8. fejezet

Sarah alig várta az estét. A terve egyre világosabb, kivitelezésre alkalmasabb volt, és élvezettel gondolt bele, mit is fog okozni a férfinek. Cadmon csúnyán meg fog fizetni azért, ahogy vele viselkedett. Egy parányi része nagyot sóhajtott, hiszen alig ismerte a férfit, túl régóta nincs is itt, nem is adott neki esélyt, hogy bizonyítsa, mégsem ekkora tuskó.

Persze Sarah-t ez nem hatotta meg. Sosem tűrte, ha lenézték, vagy ha uralkodni akartak felette. Képzeletben gonoszul összedörzsölte a tenyerét, miközben lófarokba kötötte a haját.

Egy egyszerű, fehér pólót választott a sötétkék farmerhoz az igencsak szegényes bőröndjéből. Egy kicsit bánni kezdte, hogy nem pakolt be alaposabban, bár igaz, nem gondolta, hogy az erdő közepén fog partizni.

Feltett némi sminket, és elégedetten pillantott a tükörbe. Elbűvölő, mint mindig. Az anyja szépségét örökölte, aminek mindig hasznát is vette. Küldött egy csókot a tükörképének, és kilépett a fürdőből.

Bill már türelmetlenül toporgott az ajtóban. Pedig alig várt rá egy röpke órát. Vagy kettőt. A semmi közepén gyorsan repül az idő.

– Biztos kész vagy? – Gúnyolódott a férfi, mire Sarah felkapta a kabátját.

– Jó munkához idő kell. Ez pedig – mutatott végig magán – tökéletes munka.

Bill a szemét forgatta és kinyitotta a lány előtt az ajtót. Sarah bizonytalanul lépett ki a vaksötét éjszakába, és rögtön meg is torpant. Előre engedte a férfit, aki magabiztosan indult meg az ösvény felé.

A lány próbált lépést tartani vele, de ilyen sötétben az orráig sem látott. Csoda, hogy Bill tudja, merre megy. Semmi kedve nem volt eltévedni. Akkor nem tudná véghezvinni a tökéletes tervét.

A buli zaja már távolról elért hozzájuk, a lány pedig úgy érezte, a szíve a torkában dobog és készül kiugrani. A fenébe, tényleg izgul? Nem először csábított el egy fiút, akkor most mégis mitől tart?

Bill újból előre tessékelte, Sarah pedig kilépett az erdőből. És elállt a lélegzete.

A Menedék telis-tele volt lámpásokkal, amik körbefutottak az erdőt szegélyező fákon, gyönyörű színpompába öltöztetve a környezetet. A Hold magasan járt az égen, ami további fényforrást biztosított a szórakozó fiataloknak.

Amint meglátták, hogy az ünnepelt megérkezett, mindenki egyszerre kiáltott fel. Sarah szégyenlősen elmosolyodott, és integetésképp felemelte a karját. Bill hátulról átölelte, és finoman előrébb lökte.

Sarah felébredt a kábulatából, és hálásan nézett fel a nagybátyjára. A férfi kitett magáért, Sarah el sem tudta képzelni, hogy jutott mindez az eszébe.

Amikor viszont Peggy száguldott feléjük széles mosollyal az arcán, a lánynak leesett, hogy Bill nem biztos, hogy egyedül felelős mindenért.

– Na, hogy tetszik, csillagom? – ölelte meg a nő, Sarah pedig mosolyogva bólintott.

– Fantasztikus. Ügyesek voltatok.

A lány sugárzó arcát meglátva Peggy oldalba bökte Billt.

– Na, mit mondtam? – A férfi morgott valamit az orra alatt, Peggy pedig csak intett neki. Sarah-t mulattatta a jelenet, úgy tűnt, ők ketten tulajdonképpen egész jól kijönnek.

Óvatosan körbenézett, de persze akit keresett, nem találta. Cadmon nem volt ott, legalábbis nem mutatta magát. Raven viszont annál inkább. Elmaradhatatlan gitárjával épp egy kisebb tömeget szórakoztatott, természetesen lányokat.

Sarah magabiztosan elindult felé, és lehuppant mellé, félretúrva egy sötéthajú lányt. Amaz gyilkos pillantást lövellt felé, de Sarah csak Ravenre figyelt.

A fiú ügyesen játszott egy dallamosabb számot, a végén pedig vastaps lett a jutalma.

– Állati klassz volt. Játszol még? – Sarah belekarolt a férfibe, aki zavartan mosolygott.

– Öhm… nem is tudom. Igazából gondoltam, pihenek egyet.

– Remek! Gyere, beszélgessünk. Itt túl nagy a tömeg. – Sarah felhúzta Ravent, a hölgykoszorú pedig csalódottan felsóhajtott, miközben őt a pokol fenekére kívánták. A lány nem foglalkozott velük, egyszerűen megtanulta figyelmen kívül hagyni az irigyeit.

Egy távol eső pad felé kormányozta a fiút, aki idegesen tekintgetett körbe.

– Nem lesz ebből baj? – Kérdezte, miközben nagyot nyelt.

– Baj? Miből, hogy beszélgetünk? Persze, ha mást is szeretnél… - hívogatóan a férfire mosolygott, miközben csábítóan előrenyomta a melleit. Raven láthatóan teljesen zavarba jött, úgy tűnt, bármelyik pillanatban elmenekülhet, de Sarah nem adta fel.

– Raven, nyugi. Nem lesz gond. – Újra hozzá simult, mire a férfi felpattant. A lány csalódottan nézett fel rá, igyekezett minél ártatlanabb képet vágni.

– Figyelj, mi a bajod? Nézd, tudom, hogy ahonnan te jöttél, ott mindent megkaptál, de én nem vagyok egy tárgy, hogy… - Sarah felpattant, átkarolta Raven nyakát, és belesuttogott az ajkaiba.

– Igen, mindent megkaptam. És mindenkit. Tudod, miért? – Raven szaporán szedte a levegőt, és megrázta a fejét, így a lány folytatta. – Mert mindenki engem akart. Ahogy te is, nem igaz?

Raven már szólni sem tudott, így Sarah megtette az utolsó lépést.

Megcsókolta a férfit, aki dermedten vette tudomásul, mi is történik. A lány tudta, hogy Raven szinte sokkot kapott, de meg kellett tennie. A kívánt hatás pedig nem maradt el…