Több mint harc - II. rész

Xandra a szemét dörzsölve sétált le a lépcsőn a konyhába. Ásított egyet, és végigsimított a szűk topon, amit gyorsan magára kapott. Zajt hallott a konyhából, és lassan az ajtóhoz sétált. Benyitott, és a nyitott hűtő előtt Sable állt egy szál alsógatyában. A mellkasán egy hatalmas főnixmadár díszelgett, ami akaratlanul is a férfi felsőtestére vonzotta Xandra tekintetét. Sable rávigyorgott.

– Hali! Te sem tudsz aludni? – letett egy tejes dobozt a pultra, és megtörölte a száját. A mozdulat közben a bicepsze megfeszült, a lány pedig majdnem felsóhajtott. Már megérte felkelni.

– Ööö.. nem. – Xandra zavartan babrált a top szélével, próbálta leplezni, mennyire elvarázsolta a férfi. Sable megfogta a dobozt, és visszatette a hűtő egyik alsó polcára. A boxer ráfeszült a fenekére, a lány pedig megkapaszkodott a pultban a látványtól. Sable kiegyenesedett, és hátrapillantott Xandra-ra.

– Szeretnél valamit?

– Mi? – Xandra zavartan nézett rá. Amit szeretne, az…

– A hűtőből.

– Ja, igen. Hagyd csak, majd én kiveszem. – Odasietett, a férfi pedig nekidőlt a pultnak. Xandra szinte érezte a férfi tekintetét a testén, így lopva rásandított. Sable tényleg őt nézte, majd megindult felé. Becsukta a hűtőajtót, Xandra pedig háttal nekidőlt. A vámpír egyik kezét a lány feje mellé tette, a másikkal pedig végigsimított az arcán.

– Biztos, hogy a hűtőben van? – vigyorgott rá Sable. Ujjával megemelte a lány állát, majd lágyan megcsókolta. Xandra átölelte a férfi nyakát, aki a fenekénél fogva felemelte és a hűtőnek nyomta. A lány átkulcsolta a lábát a csípőjén, és a nyelvét a férfi szájába csúsztatta. Sable felmordult, és ágyékát Xandra-éhoz dörzsölte. A lány beletúrt a vámpír hajába, és még közelebb húzta magához. A hűtő hirtelen megbillent, Sable pedig nevetve húzta el a lányt.

– Azt hiszem, keresnünk kell egy másik helyet. – Ráültette Xandra-t a konyhapultra, és tovább csókolta. Végighaladt a nyakán, majd apró csókokat lehelt a kulcscsontjára, közben ujjai lassú táncot jártak a lány szeméremdombján, majd lejjebb. Sable megérintette a nedves párnácskákat, és felrántotta Xandra topját a nyakáig. Megnyalta az egyik bimbót, Xandra pedig hátravetette a fejét, és megemelte a csípőjét. Sable elvigyorodott, és kiszabadította a merev hímtagját az alsónadrágjából. Xandra lejjebb csúszott a pulton, a vámpír pedig egy mély lökéssel betöltötte a lányt. Xandra megkapaszkodott a férfi vállában, és megszívta a nyakát. Sable felnyögött, és gyorsított a tempón. A lány végighúzta a körmeit a hátán, majd belemélyesztette őket a vámpír fenekébe. A férfi felmordult, és lerántotta a lányt a pultról, hogy talpra álljon. Egyik lábát a levegőbe emelte, a másikat pedig a földön hagyta. Folytatta a lökéseket, amíg a lány testét végig nem rázta az orgazmus. Xandra belesikított a férfi bőrébe, ő pedig szorosan magához húzta, míg el nem élvezett. Mély morgás tört elő belőle, és aprókat lökött még a lányon. Visszaültette Xandra-t a pultra, és mélyen megcsókolta. Kihúzódott belőle, és visszarántotta a boxert. Egy pici csókot lehelt a lány szájára, majd elvigyorodott.

– Akkor jó éjt! Nekem az volt! – Kisétált a konyhából, a lány pedig bódultan ült a pulton, majd visszahúzta a topot a mellére.

Titania hajnalban felkelt és elindult felfedezni a hatalmas házat. Elhaladt a szobák előtt, mivel ő volt a folyosó legvégén, az egyikből pedig érdekes hangok szűrődtek ki. Megállt egy pillanatra, majd amikor Yara hangját ismerte fel, vigyorogva indult tovább. Lesétált a lépcsőn, és az egyik nagyobb helyiség felé indult. Ment a tévé, de sötét volt. T felkapcsolta a lámpát, és egy hatalmas vámpír ült a fotelban a készülék előtt.

– Elnézést. Azt hittem, bekapcsolva maradt. – T már fordult is ki, de a vámpír előtte termett.

– Talán jobb lenne, ha most maradnál. A társad nem hiszem, hogy örülne, ha megzavarnád.

T zavartan lépett hátrébb, a vámpír közelsége nyomasztóan hatott rá.

– Társam? Melyik társam?

– A szőke. Fonott hajú. – Xandra.

– Mi tört… - nem fejezte be a kérdést, miután meghallotta a lány hangját a konyha felől.

– Mi van itt ma mindenkivel? – rogyott le Titania az egyik fotelbe. A vámpír vele szembe ült le.

– Hát nem tudod?

– Mégis mit?

– Hogy miért nincsenek kibékülve a vámpírok és az amazonok.

– Mert az egyik fél vámpírokból áll? – vigyorgott T a férfire, aki felmordult.

– Ne húzd ki a gyufát, kislány.

– Jó. Mesélj. Miért vagyunk háborúban állandóan? – A vámpír hátradőlt, és kikapcsolta a tévét. A konyhából egy nagyobb csattanást hallottak, majd nevetést, és elfojtott hangokat. T becsukta az ajtót, és visszaült a helyére.

– Amúgy Morrow vagyok.

– Nem voltál a buliban.

– Hiányoltál? – vigyorgott a vámpír önelégülten.

– Nem, csak megállapítottam. – vonta meg a vállát T. – Szóval?

– Minden élőlénynek megvan a maga párja. Az állatoknak, növényeknek, embereknek. Még nektek is, amazonoknak. Mégpedig a vámpírok. Ez kémiai folyamat, nem tudtok ellene mit tenni. És mi sem. A háború több száz éve robbant ki, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal most is tart. Az oka pedig egyszerű: egy férfi.

– Háború egy férfiért? – szakadt ki Titaniából a nevetés. A vámpír rosszalló tekintetére azonban abbahagyta.

