2013. január 1., kedd

Bűnös viszony



– Szar a buli. Nem húzunk el? – sóhajtott fel legalább századszorra Amy. Cassandra azonban megrázta a fejét.
– Nem. Fogd be és igyál még egyet. Vagy fogj egy pasit, nem érdekel, de maradunk. – Cass nagyot kortyolt a műanyag pohárból, amit legalább fél órája szorongatott. A benne lévő, megmagyarázhatatlan összetevőjű alkoholos ital már jócskán megmelegedett, de a lányt nem érdekelte. Ahogy semmi más, kivéve a bejárati ajtót. Megállás nélkül bámulta, minden egyes belépőt fokozott érdeklődéssel figyelt, majd, amikor nem a várt személy lépett be, dühösen dobbantott egyet.
Az utolsó halk szentségelés után Amy ismét a szemét forgatta.
– Megint nem a nemlétező álmaid netovábbja érkezett meg? Szerintem ez nem normális. Van itt elég pasi.
– Szerintem meg nem kérdeztelek, úgyhogy dugulj el. – Cass kezdte elveszíteni a türelmét, amit a benne feloldódó alkohol csak segítette.
– Hé, mi lenne, ha emberi hangot ütnél meg? Kezd elegem lenni az elmebajos viselkedésedből. Legalább áruld el, mi a frász történt veled!
Cassandra feladta a titkolózást, Amy eleget tűrt már miatta. Megérdemli, hogy tudja az igazat.
- Jó, figyelj. Emlékszel Chriss-re? Christopher Wild-ra? – Amikor Amy bólintott, Cass folytatta. – Azt hallottam, hogy idejön.
Mivel a lány nem folytatta, ezért Amy rákérdezett.
– És ez azért fontos, mert…?
– Hogy is mondjam… nézd, nekünk múltunk van. Csak jó lett volna látni.
– Felesége van. – kontrázott rá Amy. Cassandra idegesen játszott a pohárral.
– Tudom, nem is azért…
– És gyereke. Két kisgyermek boldog apja. Családapa.
– Amy, fogd be! Tudom! Nem azért…
– A francba, hogy nem tudsz egy normális pasit keríteni. – Cassandra dühösen csattant fel.
– Tudod, már most bánom, hogy megszólaltam. Inkább menjünk, amúgy sem fontos. Csak köszönni akartam neki.
Amint Amy felvette a kabátját, és a kijárat felé indultak, belépett az ajtón egy fiatal pár. A férfi rövid, barna hajú harminc év körül volt, a nő kinézett legalább negyvennek. Egyáltalán nem illettek össze, és ahogy egymásra pillantottak, egyértelmű volt, hogy ők is így gondolják.
Cassandra szíve nagyot dobbant, amikor megpillantotta Christophert. Számtalan emlék tódult fel az agyában, amitől alig bírt a lépteire koncentrálni. Márpedig fontos lett volna, hogy ne Chriss előtt bukjon orra.

Christopher idegesen vezetett a szilveszteri buli helyszínére. Lisa tiszta idegbeteg volt egész este, a készülődés az idegeire ment. Akárcsak a gyerekek. Vagy a kapcsolatuk. És az egész élet. Lisa nem volt túl stabil sem lelkileg, sem szellemileg. A férfi egész úton azon gondolkodott, miért is tartják még fent ezt a látszatházasságot. Az állandó veszekedés a gyerekeknek sem tesz túl jót, és az ő idegei is kezdik felmondani a szolgálatot. Mindenesetre épp egy szilveszteri partira mennek közösen. Pusztán a látszat kedvéért. Chriss a maga részéről becsületes lerészegedést tervezett, majd alvást az egyik haverjánál.
Amint beléptek az ajtón, tudta, hogy szó sem lehet lerészegedésről. Itt van Cassandra.
Ismerte a lányt, amióta csak megszületett, a szeme előtt cseperedett. Látta, amint először iskolába indult, hiszen ő épp akkor fejezte be a középiskola utolsó évét. Végignézte, amint elkezdett fiúkkal ismerkedni, buliba járni, felnőni.
Cassandra a bátyjaként szerette, és ő is kishúgként tekintett rá. Egészen két évvel ezelőttig.
Egy jól sikerült buli alkalmával egymás mellé sodorta őket a tömeg. Cass mindössze tizenhat éves volt, míg ő már huszonhét. Érett, felnőtt fejjel eszébe sem juthatott volna mindaz, amit abban a pillanatban tenni akart a lánnyal. Durván letámadta, szerencsére csak szavakkal, Cassandra pedig visszautasította. Hiába világított rá a tényre, hogy házas, és akkor még egy gyermek apja, semmivel nem tudta lebeszélni a szándékáról. Akkor és ott kész lett volna elvenni az ártatlanságát egy fiatalkorú, szinte még kislánynak, aki ráadásul megbízott benne és felnézett rá.
Utálta magát miatta, sosem bocsátotta meg magának azt az estét. És azóta Cassandra sem nézett rá többet úgy, mint a bátyjára. Inkább, mint egy idegenre. Ez pedig rendkívül fájt a férfinak. Jobban, mint szabadott volna.
Lisa, mintha megsejtett volna valamit a megingásából, ha lehet, még idegesebb, még kibírhatatlanabb lett. Végül elérte a célját, egy újabb babával maga mellé láncolta Christophert. Tudta, hogy a férfi nem fogja elhagyni a gyerekeket, így tehát őt sem. Chriss pedig emelt fővel viselte az újabb béklyót. Hiszen csak azért vette feleségül a nőt, mert teherbe esett. Azóta pedig pokol az élete.

