12. fejezet

Kedves Mindenki! 

Ezúton szeretném megköszönni Nektek, kedves olvasóimnak, hogy velem voltatok, ha nem is egész évben, de az indulástól kezdve. Nagyon sok örömteli pillanatot okoztatok a visszajelzésekkel, biztatásokkal, és kitartó fejezetköveteléssel. Erőt adtatok a folytatáshoz, mert tudtam, van, aki várja, és van, akit boldogsággal tölt el egy-egy újabb fejezet megírása. 

Köszönöm, hogy vagytok nekem, és remélem, 2013-ban is számíthatok rátok! 

Én itt leszek, a történeteim folytatódnak. 

Vigyázzatok magatokra, ünnepeljétek meg az új évet! 

Tessa

Raven idegesen tekintgetett körbe. Mindenki hallotta a sikítást, Bill mégis a másik irányba indult őrült sebességgel. Azóta semmi hír, semmi zaj. A többiek is egyre ingerültebbek lettek, de a férfi próbálta őket szóval tartani.

– Hé, figyeljetek! Bill eddig is megóvott minket mindentől. Nem fogja hagyni most sem, hogy valami… - nem tudta befejezni a mondatot, mert az említett személy jelent, karjaiban a vérző Sarah-val. Raven szíve nagyot dobbant az ájult lány láttán, és magán kívül indult el a férfi felé.

– Raven, most ne! – A férfi azonban nem hallgatott rá és megérintette az egyik vértől pirosló, szőke tincset.

– Még él? – Bill nagyot nyelt, de bólintott.

– Igen, túl fogja élni. Erős lány. – Raven azonban megrázta a fejét.

– Nem Sarah. Hanem az a mocskos rohadék, aki ezt művelte vele.

Bill felhúzta a szemöldökét, és őszintén meglepődött. Tudta, hogy érdeklődik a lány iránt, de ekkora dühöt még nem látott sosem a férfi szemében.

– Raven, ezt nem most kéne…

– Azt kérdeztem, él-e még! – ordította Raven, Bill pedig ingerülten förmedt rá.

– Fontosabb dolgom is volt, mint hogy egy zöldfülű barmot tanítsak az életre! Sarah haldoklik, ha nem kap megfelelő ellátást. De amíg a bosszúról álmodozol, a lány meghal!

Persze ez nem fedte a valóságot, hiszen szemmel látható volt, ahogy a seb gyógyult, de nem akart belharcot. Cadmont majd ő elintézi, most fontosabb, hogy Sarah-t biztonságba helyezze, aztán utánajárjon a titokzatos sikolynak.

Ellépett Raven mellől és a Menedék felé vette az irányt hatalmas léptekkel. Raven összehúzta a szemöldökét, és nézte, amint a férfi elviharzik mellette. Igaza volt, de akkor sem hagyhatta ennyiben. Amint tervezgette a bosszúhadjáratát, a célszemély botorkált ki a fák közül.

Pólója véresen, szétszaggatva lógott rajta, az arca fel volt dagadva, a szájából friss vér csordogált. Szeme alatt óriási, lila monokli éktelenkedett, a legnagyobb seb mégis a mellkasán lévő négy, hosszú karmolás nyom volt.

A haverjai rögtön közrefogták, de Cadmon durván ellökte őket magától. Raven hidegen elmosolyodott, majd határozott léptekkel indult meg felé.

Ahogy a buli elején a férfi, most Raven indított egy szép bal egyenessel, a földre küldve ellenfelét. Rátérdelt a mellkasára, és ütötte. Minden egyes ütésnél Sarah ájult, véres, összetört testére gondolt, vértől csatakos hajára, a sebre, ami a nyakán tátongott, majd arra, ahogy ez a mocsok belevájja az agyarait.

– Sarah jobbat érdemel nálad! – Újabb ütés.

– Hogy gondolhattad, hogy megszerzed magadnak?! – Még egy.

– Ha csak egy ujjal is hozzáérsz még egyszer… - Az utolsó ütés elmaradt, a többiek lerángatták a vérző férfiról. Cadmon oldalra fordult, és vért köhögött fel.