– Bocs, folytasd.

– Szóval az amazonok vezetője összefutott egy vámpírral, és berobbant a szikra, fellobbant a láng, miegymás. Aztán a vámpír találkozott még egy amazonnal és kezdődött minden elölről. Szikra, láng stb. És végül a két amazon találkozott, de ahelyett, hogy egymás ellen fordultak volna, a vámpírnak támadtak. Nők… - fújt egyet Morrow. – Viszont a rossz hír, hogyha beindul a folyamat, nem lehet megállítani. – bökött az ajtó felé, T pedig bólintott.

– És a hűség? Nektek nem jelent semmit?

– Dehogyisnem! Ahogy megtaláltuk az igazit, más nem létezik.

– Szóval azt mondod, sírig hű szerelem, mi? És a háborút kirobbantó vámpír? Ha egy amazon harcba száll egy másik fajjal, annak komolyabb oka kell, hogy legyen, mint egy jó este. Halljam a teljes sztorit! – Morrow elkomorult, és Titania érezte, hogy a lényegre tapintott.

– Ez az, ugye? Lehet, hogy van hűség, de hiányzik az őszinteség. A lány szerelmes volt, a vámpír viszont játszott vele. Ahogy a másikkal is. Csak a végén hoppon maradt. Tényleg, mi lett vele? Jött egy nevető harmadik?

– Nem. Belehalt a bánatba. – T elhallgatott, és lehajtotta a fejét. Tehát az egyiket mégis szerette. De melyiket…

– Ti, amazonok, féltékeny egy népség vagytok. Inkább háborúztok velünk évszázadok óta, minthogy megpróbálnánk kibékülni. – Szólalt meg végül a férfi.

– Szerintem mi jól elvagyunk így is.

Morrow felrántotta T-t, és szorosan a falhoz préselte.

– Szerintem meg… - súgta a lány fülébe – nem tudod, mit hagysz ki.

Ellépett a lánytól, és már vigyorogva sétált ki a szobából.

Dimitrie benyitott a sötét szobába, és lassan az ágy elé lépett. Végignézett az alvó lányon, és mély levegőt vett. A takaró csak a combjáig ért, a hálóing pedig felcsúszott a derekáig, feltárva ezzel formás fenekét, és tökéletesen ívelt testét. A vámpír emlékezett rá, hogy Nicky gyönyörű, de így látni… A farka azonnal megkeményedett a látványra. Közelebb lépett az ágyhoz, és leguggolt elé. Lehúzta róla a takarót, és levetette a pólóját. Mintha N megérezte volna, hogy ott van, hanyatt fordult, és egyik lábát felhúzta. Dimitrie alig bírta visszafogni magát, hogy ne hatoljon bele azonnal. A végsőkig fel akarta izgatni a lányt, és ezzel mindent elrontott volna. Óvatosan lehámozta róla a bugyit, de amint megmozdult, gyorsan elengedte. Nicky csak sóhajtott egyet, D pedig folytatta a ténykedését. Ledobta a falatnyi ruhadarabot a földre, és az ágy végéhez mászott. Megfogta a lepedőt, és lassan, centiről-centire lehúzta, így N egyre közelebb került hozzá. Szétfeszítette a combját, és száját a lány csiklójára helyezte. Keményen megszívta, mire N ívben megfeszítette a hátát. Szélesebbre tárta a combját, és beletúrt a férfi sötét hajába. A vámpír folytatta a kényeztetést, felváltva szívta és nyalta a lányt. Nicky egyre sebesebben lélegzett, de Dimitrie a megfelelő pillanatban elengedte. Hagyta kicsit lenyugodni, addig lerúgta a cipőjét, és lehúzta a nadrágját. N kinyitotta a szemét, és a férfi keze után kapott. D vigyorgott, és végigcsókolta a lány kezét. Végighaladt a vállán, fel a nyakáig, majd vissza a melléhez. Nicky próbálta feljebb nyomni a csípőjét, kierőszakolva a behatolást, de D egy laza mozdulattal az ágyhoz szegezte. Ráérősen, apró csókokkal haladt lefelé a két melle között, egészen a köldökéig. Beledugta a nyelvét, majd ismét felfelé indult. Bekapta az egyik mellbimbóját, N pedig felnyögött. Dimitrie nem bírta tovább visszafogni magát, farkát a nedves bejárathoz illesztette, és lassan behatolt. A lány megint megpróbálta beljebb csúsztatni magába a férfit, de D felnevetett.

– De sietős valakinek! – Teljes egészében betöltötte a lányt, és megcsókolta. Nicky lihegve válaszolt.

– Most viccelsz? Ilyen ébresztő után? – Dimitrie majdnem kihúzódott, majd keményen visszanyomult a lányba. Nicky felsikoltott, D pedig megismételte a mozdulatot. Pár keményebb lökés után mindketten lihegtek. A férfi megfogta a lány fenekét, és felülre fordította. N megtámaszkodott Dimitrie izmos mellkasán, és lassan mozogni kezdett. Körözni kezdett a csípőjén, a férfi pedig megmarkolta a lány fenekét, rásegítve ezzel a mozgásban. Nicky egyre gyorsabban mozgott, majd a férfi nevét sikítva átjárta az orgazmus. Ráborult a férfi mellkasára, aki megemelte a csípőjét, és folytatta a mozgást. Megmerevedett, és mély morgás tört elő a torkából.  Megcsókolta a lány nyakát, és szorosan magához ölelte.

– Jó reggelt! – vigyorgott rá, amikor N fel bírta emelni a fejét.

– Mit keresel itt? – kérdezte bágyadtan a lány.

– Gondoltam, beköszönök. – Nicky lekászálódott a férfiről, és visszafeküdt az ágyba.

– Azt hiszem, alszom még egy kicsit. Nem maradsz? – Felemelte a takarót, és remélte, a vámpír bemászik mellé.

– Bocs, édes, mennem kell. – Adott egy búcsúcsókot a lánynak, felhúzta a ruháit, és halkan kisétált a szobából. Nehéz szívvel csukta be az ajtót, és a falnak dőlt. Legszívesebben visszament volna az amazonhoz, hogy az egész napot együtt töltsék, de be volt osztva éjszakára járőrözni. Hülye vonzódás… Még soha nem bizonytalanodott így el egy nő miatt sem. Összeszedte magát, és visszament a szobájába.

N még sokáig forgolódott az ágyban, végül úgy döntött, inkább felkel. Ránézett az órájára, és döbbenten fedezte fel, hogy már nyolc óra. Kikászálódott az ágyból, magára kapott egy köntöst, és kilépett a folyosóra, épp egyszerre Xandrával. A lány kócosan, kábán lépkedett a puha szőnyegen, és egy mosolyt erőltetett magára Nicky láttán.

– Jó reggelt! Kávé merre van?

– Erre, amazonok! Én már szereztem! – integetett Titania a lépcső aljáról. Mindkét lány megindult, amikor kivágódott Yara ajtaja, és a dühös amazon lépett ki rajta.

– Megölöm! Nyamvadt vámpír! Mikor húzunk már el innen?

– Holnap. Engedélyt kaptunk a szertartásra, úgyhogy indulhatunk vissza. – jelent meg Tempy T mellett. Levette a csuklyáját, mögötte pedig L tűnt fel, hasonló szerelésben.

– Helyes! Épp ideje! – bólintott Yara és leviharzott a lépcsőn. Nicky és Xandra összenézett, majd elindultak az amazon után.

A konyhában T felvázolta, amit Morrow-tól megtudott. Egyik amazon sem volt tisztában vele, hogy miért is ütköztek meg folyton a vámpírokkal, de már nagyon régóta így ment. A beszámolóból persze kihagyta a kis közjátékot a vámpírral, mint ahogy Xandra és Yara titkát is megőrizte. Utóbbi megállás nélkül szitkozódott az ősi nyelvükön, válogatott kínzásokat ígérve egy bizonyos vámpírnak. T oldalát fúrta, hogy vajon melyikkel lehetett, de belegondolva Yara ízlésébe, valamelyik szőke az.

A kiadós reggeli végeztével mindenki indult a dolgára, csak Titania maradt az étkezőben. Elgondolkodott azon, amit a vámpír mesélt neki előző éjjel, és amit tapasztalt az amazonok viselkedésében. Akár együtt is harcolhatnának Ádám fiai ellen, viszont ez a vonzódás-dolog tényleg megnehezíti. Észre sem vette, amikor Morrow belépett a szobába, csak amikor leült elé, akkor nézett fel.

– Szóval, milyen szertartásra kaptatok engedélyt? – kapott fel egy almát a vámpír. T lehajtotta a fejét, ahogy minden amazon, ha a hagyományairól kérdezik.

– Jaj, ugyan már! – emelte fel a lány állát. – Tegnap én is meséltem neked.

T bólintott.

– Új tagot választunk, és a kardját akarjuk felszentelni. De csak a sámán jóváhagyásával lehetséges.

– A sámánotok itt él? Ilyen messze Írországtól? – Titania megvonta a vállát.

– Megszállott Elvis-rajongó és átköltözött. – Morrow felnevetett, a lány pedig élvezettel hallgatta a férfi mély hangját.

– Most én kérdezek. – Állította le a férfit. – Neked milyen különleges képességed lesz?

– Még nem tudom. Ez csak úgy jön. Szegény Sable is jól megjárta. Majdnem felgyújtotta az egész házat.

– És mi van ezzel a vonzódás-dologgal? Megérzed? Vagy leküzdhetetlen vágy tör rád, hogy az egyikünkre ugorj? – Vigyorgott T. Morrow megrázta a fejét.

– Azért ez nem ilyen egyszerű. Tényleg rám tör egy érzés, de megpróbálok küzdeni ellene. Félre ne érts, nem miattatok. De a legtöbbünknek ez szokatlan. Ez a heves ösztön. – T szótlanul hallgatta a férfit, és megpróbált nem tudomást venni róla, hogy egyes szám első személyben beszél. Mintha ő is átélné… akár ebben a pillanatban. A baj viszont nála kezdődött. Szinte érezte, ahogy a sejtjei egyre jobban vonzódnak a vámpírhoz. Hirtelen felállt, a szék pedig hátradőlt a lendülettől.

– Mennem kell! – kiáltotta már az ajtóból, magára hagyva a döbbent férfit.

Yara dühösen járkált a hatalmas házban. Hülye vámpír… Teljesen elbűvölte. Most pedig, amit Titania mondott… Mérgesen fújt egyet, és belépett a játékterembe, majd megtorpant az ajtóban. Azt hitte, egyedül lehet egy kicsit, ilyen társaságra nem is számított. Dylan hajolt a biliárdasztal fölé, épp a 8-as golyót lökte a bal sarokba. Mindössze egy apró, feszülős boxert viselt. Yara nyelt egy nagyot, és kopogott az ajtófélfán.

– Nem zavarok? – Dylan kiegyenesedett, a lány pedig elmélázott az izmos felsőtestén.

– Nem. Igazából épp társaságra vágytam. – vigyorgott a vámpír. Yara beljebb lépett, így láthatóvá vált a férfi vastag combja, és izmos vádlija. A lányt elöntötte a vágy, Dylan pedig mély levegőt vett és felmordult. Közelebb lépett a lányhoz, kézfejével végigsimított az arcán.

– Igen… ilyen társaságra. – Lehajolt Yarához, és megnyalta a nyakát. A lány megborzongott, ha a férfi nem kapja el, talán össze is esik. Ölbe kapta Yarát, és a biliárdasztalra ültette. Szétfeszítette a lábát, és befúrta a csípőjét a lány lába közé. A kezét a feneke alá csúsztatta, és közelebb rántotta magához. Yara megérezte a férfi ágaskodó szerszámát, és még többet akart belőle. Szenvedélyesen megcsókolta Dylant, aki hozzádörzsölte a csípőjét a lányéhoz. Ledöntötte az asztalra, és félrerántotta a falatnyi bugyit. Megérezte a nedvességet, és elégedetten felmordult. Két ujjával megmasszírozta a nedves párnácskákat, Yara pedig belesikkantott a szájába. Megemelte a csípőjét, és ellentétesen mozgott a simogatással. Ívben megfeszítette a hátát, és a férfi nevét kiáltva élvezett el. Dylan lerántotta magáról az alsógatyát, és a nedves bejárathoz illesztette a farkát. Yara felkönyökölt, úgy nézte a férfi ténykedését. A vámpír a lány egyik lábát a vállához emelte, a másikat pedig a csípője köré tekerte. Yara belefúrta a magas sarkúját az izmos fenékbe, Dylan pedig egy nagy lökéssel beljebb csúszott. Felrántotta a lány felsőjét, és megmarkolta a melleit. Lehajolt, közben folyamatosan mélyebbeket lökött, és végignyalta a bimbókat. Yara beletúrt a szőke hajba, és közelebb húzta a férfi fejét. Lihegni kezdett, majdnem újból a csúcsra ért, de a férfi megérezte, és megállt a mozdulat közben. Rávigyorgott a lányra, és lágyan megcsókolta. Kihúzódott belőle, felrántotta, és megfordítva lökte az asztalra. Yara végignyújtózott a zöld filcen, és a lehető legnagyobb terpeszbe állt. Dylan mögötte elismerő hangot hallatott, és megpaskolta a lány fenekét. Yara felnevetett, a vámpír pedig újból belecsusszant. Egyik kezével a lány mellét markolta meg, a másikkal pedig tovább izgatta a csiklóját. Yara felkönyökölt, és belekapaszkodott a középső lyukakba. Hangos nyögésekkel fogadta a lökéseket, a férfi pedig gyorsított a tempón. Yara térde a következő orgazmusnál felmondta a szolgálatot, de Dylan megtartotta, amíg a lányon végigszáguldott az élvezet. Tovább folytatta a rohamot, majd pár erősebb lökés után egy mély morgással elélvezett. Lerogyott a lányra, és végigcsókolta a hátát a gerince mentén. Yara úgy domborított, mint egy kiscica, Dylan pedig belenevetett a bőrébe. Kihúzódott a lányból, és felhúzta az alsónadrágját. Maga felé fordította Yarát, és felültette az asztalra.

– Na, még egy menet? – vigyorgott Dylan, majd a lány kérdő tekintetére megfogott egy biliárddákót. Yara felnevetett és bólintott.

T elrohant Luminita mellett, aki csodálkozva nézett utána. Nem sokkal a lány után az egyik vámpír lépett ki vigyorogva, L pedig nekitámadt.

– Mit műveltél vele?

– Semmit. Tényleg. – emelte fel megadóan a kezét Morrow. – Csak beszélgettünk.

– Ne robbants ki újabb háborút, vámpír! – L a nyakánál fogva a falhoz szegezte a férfit.

– Ez több mint harc, amazon! – A férfi vigyorogva hámozta le a lány kezét magáról, és felment a szobájába.

Titania magányosan baktatott a sötét utcákon. Már órák óta kint lehetett, de nem akart visszafordulni. Ha teljesen őszinte akart lenni magához, akkor igazából eltévedt. Majd ha lenyugszik, átgondolja az útirányt, de most megállni sem tudott. Csak ment előre, az utcák pedig egyre kihaltabbak és szűkebbek lettek. Úgy gondolta, a többiek már elindultak utána. Talán a vámpírok is. Talán Morrow is… A férfi gondolatára újra elöntötte a düh, és teljes erejéből futni kezdett. A köpenye a föld felett lobogott, a kard pedig a gerince mellett a bőréhez simult. Befordult az egyik sarkon, és lelassított. Három alak beszélgetett a sikátor végén. Az egyik férfi az amazon felé fordult, T pedig meglátta a jelet a nyakán. Hűvösen elmosolyodott, és kihúzta a kardját a tokból. A tagok egymás mellé álltak, és lassan közelítettek a lány felé. Titania rájuk rontott, futás közben pedig bevillant neki, hogy bárcsak ne lenne egyedül.

Lesújtott az egyik férfire, aki kitért a penge elől, majd bűbájt gyűjtött a tenyerébe, és a lányra küldte. T hasra feküdt, kigáncsolta a másik tagot, a harmadiknak pedig egy apró tőrt vágott, amit a csizmájából rántott ki. A tőr célba talált, de nem ejtett súlyos sebet. A két talpon maradt mágus a lány felé közeledett, Titania pedig mély levegőt vett, és várta a végső csapást. Lehunyta a szemét, ám, amikor nem érkezett semmi, kinyitotta. Morrow állt előtte, és a két taggal harcolt. T felkapta a kardját, és a harmadik férfire támadt. Kivédte az újabb bűbájgömböt, és lábon szúrta a mágust, aki térdre zuhant. Titania meglengette a kardját és levágta a férfi fejét. A tag kékes lánggal porrá vált. Az amazon azonban már rohant is a vámpír segítségére. Vállon ragadta az egyik mágust, de az időben észrevette, és kiütötte a lány kezéből a kardot. T fegyver nélkül maradt, de puszta kézzel támadt a mágusra. Ököllel állon vágta, a férfi pedig megtántorodott, de egy bűbájgömböt küldött a lányra. T hátrarepült, és a falnak csapódott. A mágus vigyorogva közeledett felé, az amazon pedig kétségbeesetten keresett valami fegyvert vagy pajzsot magának. Egy tőr repült felé a mágus feje mellett, a lány elkapta és szíven szúrta vele a férfit. Miközben az elporladt, felkászálódott a földről, és vigyorogva bólintott Morrownak. A férfi szintén rámosolygott, T pedig teljes erejéből rohanni kezdett felé. De elkésett...

A vámpír térdre rogyott, mögötte a harmadik mágus nevetve húzta ki Titania kardját a hátából. A lány felüvöltött, és letarolta a mágust. Az első ütés betörte az orrát. A nyolcadikra a férfi nem mozdult. T felkelt, megkereste a kardját, és levágta a tag fejét, majd Morrow-hoz rohant. Letérdelt mellé, a fejét az ölébe húzta.

– Mondd, hogy nem halsz meg! – simította ki a vámpír haját az arcából.

– Miért, hiányoznék? – nyögte a férfi. T könnyeivel küszködve felnevetett.

– Fogalmam sincs, de nem akarom kipróbálni. Mit segítsek?

– Nem kérnék ilyet… - a vámpír elkapta a tekintetét az amazonról. Titania előtt világossá vált, mit akar a férfi. A csuklóját a szája elé rakta. Morrow megpróbált felülni.

– Magadnál vagy? Alig élsz! Mit finnyáskodsz?

– Nem azért… nem… - Morrow vért köpött, az amazon pedig közelebb húzódott hozzá.

– Bizonyítsd, hogy érdemes kibékülnie a két fajnak! – A vámpír bólintott, és beleharapott az előtte lévő csuklóba. Nagyot szívott, és elégedetten felmordult. T elmosolyodott, de pár perc múlva kezdett kényelmetlen lenni a helyzet. Szólongatta a férfit, de az magán kívül szorította a lány kezét. Titania érezte, hogy a férfi túl sok vért vesz tőle, és már alig maradt ereje megakadályozni.

– Morrow… hagyj… - nyögte utolsó erejével, majd elájult. A vámpír kijózanodott, és ellökte magától a vénát. Rémülten látta meg az ájult amazont, ölbe kapta, és vele együtt teleportált a Harcosok házába.

Berohant a szobájába, az ágyára fektette a lányt, és vizes borogatást hozott a homlokára. Közben az összes amazon köré gyűlt, és kis híján nekitámadtak. Szerencsére Heat valamelyest lenyugtatta a kedélyeket, így elmaradt az összecsapás. Aggódva figyelte a lányt, akit nem Ádám fiai öltek meg majdnem, hanem ő.

Néhány nap múlva Titania fáradtan nyitotta ki a szemét. A csuklója be volt kötve, de nem a saját szobájában feküdt. Az egyik sarokban Morrow-t pillantotta meg, egy apró székbe préselve hatalmas testét. Felült az ágyon, a mocorgásra azonban a vámpír is felébredt. Egy pillanat alatt a lánynál termett, és szenvedélyesen megcsókolta. T kábultan húzódott el.

– Hé, nagyfiú! Most keltem fel.

– Megmentetted az életemet. – Térdelt le az ágy mellé a férfi.

– Te pedig az enyémet.

– Nem igaz. Kis híján elvettem. – Súgta Morrow megtörten.

– De szerencsére túléltem. Szívós egy fajta az amazon. – vigyorgott rá Titania. Morrow újabb csókot akart neki adni, de kivágódott az ajtó, és a Rózsaszín Szivárvány Lányok léptek be egymás után, mögöttük a vámpírok, köztük néhány ismeretlen is.

–  A frászt hoztad ránk, te lány! – lökte arrébb Morrow-t Yara. Megölelték egymást Titania-val, majd sorban mindenki melléjük kuporodott.

– Mennyi ideig voltam kiütve?

– Három napig.

– A francba! Mi van a szertartással? – nézett aggódva Tempyre a lány.

– Elintéztük, nyugi. Azt hiszem… - Tempy vigyorogva végignézett a vámpírokon és az amazonokon, - még maradunk egy darabig.  


                                                            THE END

Több mint harc - I. rész

Mielőtt nekiugranátok a novellának, szeretnék egy kis háttérinfót megosztani róla: ez az a novella, amit kiválasztott az Ulpius-Ház Kiadó a tavalyi pályázatára, de eddig meg nem magyarázott okok miatt a mai napig nem került fel az oldalukra. Úgy döntöttem, nem várok rájuk tovább, hiszen azért írtam meg, hogy más is elolvassa. 
Elöljáróban annyit, hogy a műfaja erotikus paranormális-romantikus, tehát mindenki csak saját felelősségére olvassa el!!! 

És akkor most kellemes szórakozást, a visszajelzésekkel pedig sokat segítenétek! :)
A második rész pontban 8 órakor érkezik!

Létezik a világon két faj, amely ugyanazért a célért harcol. Mindkettő rejtve van az emberek szeme elől, mégis az ő létezésükért küzd. Egymásnak ellenségei, ám sokszor kénytelenek keresztezni a másik útját. Ők a vámpírok és az amazonok. Az éjszaka teremtményei, és a harcos nők. Egy szerencsétlen véletlen folytán azonban most mégis kénytelenek együtt dolgozni, ráadásul összeköltözni. De le tudják-e győzni az egymás iránt érzett gyűlöletet, ha felkel a Hold?

A magukat egyszerűen Harcosoknak nevező vámpírok mindössze nyolcan voltak: Dylan, Sable, Dimitrie, Drew, Morrow, Chloud, Heat és Vaylen. Mind kiválóan képzett gyilkos, kiskoruktól kezdve a harcra nevelve. Harcosok nem érdem vagy választás által lettek, egy Harcosnak születni kell. Születésük pillanatában eldőlt, hogy csatlakozniuk kell. Az idősebbeknek kialakul a minden Harcosra jellemző, különleges képesség. Sable a tűz ura, Vaylen képes a gondolatok irányítására, Heat pedig az érzelmek befolyásolására. Nagy előnyt jelentett nekik az összecsapások során Ádám fiai ellen, és az extrémebb helyzetekben. Mint a mai nap…

– Igyekezz már, Drew! Mindjárt megjönnek! – szólt oda idegesen Dimitrie a társának. Drew kiviharzott a fürdőből, és aznap este már negyedszerre túrta át a ruhásszekrényét.

– Nem tudom, hogy mit vegyek fel…

– Ezek csak amazonok! Mit vagy úgy oda? – dőlt az ajtófélfának Dimitrie.

– Ezek dögös csajok! Ráadásul harcolnak is, mint mi! És azt hallottam, nem szégyellősek! – mosolygott sokat sejtetően Drew.

– Igen, minket viszont utálnak. És csak pár napig maradnak.

A folyosó végén feltűnt Heat, a két vámpír pedig már a hangjára haptákba vágta magát.

– Harcosok! Indulás! – Heat volt a legidősebb közöttük, így a vezér is.

– Megyünk, Heat! – Drew félrelökte Dimitrie-t az útból, és elindult a hatalmas vámpír után. Többek között ez különböztette meg őket mind az emberektől, mint a vámpíroktól. A tiszteletet parancsoló termetük.

– Puncsos... – suttogta maga elé D, és ő is megindult utánuk.

Lent a tárgyalótermet eközben a szolgák átalakították, középre asztalokat raktak, mindenféle finomsággal megrakodva, készen a fogadásra. Mind a nyolc vámpír elfoglalta a helyét, Heat állt legelöl, mögötte Vaylen és Sable, az utolsó sorban pedig az öt legfiatalabb vámpír. Amikor az udvaron nagy hangzavar támadt, minden szempár az ajtóra szegeződött. Az hirtelen kivágódott, és hat, egyforma köpenyt viselő nő lépett be nevetgélve. Ámulva néztek körbe a hatalmas előszobában, majd az egyik inas a tárgyalóba vezette őket. A lányok még mindig nevetgélve léptek be a szobába, a vámpírok pedig összenéztek. Heat előrelépett, és megköszörülte a torkát, csendre intve a tömeget.

– Üdvözöllek titeket az otthonunkban! – Egy barna hajú lány meghajolt előtte.

– Köszönjük, hogy vendégül láttok erre a pár napra. Remélem, hamarosan viszonozni tudjuk a szívességet! – A burkolt célzásra Dylan és Chloud összenézett, és egyszerre mordult fel. Sable hátrafordult, mire a két vámpír bólintott és kihúzta magát.

–Heat vagyok, a Harcosok vezetője.

– Én pedig Tempy, a…

– Rózsaszín Szivárvány Lányok vezetője! – kiabálta be egy szőke, fonott hajú amazon hátulról. A lányok felnevettek, de egy újabb hang szólalt meg a tömegben.

– Újraszavazást követelek!

– Yara, ezt már megbeszéltük! – intette le a szőke a társát.

– Szóval… - kezdte újra Tempy – az amazonok vezetője vagyok. Ők pedig az utolsó néhány képviselője fajunknak. A háború Ádám fiaival nem tett jót nekünk.

– Tudjuk. Részvétünk a családjaitokért. – Tempy csak biccentett. Egyik amazon sem kért a vámpírok sajnálatából, de most vendégségben voltak, és jelenleg nem álltak háborúban. A Heat mögötti vámpír lépett elő, átvéve a vezetőtől a szót.

– Vaylen vagyok. Fogyasszatok egészséggel, az inasok pedig szívesen állnak a rendelkezésetekre bármikor. Mindenkinek az emeleten van a szobája, egymás mellett. Ez az én házam, ha valami nem nyeri el a tetszéseteket, engem keressetek fel. Tíz órakor pedig szeretettel várunk titeket a szomszédos épületben, ami szintén a Harcosok tulajdonában áll.  Egy kis welcome-partit rendezünk a tiszteletetekre. – A lányok egyszerre kiáltottak fel, a vámpírok pedig elmosolyodtak.

–Akkor most magatokra hagyunk titeket. – Próbálta túlkiáltani őket Heat, de az amazonok csak magukkal és az étellel voltak elfoglalva. A vámpírok kimentek, az utolsó becsukta maguk mögött az ajtót, mire az amazonok abbahagyták a beszélgetést.

– Na végre… - sóhajtott nagyot Yara. – Már azt hittem, sosem mennek el.

– Yara, viselkedj! Vendégek vagyunk. Az a legkevesebb, hogy jó képet vágunk hozzá. – Titania lépett mellé, és felkapott egy almát.

– Most miért? Te nem utálod őket?

– Te mindenkit utálsz… - legyintett Nicky lemondóan.

– Hát én nem tudom őket utálni. Láttátok, hogy néznek ki? – ámuldozott Xandra. Luminita odalépett hozzá és játékosan megemelte a szőke hajfonatát.

– Te mindenkire rámásznál, ha alkalmad nyílik rá. – Mindenki felnevetett, majd az egyik inas nyitott be, és a szobájukba kísérte az amazonokat.

A buliban

– Azért csak beindult a dolog, nem? – súgta oda Titania Luminitának. A fekete hajú amazon csak bólintott, és megigazította barna, testhez simuló felsőjét. Yara erőltette rá, de a lánynak nem egészen ilyen az ízlése. Titania megcsóválta a fejét, L pedig megvonta a vállát.

– Most mi van? Mondtam, hogy kicsi. – Egy éles nevetés szakította félbe a beszélgetésüket, amire mindketten felkapták a fejüket. Yara és Nicky remekül szórakozott. Néhány vámpír körbevette őket, együtt táncoltak, a többiek pedig a falnak dőlve figyelték az amazonokat. Xandra pördült a lányokhoz, és megpróbálta táncra bírni őket, de csak Tempy-t tudta elcsábítani. Luminita körbenézett, majd odasúgta Titanianak, hogy kimegy levegőzni. A lány már indult is volna vele, de L leintette. T bólintott, és visszaült a helyére.

Tempy a szám végén visszament az asztalhoz, leült, és kortyolt egyet a pezsgőből. Egy pillanatra lehunyta a szemét és egy furcsa dolgot tapasztalt. Csönd lett. Az előbb még tomboló tömeg és a ritmusos zene eltűnt. Lassan kinyitotta a szemét, és körbenézett. Egyedül állt a teremben, mindössze egy lámpa pislákolt.

– Hahó! – teljesen hülyének érezte magát.

– Itt vagyok. – jött egy mély hang a terem másik végéből. Tempy a hang irányába fordult, és egy smaragd színű szempár világított a sötétben.

– Vaylen? Mi történt? Hol vannak a többiek? – lépett közelebb a lány.

– Csak mi vagyunk.

– Miért? Mi tört… - elharapta a szó végét. A vámpír felállt, bőrkabátja pedig lehullott a válláról, felfedve a meztelen mellkasát. Tempy még mindig nem értette, mi történik, de lassan kezdte elfelejteni, hogy valaha is érdekelte. A férfi közelebb lépett hozzá, közben egy pillanatra sem engedte el a lány tekintetét. Tempy legszívesebben hátrébb lépett volna, de a férfi szabályosan fogva tartotta. Megállt előtte, arca súrolta a lányét, és belesuttogta a fülébe.