Cass igyekezett szó nélkül kisietni a férfi mellett, de pechjére Amynek épp most támadt kedve műsorozni.
Elejtette a poharat, ami pont Lisa drágának tűnő cipőjére borult. Amíg ketten hadakoztak, hogy végülis kinek a hibája volt, Chriss finoman megérintette a karját.
– Már mentek is? – Cass azt sem tudta, mit feleljen. Hiszen erre a pillanatra várt egész éjjel. Nemsokára éjfél, már nem is számított a férfire, most mégis betoppant, pont, amikor indulni készült. Mégis mi ez, ha nem egy jel?
– Én… öhm… igen, vagyis… nem, csak levegőzünk. Ugye, Amy? – mielőtt a két nő ölre ment volna, Cassandra kirángatta a barátnőjét a teremből. Chriss azonban utána szólt.
– Örülök, hogy itt vagy!

Cassandra a fellegekben járt. El sem akarta hinni, amit a férfi mondott neki. Tényleg örül? Vagy udvarias akart lenni? Lehet, hogy egyáltalán nem is érdekli, hogy itt van-e?
A múltkori után a lány nem is csodálkozna rajta. Amióta az eszét tudta, szerelmes volt a férfiba. Aztán amikor Chriss felfigyelt rá, hogy a kislányból nővé érett, megtette azt a lépést, amire egész életében várt. Persze elkésett vele, már házas volt. Cassandrának esze ágában sem volt nős emberrel kezdeni, még ha Christopherről volt szó, akkor sem.
Mekkorát változott a világ két év alatt! Amint Cass fülébe jutott, hogy a férfi házassága zátonyra futott, és már csak a gyerekek tartják őket össze, úgy intézte a dolgait, hogy mindenképp együtt legyenek szilveszter éjszaka. További tervei azonban nem voltak, megelégedett volna azzal, hogy láthatja a férfit. A sors viszont közbeszólt, és összekuszálta a dolgokat.

– Három… kettő… egy… Boldog új évet! – kiáltották egyszerre, a konfettik a levegőbe repültek, a pezsgők durrantak, a trombiták hangja betöltötte a termet. Cassandra megölelte Amyt, és a hozzá legközelebb eső embereket. Aztán egy kéz fonódott a karjára, és szorosan magához rántotta valaki. Meleg leheletet érzett a fülénél.
– Nagyon boldog új évet! – Christopher erősen ittas volt, mégis biztos kézzel tartotta, majd kissé eltolta magától. Cassandra felkészült a köszöntő puszikra, azonban mást kapott.
A férfi feszes ajkai váratlanul csaptak le az övéire, de mielőtt több is történhetett volna, Chriss már el is húzódott.
Cass leforrázottan állt a tömeg közepén, és figyelte a távolodó férfit. Megcsókolta. Valóban megcsókolta. És egek, többet akart belőle. Az egész teste bizsergett és izzott a férfi érintése után. Még sosem tapasztalt ekkora vágyat, ami jelenleg a bensőjében égett.
Aztán Christopher hátrafordult. Egyenesen őt nézte, majd alig láthatóan a ruhatár felé intett. Cassandra úgy érezte elájul. Legfőképp akkor, ha nem követi.
Amy ugrott a nyakába, de ő egyedül az apró helyiség fehér ajtaját figyelte, ami mögött épp az imént tűnt el Christopher. A lány pedig meghozta a döntését. Levakarta magáról a legjobb barátnőjét, majd utat törve magának, a ruhatár felé igyekezett.
Ahogy az ajtó előtt állt, elgondolkodott. Ha most belép, élete legjobb éjszakáján lehet túl. Ha nem lép be, megőrzi saját maga és a férfi becsületét, és megakadályozza a férfit a házasságtörésben. Tekintetével Lisat kereste, aki a sarokban ült, és egy idegen férfivel beszélgetett. Ahogy hozzáért, ahogy ránézett, egyértelmű volt, több van köztük pusztán barátságnál.
Cassandra tehát lenyomta a kilincset, majd belépett az ajtón.

Vége 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése