Mindenkinek kellemes, békés karácsonyi ünnepeket kívánok, egyetek sok sütit, óvatosan a karácsonyfával, és örüljetek az ajándékoknak, mert szívből jönnek!
Mint ez a rész is! :)
Fájdalom a vállamban…
Vér a kezemen…
Cadmon vöröslő ajkai, mosolyra húzódtak, izzó tekintetét érzem
magamon…
Sarah
gondolatai összefolytak, ahogy az agya lassan feldolgozta a látottakat. Érezte,
ahogy minden erő elszáll a testéből, majd összerogy a fa törzse mentén.
Ájult
állapotában az elméje furcsa dolgokat kezdett vetíteni csukott szemhéja elé.
Látta
Cadmont, amint állat módjára viselkedik, üvölt, húst tép az előtte heverő
szarvas tetemből. Szeme vörösen villan, akárcsak az álláról lecsorgó vér, az
élvezet azonban őrült mosolyt csal az arcára. Többen állnak körülötte, Raven,
aki hátrébb lép a vérengzéstől, szeme azonban éhesen tapad a prédára. Egy
fekete hajú nő áll mellette, óvón néz a férfira, de fél szemmel ő is Cadmon
őrjöngését figyeli. Bill is távolabb áll, felsőbbrendű aura lengi körül, ahogy
féltőn néz körbe az embereken.
Nem,
nem emberek… - villan be hirtelen a lánynak. Ember így nem viselkedik. A
harapás, a vad őrület, a kielégülés, amit az áldozat elejtése nyújt, nem
emberi, sokkal inkább állatias vonás. Aztán megpillantotta a háttérben álló
sötét alakot. Gonosz tekintettel figyelte a többieket, de a lány nem látta
tisztán az arcát, pusztán érezte a belőle áradó sötét energiákat.
Lázas,
haldoklik…
A lány
gondolata már nem tiszta, nem tud értelmesen gondolkodni. Összefolynak a képek,
az érzések, az idő. Talán meghal. Talán túléli. Egy biztos, csak egy dologra
tud gondolni: Cadmon arca, amikor rádöbben, hogy megharapta. Azt az elégedett
mosolyt sosem fogja elfelejteni.
Bill
őrült sebességgel száguldott az erdő belseje felé. Tudta, hogy a sikoly, amint
az imént rázta fel a környéket, megszakítva a bulit, nem Sarah-tól származik,
de megérzett valamit.
Vér. A
lány vére.
Az agya
átállt védelmező falkavezérre, és gondolkodás nélkül rohant az unokahúgához.
Amit viszont megpillantott, arra a
legrosszabb rémálmaiban sem gondolt volna.
Cadmon
magán kívül mosolygott, miközben az ájultan heverő lányt figyelte. Sarah nyakán
egy seb tátongott, amiből vékony csíkban folydogált a vére.
Bill
egy pillanat alatt megértette a helyzetet, és gyilkos dühvel fordult a férfi
felé.
– Mit
műveltél vele?! – ordította, majd lassan közeledett hozzá. Nem tudta, hogy
magánál van-e és felfogja-e, mit művelt. Amikor úgy tűnt, Cadmon rájött, hogy
hol van, zavartan pislogott körbe.
– Bill?
Nézd, én nem akartam… - A férfinek csak ennyi kellett. Azonnal Cadmonra vetette
magát, és átalakult.
Az arca
teljesen megváltozott, agyarai megnyúltak, a füle kihegyesedett, a szőr pedig
ellepte szinte az egész arcát, miközben a teste megnagyobbodott, de nem
vesztette el teljesen emberi formáját. Ujjai hatalmas, borotvaéles karmokba
végződtek, amik hihetetlen gyorsasággal közeledtek Cadmon nyakához.
A férfi
az utolsó pillanatban félreugrott, de Bill azonnal újabb támadást indított.
Morogva
vetette magát a férfi után, aki szintén átváltozott. A szeme Billével
ellentétben sárgásbarnává vált, míg az idősebb férfié mélykék lett. Ez
különböztette meg a nemesi származását.
A két
farkas összecsapott, morgásuk és állkapcsuk csattogása visszhangzott az
erdőben. Csoda, hogy senki nem figyelt fel rájuk.
Bill
agyán futólag átvillant, hogy utána kellene nézni a sikolynak, de jelenleg a
düh elborította az agyát. Úgy érezte, meg kell bosszulni az unokahúga elleni
támadást.
A lány
láthatólag nem egyezett bele a harapásba, Cadmon gyakorlatilag megerőszakolta
farkas-módra. Ezt pedig Bill nem hagyhatta szó nélkül.
Ismét
lecsapott, a karma pedig húsba vájt. Felszakította a férfi pólóját, maga után
négy vérvörös csíkot hagyva. A sebből azonnal megindult a négy piros vércsík,
Cadmon pedig megrogyott egy pillanatra.
Aztán
újult erővel rontott Billre. Harapott és karmolt, bevitt pár szép ütést is,
mégis úgy tűnt, a férfinak meg sem kottyan a támadása.
Bill a
lányra pillantott, majd úgy döntött, befejezi a harcot. Egy ügyes mozdulattal
kibillentette Cadmont az egyensúlyából, majd amint földet ért, rögtön a
mellkasára taposott.
– Ott
maradsz, kutya! – vicsorgott a fiatal férfira, aki lihegve bólintott. Semmi
ereje nem maradt védekezni, így megadta magát.
Bill,
amint megbizonyosodott, hogy Cadmon nyugton marad, rögtön Sarah-hoz rohant. A
lány még mindig ájultan feküdt, a seb azonban kezdett összeforrni.
A férfi
halkan káromkodott, és ölbe kapta a magatehetetlen lányt. Sebes iramban
megindult vele kifelé az erdőből, de Cadmon utánakiáltott.
– Ő már
az enyém! Nem veheted el tőlem!
Bill
visszafordult, és hűvösen elmosolyodott.
– Nem
lehet egy halott farkasé…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése