt. Sebes iramban megindult vele kifelé az erdőből, de Cadmon utánakiáltott.

– Ő már az enyém! Nem veheted el tőlem!

Bill visszafordult, és hűvösen elmosolyodott.

– Nem lehet egy halott farkasé…

10. fejezet

Sarah bent tartotta a levegőt, megvárta, mi sül ki a férfi mondandójából. Nem így tervezte az estét, egyáltalán nem. Cadmonnak őrült dühösnek kellene lennie, veszekednie kellene vele, neki pedig mindezt gonosz mosollyal kellene szemlélnie. De nem, nem ez történt. Cadmon szinte könyörög egy újabb esélyért, ő pedig lélegzetvisszafojtva várja, hogy megadhassa neki.

– Cadmon… - suttogta, mire a férfi lágy csókot lehelt az ütőerére. A lány megremegett, hangosan felsóhajtott. – Ne csináld…

– Akadályozd meg! – vágott vissza Cad, majd áttért a másik oldalra, nyelvével végigszánkázott a hevesen lüktető vénán.

Sarah érezte, ahogy a lábai felmondják a szolgálatot, ha a férfi nem tartja magabiztosan, már elterült volna a földön. Vagy lebegne, ahogy jelen pillanatban érzi magát.

Cadmon őrjítő lassúsággal kényeztette az érzékeny bőrét, az ajkaihoz azonban hozzá sem ért, pedig a lány majd elepedett érte, hogy újra megcsókolja. Valószínűleg Cad is tudta mindezt, ezért csigázta tovább a lány várakozását.

Végül Sarah nem bírta tovább, óvatosan felemelte a férfi fejét, mélyen a vággyal teli barna szemekbe nézett, és beszívta Cad alsó ajkát. Amaz megremegett, ha nem támaszkodik meg a mögötte lévő fatörzsben, talán hátra is zuhan. Sarah észveszejtően erotikusan folytatta a ténykedését, megnyalta a férfi ajkait, nyelvével játszott a másikéval.

Cadmon körül forgott a világ, szédült, teste elzsibbadt, a bőre bizsergett. Csak azokat a pontokat érezte, ahol a lány érintette, de azokat hiperérzékenyen. Keze a lány karcsú alakján kalandozott, végigsimított a formás csípőn, hogy végül rátaláljon a kerek, kívánatos fenékre. Jóleső érzéssel simított végig rajta, majd belemarkolva közelebb rántotta magához a lányt. A farmerja egyre szűkebb lett, Cad igyekezett féken tartani magát, de a lány egyáltalán nem volt a segítségére benne.

Édesen nyalogatta, szívogatta az ajkait, miközben ujjai lágyan köröztek a férfi nyakán és vállán.

Cadmonban pedig lassan megváltozott valami. Egyre növekvő erő vette át az uralmat a teste felett, érzékei kiélesedtek, és egyre durvábban viszonozta a lány gyengédségét. Mire észbe kapott, már ő uralta a tevékenységüket, Sarah pedig ismét egy fához szorulva tűrte a férfi támadását.

Cadmon érezte, hogy megváltozik. Agyarai szúrták az ajkait, de nem hagyta abba a csókot, kockáztatva a lebukását. Karmai a fa törzsébe fájtak, szeme is átváltozott sárgás-vörössé. A vadállat kitörni készült, és ő nem akadályozza meg. Meg fogja jelölni a lányt, ha akarja, ha nem.

Az elmúlt napok nyomasztó őrlődései a felszínre törtek, és dühös visszhangként töltötték be a gondolatait.

„El akart hagyni!”

„Megcsókolt egy másik hímet!”

„Csak játszik veled, büntesd meg!” 

– Játszik? Még mit nem! Ezért megfizet! – felelt Cadmon a képzeletbeli hangokra, az ösztöne teljesen átvette az irányítást.

Elhúzódott a lánytól, aki csalódottan nézett fel rá, majd hirtelen megrémült. Már nem a jóképű, dögös férfi nézett rá, hanem egy halálos veszedelmeket ígérő vadállat, Cadmon arcát viselve. A szeme abban a sárga tűzben égett, amit korábban látott, a szemfoga hegye kilógott az ajkai közül, miközben ingerülten ropogtatta meg a nyakát.

A lány menekülni akart, tudta, hogy rohannia kell, ahogy a lába bírja, az agya mégsem adta ki a parancsot. Egy helyben állt, és megbabonázva nézte a férfit, aki úgy méregette, ahogy az oroszlán a prédáját. Hideg élvezettel, szenvtelen mosollyal az arcán. Sarah nagyot nyelt, ami elindította a további eseményeket.

Cadmon éberen figyelte, ahogy a lány torka megmozdul, és cselekvésre szánta el magát. Meg kell kapnia, bármi áron. Magához kell láncolnia, különben értelmetlen marad a létezése.

Közelebb lépett a lányhoz, némán, hűvösen, Sarah viszont pontosan tudta, mit akar. Elfordította a fejét, felkínálva a nyakát Cadmonnak. A férfi biccentett, holott tudta, hogy a lány nincs tisztában azzal, mit ajánlott neki. Cadmon tekintete megbabonázta, pusztán az ereiben forrongó farkasösztön késztette a mozdulatra.

A férfi pedig nem sokáig habozott. Agyarait a lány finom vállába mélyesztette, majd összezárta az állkapcsát. Sarah végre felébredt az éber kómából, a fájdalom villámcsapásként száguldott végig az egész testén, és sikoly formájában hagyta el a száját. Cadmon azonban nem eresztette. Egyre mélyebben vájta a fogait a lágy húsba, Sarah kétségbeesett sikoltásai és ütlegelése közepette. Amikor a lány az ájulás határára sodródott, Cad végül elengedte.

Elégedett morgás hagyta el vértől csöpögő ajkait, ahogy a remegő lányra nézett. Kéjes mosoly kíséretében gondolt arra, hogy mától fogva senki sem választhatja el őket.

Sarah megtámaszkodott a fában, szédült a fájdalomtól. Halványan emlékezett rá, mi is történt. Ösztönösen a nyakához nyúlt, remegő keze valami ragacsos, folyós masszába tenyerelt. Visszahúzta és maga elé tartotta. A hold fénye gyéren megvilágította a vöröslő ujjait, de a lány nem fogta fel a történteket. Nem tudta elfogadni, hogy a saját vére folyik végig a csuklóján, aminek a forrása a tulajdon nyaka. Cadmonra pillantott, aki ördögi vigyorral a képén szemlélte a felismerését, miközben a száját törölgette.

Kettejük néma jelenetét egy velőtrázó sikoly szakította félbe, mire Sarah – mintegy végszóra – elájult.

9. fejezet

– Raven, egredar*! – A vad üvöltés az erdőből jött, Raven pedig úgy húzódott el a lánytól, mintha megégette volna magát. Rémülten nézett rá és az ajkaihoz kapott. Sarah csodálkozva pislogott rá, majd meglátta, mitől ijedt meg a férfi.

Cadmon tartott feléjük nagy sebességgel, mellette még pár suhanccal, akik vérben forgó szemmel bámulták Ravent. Sarah alig várta, hogy Cadmon közelebb érjen. Teljesen felkészült egy újabb szócsatára, ám a férfinek más szándékai voltak.

Figyelmen kívül hagyta a lánytt, és egyenesen Raven-re rontott. Egy balegyenessel indított, majd állon vágta a meglepett férfit.

– Ha még egyszer hozzáérsz, megöllek! – ordította Cadmon, majd karon ragadta Sarah-t, és az erdő felé rángatta, otthagyva a vérző orrú Ravent.

Csak amikor biztos távolba értek a buli zajaitól, akkor állt meg, és idegesen járkálni kezdett. Sarah azt sem tudta, mit csináljon. Kezdjen kiabálni vele, menjen vissza Ravenhez, vagy támadja le a férfit a végtelenül szexi, macsó stílusáért?

Az utolsó gondolatért összeszidta magát, végül felsóhajtott.

– Lenyugodtál? – Cadmon szeme élesen rávillant, amiből a lány egyértelműen tudta a választ. Nem.

– Nem értem, mit vagy úgy oda. Csak egy csók volt…

Cadmon megállt a mozdulata közben, és Sarah-ra pillantott.

– Csak egy csók? – lassan, tagoltan ejtette ki a szavakat, amiből a lány tudta, hogy nemcsak egyszerűen ideges. Rettentő, gyilkos harag kerítette hatalmába, ami hamarosan felszínre tör. – Tehát velem is csak egy csók volt?

A lány megvonta a vállát, habár tudta, hogy ezzel csak tovább szítja Cadmon dühét.

– Persze, miért? Szerinted mi volt? – Sarah legnagyobb meglepetésére Cadmon nem felelt. Lehajtotta a fejét, és egy közeli fának támasztotta a hátát.

A lány óvatosan, nehogy felbukjon valamiben, közelebb lépett, az utolsó pillanatban azonban megbotlott, és gyakorlatilag rázuhant a férfire.

Cadmon ösztönösen nyúlt utána, és magához húzta.

Sarah hatalmas zöld szemei szinte hipnotizálták, és nem tudott ellenállni a vágyainak.

Ajkai lassan közelítettek a lányéhoz, aki ismét nem húzta el magát, inkább csábítóan megnyalta a vörös ajkait. A kivillanó rózsaszín nyelvecske elvette Cadmon józan eszét, és rátapadt a hívogató nedvességre.

Sarah gondolatai egyszerre semmivé váltak. Ahogy a férfi ajkai rátaláltak az övéire, mintha megszűnt volna minden körülöttük. A buli, az erdő, a világ, az idő. Semmi más nem számított, csak Cadmon, aki biztos kezekkel öleli és mennyei édességgel csókolja. A lány úgy érezte, minden rendben van, mintha mindig is erre vágyott volna. Talán a sors keze terelgette őket egymáshoz.

Beletúrt a férfi kusza tincseibe, és egyre hevesebben csókolta. Cadmon felmordult, és egy villámgyors mozdulattal átfordította magukat, így Sarah nyomódott a fának, Cad pedig teljes testsúlyával hozzásimult, a csók pedig egy lélegzetvételre sem szakadt meg.

A férfi először dühös volt a lányra, legszívesebben letépte volna annak a kis féreg Ravennek a fejét, amiért hozzá mert érni ahhoz, ami az övé. Ráadásul a lány is úgy simult rá, mintha élvezné. Mintha örömet okozna számára egy másik hím érintése. Aztán amikor azt mondta, hogy nem jelentett neki semmit a csókjuk, amiről ő egész nap álmodozott, azt hitte, felrobban. Mégsem tudott volna neki ártani. Az utolsó pillanatban ragadta meg, mielőtt megütötte volna magát, a lány szemei viszont igézően hatottak rá.

Elemi erővel söpört rajta végig a birtoklási vágy, érezte, meg kell jelölnie valamilyen módon a lányt...

Cadmon ijedten lökte el magától Saraht, amikor rájött, mit is készül tenni. A francba is, meg akarja harapni! Ki akarja nyilvánítani, hogy a lány csak az övé, senki másé. Az agyarait a kulcscsontja feletti lágy húsba akarja mélyeszteni, hogy örök bélyegként szolgáljon mindenki számára, Sarah elkötelezte magát mellette.

Ezt viszont nem teheti meg, addig nem, amíg a lány bele nem egyezik.

Sarah döbbenten nézett a férfira, aki az imént még gyengéd szeretőként bánt vele, most pedig úgy pislog rá, mintha tetőtől talpig férgek borítanák.

Csalódottan és megszégyenülve törölte meg a száját, a férfi pillantása éles tőrként hasított a szívébe. Még sosem érezte ezt, sosem történt vele ilyesmi. Sosem utasították el. Erőt vett magán, legyűrte a könnyeit, és halkan szólalt meg.

– Én most elmegyek. – Botladozva, kábán az iménti jelenettől indult meg kifelé az erdőből, de Cadmon megragadta a karját.

– Nem, Sarah. Várj! Ne hagyj el, kérlek!

A lány visszafordult, és megdöbbenve nézett a férfire. Cadmon szeme tele volt őszinte szomorúsággal és mély fájdalommal. Mintha tényleg rosszul érezné magát. Talán megbánta, hogy olyan durva volt.

De a lány megrázta a fejét.

– Elég! Elegem volt belőled meg az idióta játékaidból! Egyszer durva és utálatos vagy, aztán az éjszaka közepén belógsz egy csókért, majd megint szemétkedsz, amikor pedig azt hiszem, most végre az igazi éned látom, ismét átváltozol!

– Nem is hinnéd, mennyire… - dörmögte a férfi, miközben szorosan tartotta a lány karját. Eldöntötte, hogy nem engedi el Sarah-t. Nem is tudná, de nem is akarja. Az ősi ösztön mindennél erősebb, lehetetlen neki ellenállni.

– Ezt meg hogy értsem? – Amikor Cadmon megrázta a fejét, a lány hangosan felnevetett. – Ó, már értem! Még mindig a bunkó állapotodban vagy. De tudod mit? Már egyik feled sem érdekel, befejeztem, hogy az idióta, gyerekes…

Sarah nem tudta befejezni a mondatát, mert Cad újra az ajkaira tapadt, még hevesebb lendülettel, mint az előbb. Dühösen, kétségbeesetten csókolta, kifejezve, hogy elege volt a beszédből. A lány viszont még nem fejezte be, és szabadulni próbált, bármennyire is tiltakozott ellene még a józan esze is.

Óriási küzdelem árán végül elszakította magát a férfi mézédes ajkaitól, és rákiáltott.

– Fejezd ezt be! Nem teszel jóvá mindent egy csókkal! – Cadmon ismét közelebb lépett hozzá, lehelete a nyakát cirógatta.

– Azért kezdetnek megteszi, nem? – Sarah elfordította az arcát, mire Cad nagyot sóhajtott. – Csak adj pár napot nekem, oké? Ígérem, mindent jóváteszek. Rám sem fogsz ismerni, csak kérlek, kérlek, ne menj el. Rendben?

*takarodj

Közhírré tétetik...

Kedves Mindenki!


Már formálódott a fejemben egy új blog ötlete, és úgy döntöttem, útjára indítom a másik nagyszabású sorozatomat.
Az Amazon Krónikák elkalauzol egy titkos helyre, ahol megismerkedhetsz dögös csajokkal, szexi vámpírokkal, és egy rejtett világba, ahol állandó háború dúl a Halhatatlanok és Ádám fiai között.

Felkeltette a figyelmedet? Akkor rajta, lépj be az új világba!

Amazon Krónikák



Tessa

8. fejezet

Sarah alig várta az estét. A terve egyre világosabb, kivitelezésre alkalmasabb volt, és élvezettel gondolt bele, mit is fog okozni a férfinek. Cadmon csúnyán meg fog fizetni azért, ahogy vele viselkedett. Egy parányi része nagyot sóhajtott, hiszen alig ismerte a férfit, túl régóta nincs is itt, nem is adott neki esélyt, hogy bizonyítsa, mégsem ekkora tuskó.

Persze Sarah-t ez nem hatotta meg. Sosem tűrte, ha lenézték, vagy ha uralkodni akartak felette. Képzeletben gonoszul összedörzsölte a tenyerét, miközben lófarokba kötötte a haját.

Egy egyszerű, fehér pólót választott a sötétkék farmerhoz az igencsak szegényes bőröndjéből. Egy kicsit bánni kezdte, hogy nem pakolt be alaposabban, bár igaz, nem gondolta, hogy az erdő közepén fog partizni.

Feltett némi sminket, és elégedetten pillantott a tükörbe. Elbűvölő, mint mindig. Az anyja szépségét örökölte, aminek mindig hasznát is vette. Küldött egy csókot a tükörképének, és kilépett a fürdőből.

Bill már türelmetlenül toporgott az ajtóban. Pedig alig várt rá egy röpke órát. Vagy kettőt. A semmi közepén gyorsan repül az idő.

– Biztos kész vagy? – Gúnyolódott a férfi, mire Sarah felkapta a kabátját.

– Jó munkához idő kell. Ez pedig – mutatott végig magán – tökéletes munka.

Bill a szemét forgatta és kinyitotta a lány előtt az ajtót. Sarah bizonytalanul lépett ki a vaksötét éjszakába, és rögtön meg is torpant. Előre engedte a férfit, aki magabiztosan indult meg az ösvény felé.

A lány próbált lépést tartani vele, de ilyen sötétben az orráig sem látott. Csoda, hogy Bill tudja, merre megy. Semmi kedve nem volt eltévedni. Akkor nem tudná véghezvinni a tökéletes tervét.

