9. fejezet

– Raven, egredar*! – A vad üvöltés az erdőből jött, Raven pedig úgy húzódott el a lánytól, mintha megégette volna magát. Rémülten nézett rá és az ajkaihoz kapott. Sarah csodálkozva pislogott rá, majd meglátta, mitől ijedt meg a férfi.

Cadmon tartott feléjük nagy sebességgel, mellette még pár suhanccal, akik vérben forgó szemmel bámulták Ravent. Sarah alig várta, hogy Cadmon közelebb érjen. Teljesen felkészült egy újabb szócsatára, ám a férfinek más szándékai voltak.

Figyelmen kívül hagyta a lánytt, és egyenesen Raven-re rontott. Egy balegyenessel indított, majd állon vágta a meglepett férfit.

– Ha még egyszer hozzáérsz, megöllek! – ordította Cadmon, majd karon ragadta Sarah-t, és az erdő felé rángatta, otthagyva a vérző orrú Ravent.

Csak amikor biztos távolba értek a buli zajaitól, akkor állt meg, és idegesen járkálni kezdett. Sarah azt sem tudta, mit csináljon. Kezdjen kiabálni vele, menjen vissza Ravenhez, vagy támadja le a férfit a végtelenül szexi, macsó stílusáért?

Az utolsó gondolatért összeszidta magát, végül felsóhajtott.

– Lenyugodtál? – Cadmon szeme élesen rávillant, amiből a lány egyértelműen tudta a választ. Nem.

– Nem értem, mit vagy úgy oda. Csak egy csók volt…

Cadmon megállt a mozdulata közben, és Sarah-ra pillantott.

– Csak egy csók? – lassan, tagoltan ejtette ki a szavakat, amiből a lány tudta, hogy nemcsak egyszerűen ideges. Rettentő, gyilkos harag kerítette hatalmába, ami hamarosan felszínre tör. – Tehát velem is csak egy csók volt?

A lány megvonta a vállát, habár tudta, hogy ezzel csak tovább szítja Cadmon dühét.

– Persze, miért? Szerinted mi volt? – Sarah legnagyobb meglepetésére Cadmon nem felelt. Lehajtotta a fejét, és egy közeli fának támasztotta a hátát.

A lány óvatosan, nehogy felbukjon valamiben, közelebb lépett, az utolsó pillanatban azonban megbotlott, és gyakorlatilag rázuhant a férfire.

Cadmon ösztönösen nyúlt utána, és magához húzta.

Sarah hatalmas zöld szemei szinte hipnotizálták, és nem tudott ellenállni a vágyainak.

Ajkai lassan közelítettek a lányéhoz, aki ismét nem húzta el magát, inkább csábítóan megnyalta a vörös ajkait. A kivillanó rózsaszín nyelvecske elvette Cadmon józan eszét, és rátapadt a hívogató nedvességre.

Sarah gondolatai egyszerre semmivé váltak. Ahogy a férfi ajkai rátaláltak az övéire, mintha megszűnt volna minden körülöttük. A buli, az erdő, a világ, az idő. Semmi más nem számított, csak Cadmon, aki biztos kezekkel öleli és mennyei édességgel csókolja. A lány úgy érezte, minden rendben van, mintha mindig is erre vágyott volna. Talán a sors keze terelgette őket egymáshoz.

Beletúrt a férfi kusza tincseibe, és egyre hevesebben csókolta. Cadmon felmordult, és egy villámgyors mozdulattal átfordította magukat, így Sarah nyomódott a fának, Cad pedig teljes testsúlyával hozzásimult, a csók pedig egy lélegzetvételre sem szakadt meg.

A férfi először dühös volt a lányra, legszívesebben letépte volna annak a kis féreg Ravennek a fejét, amiért hozzá mert érni ahhoz, ami az övé. Ráadásul a lány is úgy simult rá, mintha élvezné. Mintha örömet okozna számára egy másik hím érintése. Aztán amikor azt mondta, hogy nem jelentett neki semmit a csókjuk, amiről ő egész nap álmodozott, azt hitte, felrobban. Mégsem tudott volna neki ártani. Az utolsó pillanatban ragadta meg, mielőtt megütötte volna magát, a lány szemei viszont igézően hatottak rá.

Elemi erővel söpört rajta végig a birtoklási vágy, érezte, meg kell jelölnie valamilyen módon a lányt...

Cadmon ijedten lökte el magától Saraht, amikor rájött, mit is készül tenni. A francba is, meg akarja harapni! Ki akarja nyilvánítani, hogy a lány csak az övé, senki másé. Az agyarait a kulcscsontja feletti lágy húsba akarja mélyeszteni, hogy örök bélyegként szolgáljon mindenki számára, Sarah elkötelezte magát mellette.

Ezt viszont nem teheti meg, addig nem, amíg a lány bele nem egyezik.

Sarah döbbenten nézett a férfira, aki az imént még gyengéd szeretőként bánt vele, most pedig úgy pislog rá, mintha tetőtől talpig férgek borítanák.

Csalódottan és megszégyenülve törölte meg a száját, a férfi pillantása éles tőrként hasított a szívébe. Még sosem érezte ezt, sosem történt vele ilyesmi. Sosem utasították el. Erőt vett magán, legyűrte a könnyeit, és halkan szólalt meg.

– Én most elmegyek. – Botladozva, kábán az iménti jelenettől indult meg kifelé az erdőből, de Cadmon megragadta a karját.

– Nem, Sarah. Várj! Ne hagyj el, kérlek!

A lány visszafordult, és megdöbbenve nézett a férfire. Cadmon szeme tele volt őszinte szomorúsággal és mély fájdalommal. Mintha tényleg rosszul érezné magát. Talán megbánta, hogy olyan durva volt.

De a lány megrázta a fejét.

– Elég! Elegem volt belőled meg az idióta játékaidból! Egyszer durva és utálatos vagy, aztán az éjszaka közepén belógsz egy csókért, majd megint szemétkedsz, amikor pedig azt hiszem, most végre az igazi éned látom, ismét átváltozol!

– Nem is hinnéd, mennyire… - dörmögte a férfi, miközben szorosan tartotta a lány karját. Eldöntötte, hogy nem engedi el Sarah-t. Nem is tudná, de nem is akarja. Az ősi ösztön mindennél erősebb, lehetetlen neki ellenállni.

– Ezt meg hogy értsem? – Amikor Cadmon megrázta a fejét, a lány hangosan felnevetett. – Ó, már értem! Még mindig a bunkó állapotodban vagy. De tudod mit? Már egyik feled sem érdekel, befejeztem, hogy az idióta, gyerekes…

Sarah nem tudta befejezni a mondatát, mert Cad újra az ajkaira tapadt, még hevesebb lendülettel, mint az előbb. Dühösen, kétségbeesetten csókolta, kifejezve, hogy elege volt a beszédből. A lány viszont még nem fejezte be, és szabadulni próbált, bármennyire is tiltakozott ellene még a józan esze is.

Óriási küzdelem árán végül elszakította magát a férfi mézédes ajkaitól, és rákiáltott.

– Fejezd ezt be! Nem teszel jóvá mindent egy csókkal! – Cadmon ismét közelebb lépett hozzá, lehelete a nyakát cirógatta.

– Azért kezdetnek megteszi, nem? – Sarah elfordította az arcát, mire Cad nagyot sóhajtott. – Csak adj pár napot nekem, oké? Ígérem, mindent jóváteszek. Rám sem fogsz ismerni, csak kérlek, kérlek, ne menj el. Rendben?

*takarodj