10. fejezet

Sarah bent tartotta a levegőt, megvárta, mi sül ki a férfi mondandójából. Nem így tervezte az estét, egyáltalán nem. Cadmonnak őrült dühösnek kellene lennie, veszekednie kellene vele, neki pedig mindezt gonosz mosollyal kellene szemlélnie. De nem, nem ez történt. Cadmon szinte könyörög egy újabb esélyért, ő pedig lélegzetvisszafojtva várja, hogy megadhassa neki.

– Cadmon… - suttogta, mire a férfi lágy csókot lehelt az ütőerére. A lány megremegett, hangosan felsóhajtott. – Ne csináld…

– Akadályozd meg! – vágott vissza Cad, majd áttért a másik oldalra, nyelvével végigszánkázott a hevesen lüktető vénán.

Sarah érezte, ahogy a lábai felmondják a szolgálatot, ha a férfi nem tartja magabiztosan, már elterült volna a földön. Vagy lebegne, ahogy jelen pillanatban érzi magát.

Cadmon őrjítő lassúsággal kényeztette az érzékeny bőrét, az ajkaihoz azonban hozzá sem ért, pedig a lány majd elepedett érte, hogy újra megcsókolja. Valószínűleg Cad is tudta mindezt, ezért csigázta tovább a lány várakozását.

Végül Sarah nem bírta tovább, óvatosan felemelte a férfi fejét, mélyen a vággyal teli barna szemekbe nézett, és beszívta Cad alsó ajkát. Amaz megremegett, ha nem támaszkodik meg a mögötte lévő fatörzsben, talán hátra is zuhan. Sarah észveszejtően erotikusan folytatta a ténykedését, megnyalta a férfi ajkait, nyelvével játszott a másikéval.

Cadmon körül forgott a világ, szédült, teste elzsibbadt, a bőre bizsergett. Csak azokat a pontokat érezte, ahol a lány érintette, de azokat hiperérzékenyen. Keze a lány karcsú alakján kalandozott, végigsimított a formás csípőn, hogy végül rátaláljon a kerek, kívánatos fenékre. Jóleső érzéssel simított végig rajta, majd belemarkolva közelebb rántotta magához a lányt. A farmerja egyre szűkebb lett, Cad igyekezett féken tartani magát, de a lány egyáltalán nem volt a segítségére benne.

Édesen nyalogatta, szívogatta az ajkait, miközben ujjai lágyan köröztek a férfi nyakán és vállán.

Cadmonban pedig lassan megváltozott valami. Egyre növekvő erő vette át az uralmat a teste felett, érzékei kiélesedtek, és egyre durvábban viszonozta a lány gyengédségét. Mire észbe kapott, már ő uralta a tevékenységüket, Sarah pedig ismét egy fához szorulva tűrte a férfi támadását.

Cadmon érezte, hogy megváltozik. Agyarai szúrták az ajkait, de nem hagyta abba a csókot, kockáztatva a lebukását. Karmai a fa törzsébe fájtak, szeme is átváltozott sárgás-vörössé. A vadállat kitörni készült, és ő nem akadályozza meg. Meg fogja jelölni a lányt, ha akarja, ha nem.

Az elmúlt napok nyomasztó őrlődései a felszínre törtek, és dühös visszhangként töltötték be a gondolatait.

„El akart hagyni!”

„Megcsókolt egy másik hímet!”

„Csak játszik veled, büntesd meg!” 

– Játszik? Még mit nem! Ezért megfizet! – felelt Cadmon a képzeletbeli hangokra, az ösztöne teljesen átvette az irányítást.

Elhúzódott a lánytól, aki csalódottan nézett fel rá, majd hirtelen megrémült. Már nem a jóképű, dögös férfi nézett rá, hanem egy halálos veszedelmeket ígérő vadállat, Cadmon arcát viselve. A szeme abban a sárga tűzben égett, amit korábban látott, a szemfoga hegye kilógott az ajkai közül, miközben ingerülten ropogtatta meg a nyakát.

A lány menekülni akart, tudta, hogy rohannia kell, ahogy a lába bírja, az agya mégsem adta ki a parancsot. Egy helyben állt, és megbabonázva nézte a férfit, aki úgy méregette, ahogy az oroszlán a prédáját. Hideg élvezettel, szenvtelen mosollyal az arcán. Sarah nagyot nyelt, ami elindította a további eseményeket.

Cadmon éberen figyelte, ahogy a lány torka megmozdul, és cselekvésre szánta el magát. Meg kell kapnia, bármi áron. Magához kell láncolnia, különben értelmetlen marad a létezése.

Közelebb lépett a lányhoz, némán, hűvösen, Sarah viszont pontosan tudta, mit akar. Elfordította a fejét, felkínálva a nyakát Cadmonnak. A férfi biccentett, holott tudta, hogy a lány nincs tisztában azzal, mit ajánlott neki. Cadmon tekintete megbabonázta, pusztán az ereiben forrongó farkasösztön késztette a mozdulatra.

A férfi pedig nem sokáig habozott. Agyarait a lány finom vállába mélyesztette, majd összezárta az állkapcsát. Sarah végre felébredt az éber kómából, a fájdalom villámcsapásként száguldott végig az egész testén, és sikoly formájában hagyta el a száját. Cadmon azonban nem eresztette. Egyre mélyebben vájta a fogait a lágy húsba, Sarah kétségbeesett sikoltásai és ütlegelése közepette. Amikor a lány az ájulás határára sodródott, Cad végül elengedte.

Elégedett morgás hagyta el vértől csöpögő ajkait, ahogy a remegő lányra nézett. Kéjes mosoly kíséretében gondolt arra, hogy mától fogva senki sem választhatja el őket.

Sarah megtámaszkodott a fában, szédült a fájdalomtól. Halványan emlékezett rá, mi is történt. Ösztönösen a nyakához nyúlt, remegő keze valami ragacsos, folyós masszába tenyerelt. Visszahúzta és maga elé tartotta. A hold fénye gyéren megvilágította a vöröslő ujjait, de a lány nem fogta fel a történteket. Nem tudta elfogadni, hogy a saját vére folyik végig a csuklóján, aminek a forrása a tulajdon nyaka. Cadmonra pillantott, aki ördögi vigyorral a képén szemlélte a felismerését, miközben a száját törölgette.

Kettejük néma jelenetét egy velőtrázó sikoly szakította félbe, mire Sarah – mintegy végszóra – elájult.