A buli zaja már távolról elért hozzájuk, a lány pedig úgy érezte, a szíve a torkában dobog és készül kiugrani. A fenébe, tényleg izgul? Nem először csábított el egy fiút, akkor most mégis mitől tart?

Bill újból előre tessékelte, Sarah pedig kilépett az erdőből. És elállt a lélegzete.

A Menedék telis-tele volt lámpásokkal, amik körbefutottak az erdőt szegélyező fákon, gyönyörű színpompába öltöztetve a környezetet. A Hold magasan járt az égen, ami további fényforrást biztosított a szórakozó fiataloknak.

Amint meglátták, hogy az ünnepelt megérkezett, mindenki egyszerre kiáltott fel. Sarah szégyenlősen elmosolyodott, és integetésképp felemelte a karját. Bill hátulról átölelte, és finoman előrébb lökte.

Sarah felébredt a kábulatából, és hálásan nézett fel a nagybátyjára. A férfi kitett magáért, Sarah el sem tudta képzelni, hogy jutott mindez az eszébe.

Amikor viszont Peggy száguldott feléjük széles mosollyal az arcán, a lánynak leesett, hogy Bill nem biztos, hogy egyedül felelős mindenért.

– Na, hogy tetszik, csillagom? – ölelte meg a nő, Sarah pedig mosolyogva bólintott.

– Fantasztikus. Ügyesek voltatok.

A lány sugárzó arcát meglátva Peggy oldalba bökte Billt.

– Na, mit mondtam? – A férfi morgott valamit az orra alatt, Peggy pedig csak intett neki. Sarah-t mulattatta a jelenet, úgy tűnt, ők ketten tulajdonképpen egész jól kijönnek.

Óvatosan körbenézett, de persze akit keresett, nem találta. Cadmon nem volt ott, legalábbis nem mutatta magát. Raven viszont annál inkább. Elmaradhatatlan gitárjával épp egy kisebb tömeget szórakoztatott, természetesen lányokat.

Sarah magabiztosan elindult felé, és lehuppant mellé, félretúrva egy sötéthajú lányt. Amaz gyilkos pillantást lövellt felé, de Sarah csak Ravenre figyelt.

A fiú ügyesen játszott egy dallamosabb számot, a végén pedig vastaps lett a jutalma.

– Állati klassz volt. Játszol még? – Sarah belekarolt a férfibe, aki zavartan mosolygott.

– Öhm… nem is tudom. Igazából gondoltam, pihenek egyet.

– Remek! Gyere, beszélgessünk. Itt túl nagy a tömeg. – Sarah felhúzta Ravent, a hölgykoszorú pedig csalódottan felsóhajtott, miközben őt a pokol fenekére kívánták. A lány nem foglalkozott velük, egyszerűen megtanulta figyelmen kívül hagyni az irigyeit.

Egy távol eső pad felé kormányozta a fiút, aki idegesen tekintgetett körbe.

– Nem lesz ebből baj? – Kérdezte, miközben nagyot nyelt.

– Baj? Miből, hogy beszélgetünk? Persze, ha mást is szeretnél… - hívogatóan a férfire mosolygott, miközben csábítóan előrenyomta a melleit. Raven láthatóan teljesen zavarba jött, úgy tűnt, bármelyik pillanatban elmenekülhet, de Sarah nem adta fel.

– Raven, nyugi. Nem lesz gond. – Újra hozzá simult, mire a férfi felpattant. A lány csalódottan nézett fel rá, igyekezett minél ártatlanabb képet vágni.

– Figyelj, mi a bajod? Nézd, tudom, hogy ahonnan te jöttél, ott mindent megkaptál, de én nem vagyok egy tárgy, hogy… - Sarah felpattant, átkarolta Raven nyakát, és belesuttogott az ajkaiba.

– Igen, mindent megkaptam. És mindenkit. Tudod, miért? – Raven szaporán szedte a levegőt, és megrázta a fejét, így a lány folytatta. – Mert mindenki engem akart. Ahogy te is, nem igaz?

Raven már szólni sem tudott, így Sarah megtette az utolsó lépést.

Megcsókolta a férfit, aki dermedten vette tudomásul, mi is történik. A lány tudta, hogy Raven szinte sokkot kapott, de meg kellett tennie. A kívánt hatás pedig nem maradt el…