Raven búcsúzóul leköpte, majd berohant a Menedékbe, hogy megkeresse Billt.

- Ugye megmenekül? – kérdezte ingerülten Bill Peggytől. – Kérlek, mondd, hogy nem lesz olyan, mint mi!

Peggy azonban baljóslatúan megrázta a fejét.

– William, hiszen te is látod. A seb már gyógyul. Nincs mit tenni. A folyamat beindult. A lány vére reagál az ősi felhívásra. Annyira sajnálom…

A nő megtörten fordult el, de Bill maga felé fordította. Lágyan letörölte az árulkodó könnycseppet, ami végiggurult a nő arcán, és szelíden rámosolygott.

– Nincs mit sajnálnod, dellichia*. Nem a te hibád, nem tehetsz semmiről. A fiad viszont… Legszívesebben letépném a fejét!

Peggy nagyot sóhajtott.

– Igen, tudom. De ő a fiam! Könyörgök, ne vedd el az életét! Nem maradt senkim rajta kívül.

– Peggy, az irántad érzett… vagyis egyedül te vagy az oka, hogy még él. – Bill belenézett a nő mélybarna szemeibe, és a könnyeken túl látta a csillogást, ami reménnyel töltötte el. Egészen a szívéig hatolt, megérintette a lelkét, és felkeltette rég elveszettnek hitt vágyait. Olyan érzések kavarogtak benne, amikről el sem hitte, hogy léteznek. Hogy benne is léteznek. Olyan rég elhagyták már ezek a vágyak…

Peggy nem akart hinni a fülének. Bill tényleg azt mondta…? Azt akarta mondani…?

Nem, nem, ez őrültség! Hiszen ő William Blackburn, az igazi, egyetlen törvényes király, aki nem foglalta el a trónt, a népe mégis hűen követte az erdők mélyére is. Nem létezik, hogy így érez iránta… Vagy mégis?

A nő tétova pillantásai nyomán Bill felbátorodott. Most, vagy soha – gondolattal finoman lehajolt, ajkait a nőéhez érintette, de még mielőtt több is történhetett volna, a bejárati ajtó kivágódott, ők pedig ijedt madárkákként rebbentek szét.

Peggy fülig vörösödött, de Bill elbűvölő pillantása kétséget sem hagyott afelől, hogy a dolog nem marad befejezetlenül.

Raven rontott be a szobába, megzavarva a meghitt pillanatot, és az eltakart ágy felé lépett.

A hatalmas, krémszínű baldachin mögött Sarah lábadozott. Nyugtalanul dobálta magát, mint aki rosszat álmodik. Raven el tudta képzelni, micsoda képek lebeghetnek a szeme előtt. Ha tehetné, legszívesebben széttépné Cadmont, amiért ilyen fájdalomnak tette ki a lányt. Még ha sosem volt köztük semmi, akkor is fontos volt neki Sarah. Úgy érezte, ismeri, hogy megbízhat benne.

A csókra gondolt, ami miatt az egész kirobbant. Ha időben felfedezi a lány szándékát, megakadályozhatta volna. Hiszen nem gondolt rá úgy. Raven szíve másért dobogott, de Sophia észre sem vette. Ő is mindig akörül az undorító féreg körül legyeskedett.

Cadmon…

Raven sosem kedvelte a pökhendi, kihanemén stílusa miatt. A férfi szerette a feltűnést, állandóan a figyelem középpontjában akart lenni. Szerette, ha minden szem rá szegeződik, közben pedig játszotta a kemény, elérhetetlen farkast. Ravennek a gyomra is felfordult tőle. Persze, hogy minden csaj őt akarta meghódítani. És neki kire fájt a foga?

Persze, hogy arra, aki észre sem vette.

Szegény Sarah. Élete legrosszabb nyara lesz az idei. Mennyi mindent kell hirtelen elfogadnia, megtanulnia és feldolgoznia. Az eddig ismert világa fenekestül felfordul, hogy újabb táruljon fel előtte. A vérfarkasok világa nem egyszerű, rengeteg a szabály, és a gyengék magukra maradnak. Nem, mintha a vérfarkas hercegnőnek ilyesmitől kellene tartania… 

* kedvesem