– Nők… túl sokat kérdeztek. Hagyjátok, hadd történjenek meg a dolgok… - Tempy megszédült, és a férfi mellkasának támasztotta a kezét. Érezte a bőre alatt az izmokat, és lejjebb csúsztatta a kezét, körberajzolva a mellkasát díszítő, kör alakú tetoválást. Beharapta az ajkát, és felsandított Vaylen-re. A férfi sokat sejtetően mosolygott, majd kézen fogta a lányt, és az egyik emelvényhez vezette, aminek a közepéből egy ezüst rúd állt ki. Leültette Tempyt, majd visszament a kabátjáért. Leterítette az emelvényre, és ráültette a lányt. Leguggolt elé, és lassan közelebb araszolt. Tempy szótlanul nézte, ahogy egyre közeledett a férfi szája. Megnyalta az ajkát, és megbabonázva nézett a vámpír smaragd szemébe. Vaylen végighúzta az ajkát a lányén, Tempy pedig nagyot sóhajtott. A férfi durván megcsókolta, majd áthúzta a pólóját a fején. A melltartót egyszerűen szétharapta, miközben apró csókokkal haladt a köldöke felé. Hanyatt döntötte a lányt, és lerántotta a nadrágját. Vaylen áttért a lány combjára, és finoman megharapdálta a selymes bőrét. Tempy elnyomott egy remegést, a vámpír pedig rekedten felnevetett. Folytatta az izgatást, egészen a szeméremdombig. Végighúzta rajta izmos nyelvét, Tempy pedig akaratlanul is felnyögött. A férfi lassan végignyalt a lányon, aki ívben megfeszítette a hátát. Újabb lassú nyalintás, Tempy pedig feljebb emelte a csípőjét. Néhány nyalás után a lány lihegni kezdett, Vaylen pedig körkörösen folytatta a műveletet. Tempyn hirtelen végigszáguldott az orgazmus, remegett a férfi nyelve alatt. Amikor lecsillapodott, fátyolos tekintettel nézett Vaylen-re, aki gyorsan lerántotta magáról a nadrágot, és a lány fölé támaszkodott. Megemelte a fejét, és mélyen megcsókolta, miközben egy gyors lökéssel a lányba hatolt. Tempy belesóhajtott a szájába, Vaylen pedig elégedetten felmordult. Megfogta a lány derekát, az ölébe vonta, és leültek az emelvényre. Tempy feltérdelt, és a férfi mögötti rúdba kapaszkodva lovagolt rajta. A vámpír megfogta a fenekét, és egyre hevesebb tempót diktált. A lány feje hátrabillent, amint újból elárasztotta testét a tiszta élvezet. Vaylen felmordult, visszafordította a lányt az emelvényre, és még mélyebbeket lökött. Pár pillanattal később követte Tempyt a csúcsra, miközben a lány mellét csókolta. Ránézett lányra, és rákacsintott. Tempy lehunyta a szemét, és ismét felhangzott a zene és a parti hangjai. Körbenézett, mindenki normálisan viselkedett, rajta kívül. Őt leverte a víz, és még mindig remegett az iménti, képzelt orgazmustól. A sarokban megakadt valamin a szeme. Egy smaragd szempár nézett egyenesen rá, és egy kaján vigyor kíséretében bólintott neki. Tempy épp elindult volna felé, amikor a tömeg egy pillanatra eltakarta a férfit, a következő pillanatban pedig eltűnt. Egy kéz kapta el a karját, és összerezzent. Félve nézett fel, de csak Yara vidám tekintetét látta maga előtt.

Luminita a ház oldalának dőlt, a falak szinte megmozdultak a belülről szétfeszítő zenétől. Leguggolt, és elővette a kését. Mindig volt nála egy, ahogy minden amazonnál. Ádám fiai nem viccelnek, komoly ellenfél minden tagja. L teljes családját kiirtotta a horda, ahogy az amazonok hívják őket. Már csak a lányok maradtak neki. Lépéseket hallott maga mögül, felállt, és támadó állásba helyezkedett. Sable lépett felé mosolyogva, feltartott kézzel.

– Szerintem a főnök nem örülne, ha összeverekednénk.

– Az nem verekedés lenne. Hanem csúnyán elvernélek. – Egyenesedett fel L. Sable felnevetett.

– Igaz, amit beszélnek? Hogy emberfeletti erőtök van?

– Mit gondolsz, hogy maradtunk fent mostanáig? Nem a két szép szemünkért! Kiharcoltuk magunknak létünk jogát!

– Aha. Értem. Van kedved vadászni? – A lány szeme felcsillant.

– Bármit, csak ne kelljen itt lennem. – A vámpír bólintott, majd elindult az amazonnal az oldalán a kocsijához. Az egyik helyi klubhoz hajtottak, majd a kint ácsorgó tömeget pásztázták. Ádám fiait arról lehet megismerni, hogy egy almára tekeredő kígyó van a nyakukba égetve, amit a beavatási szertartás keretében kapnak. Észrevettek két tagot, majd Sable kiszállt az autóból. A két férfi rögtön felfigyelt a hatalmas vámpírra, és kiléptek a sorból. L is a kis csoport után indult, a vámpír pedig egy sötét helyre vitte a tagokat. L elővette a kardját és hátulról rárontott az egyik férfire, közben fél szemmel a vámpírt figyelte. Sable elővett egy öngyújtót, meggyújtotta, majd a kezébe emelte a lángot, és tízszeresére duzzasztotta. Kettéválasztotta, és az egyiket a férfire dobta, a másikat pedig újra megnövelte. A tag hátratántorodott, de nem gyulladt ki. Valamit kiáltott a vámpírnak latinul, aki csak vigyorgott, és újabb tűzgolyót küldött rá. L pár gyors kardcsapással elintézte a férfit, és a háttérből figyelte Sable-t. A vámpír eljátszott még egy darabig a férfivel, majd mindkét tűzlabdát neki irányította. A tag felgyulladt, majd kékes lánggal porrá vált. L elismerően bólintott.

– Nem rossz, vámpír. – Sable a lány mögé nézett, és meglátta a halott tagot.

– Tőled sem, amazon. – L elmosolyodott, majd visszasétáltak az autóhoz.

A buli végére már csak páran maradtak. Titania épp Dylannal beszélgetett, amikor az ajtóban feltűnt Luminita és Sable. A lány kardjáról még csöpögött a vér. T felállt, és a társához sietett.

– Minden rendben? – L csak bólintott, majd a pulthoz lépett, és felhajtott egy dupla vodkát. Tehát harcolt – gondolta T, hiszen minden összecsapást így fejez be. A családja tiszteletére. T kisétált az ajtón, és magára terítette a köpenyét, rajta a családi címerrel. Minden amazonnak egyforma, fekete csuklyája van, a hátán a hímzett címer. Az amazonok hittek a családi hagyományokban. Amikor rajtuk ütöttek Ádám fiai, az egész faj megrendült. Mára csak egy maroknyian maradtak, akik életüket a rend kiirtásának szentelték. Kardjuk halálos erővel sújt le, a penge ellenáll a legtöbb varázslatnak, hála az ősi amazon szertartásnak. Minden családban felszenteltek egy kardot, ami anyáról leányra száll, fenntartva a hagyományt.

A horda tagjai mágusok, akik a vámpírok és minden más halhatatlan lény elpusztítását tervezik. Céljuk eléréséhez fekete mágiához fordultak, és sötét erőket hajtottak uralmuk alá. Egyre több tagot toboroznak mágikus körökből, míg a vámpírok egyre fogynak, az amazonok pedig gyakorlatilag nem létező faj. Nehezebb megölni őket, mint az átlagembereket, de szerencsére nem lehetetlen, az amazonok pedig mesteri szintre emelték ezt a fajta művészetet…

Hajnal előtt ért véget a buli, a csapat pedig visszasétált a Harcosok házába. A vámpírok elvonultak a konyhába reggelizni, az amazonok pedig nyugovóra tértek. Nyugodt éjszakára számítottak…

Yara összerezzent, amikor felemelkedett a takaró, és egy test huppant be mellé. A lány megmerevedett, és próbált megfordulni.

– Ne mocorogj, leesek az ágyról! – hallotta a háta mögül Chloud hangját.

– Mégis mi a frászt keresel itt? Az ágyamban? – Yara addig fészkelődött, amíg a combja hozzá nem ért a vámpír férfiasságához. – Jézus, meztelen vagy? Miért vagy meztelen? – A hangja magasabb volt az átlagosnál.

– Mondd nyugodtan, hogy Chloud. És én így alszok.

– De ember! Miért mellettem? – Yara megpróbálta letúrni az ágyról, de csak annyit ért el, hogy egyre közelebb préselődött a meztelen felsőtesthez.

– Passz. Benyitottam egy szobába. – Yara vett egy mély levegőt és elfintorodott.

– Te ittál?

– Asszem igen. De nem emlékszem pontosan. – Chloud oldalra fordult, és karjával átölelte a lányt. – Jó éjt!

– Menj már ki! – Yara megpróbált felülni az ágyon, de a vámpír visszarántotta, a lány pedig a mellkasára zuhant. Végigsimított az izmos felsőtesten, és erősen visszafogta magát, hogy a keze ne kalandozzon lejjebb. Felpillantott, és a férfi elégedett vigyorával találta szembe magát.

– Tetszik, amit látsz, kislány?

– Nem vagyok kislány! És nem! Egyáltalán nem tetszik! – hazudta vakmerően, pedig megkívánta a vámpírt. Őrülten megkívánta, és ki is akarta használni. - Most pedig tűnj el innen!

Chloud továbbra is vigyorgott, és magához rántotta. Szájuk majdnem összeért, Yara már nehezen kapott levegőt. Megigézve nézte a férfi száját, és megnyalta az ajkát.

– Annyira imádom, hogy nem tudtok nekem hazudni! – Felemelte a fejét, és szenvedélyesen megcsókolta a lányt. Yara egy pillanatig sem tudott ellenkezni, automatikusan ráült a férfi csípőjére, és mozogni kezdett. Érezte, ahogy a farka megkeményedik a dörzsölés hatására. Chloud felmordult, és egy gyors mozdulattal átforgatta magukat. Ő került felülre, és egy laza rántással megszabadította a lányt a rövidnadrágtól, bugyistul. A kezét a feje fölé szorította, a szabad kezével pedig feltolta a kis topot a nyakáig. Miközben egy mély lökéssel a lányba csusszant, a nyelvével a mellbimbóját kényeztette. Yara felemelte a csípőjét, és próbálta kiszabadítani a kezét. A vámpír felnevetett.

– Nyugi, majd ha én azt mondom! – Továbbra is fogta a lány kezét, és áttért a másik mellbimbóra. Közben a csípőjével körkörös mozdulatokat tett, a végsőkig izgatva ezzel Yarát. A lányból egy halk nyögés szakadt ki, jelezve a közelgő beteljesülést. Chloud kihúzódott a lányból, és hasra fordította. Felemelte a csípőjét, és hátulról hatolt bele újra. Yara újra felnyögött, immáron szabad kezével a párnába kapaszkodott. A férfi benyúlt a melle alá, és felrántotta magához. Oldalra fordította a fejét, és megcsókolta. Yara belenyögött a szájába, testét megrázta az orgazmus. Chloud felnevetett, és pár lökéssel később követte a lányt. Visszalökte az ágyra, és még egy utolsót lökött. Yara lihegve kapaszkodott a lepedőbe, miközben Chloud kihúzódott belőle. Lefeküdt a lány mellé, és magához húzta.

– Most már alhatok, kislány? – kérdezte még mindig vigyorogva. Yara felkapott egy kispárnát, és maga mögé vágta.

– Mondtam már, hogy nem vagyok kislány!

Chloud hajnalban kisurrant a lány szobájából, és Dimitrie-be botlott.

– Hát te meg mit keresel itt? – dőlt a falnak D.

– Vicces. Ugyanezt akartam kérdezni. – csukta be halkan az ajtót.

– Ne szórakozz! Mi dolgod egy amazonnal? Tartsd fenn a békét!

– Azt sem tudom, miért álltunk háborúban. Amúgy meg semmit. Csak sokat ittam, és nem tudtam, hogy hol vagyok.

D összefonta a kezét a mellkasán.

– Több száz éve ismerlek, de sosem ittál még annyit, hogy ne tudd, hol vagy. Melyikük az?

– A barna. Akinek vörösen csillog a haja, ha ráesik a fény…

– A neve?

– Yara. – D felnevetett.

– Öreg, te nem változol.

Chloud megvonta a vállát.

– Bírom a különleges csajokat.

Összeöklöztek, majd ellenkező irányba indultak el.

14. fejezet - A szerelem nyilasa FINÁLÉ

Qhuinn Nicky-vel táncolt, Lea pedig a pult mögött állt, és őket figyelte. Ahogy Blay is, a terem túlsó végében.

Nem maradhat… Nem maradhat… 

Cupido elindult a párocska felé, az agyában pedig ez a két szó zakatolt. Megmarkolta a nyilat a zsebében, majd maga felé fordította Qhuinn-t, és a szemébe nézett. Lábujjhegyre állt, és a fülébe súgta.

- Bocsáss meg… - kivette a nyilat, egyenesen a szívébe döfte és Lea felé fordította. Qhuinn megszédült, párat pislogott, majd magához térve Leához sietett, és megcsókolta. A szerelmük első csókja, ami beteljesítette a szerelemisten varázsát. Cupido felsóhajtott, mellette viszont furcsa dolog történt.

Nicky felsikított, a levegő pedig kavarogni kezdett körülötte.

      - Csaltál! Csaltál, Cupido! Vesztettél! – üvöltötte a lány túlvilági hangon. Cupido, felismerve igazi arcát, rémülten hátrálni kezdett.

            - Erisz? Erisz, várj… 

- Cupido! - Egy hang vált ki a hatalmas zajból, a lány pedig odafordult. Butch futott felé, de elkésett. Erisz egy örvényt bocsátott rá, ami felkapta, és egy darabig csak forgatta.

Butch kinyúlt felé, a lány is nyújtotta a kezét, de abban a pillanatban, amikor összekapcsolódtak volna, Erisz felnevetett, és kirántotta magukat a jelenből.

Butch térdre esett, és felüvöltött.

Cupido kizuhant az örvényből, és zokogva rogyott a földre. Újra az Olümposzon voltak, az istenek előtt. Zeusz elé lépett, és sóhajtva felsegítette a földről.

      - Állj fel, gyermekem. - A lány nem nézett rá, a bűntudat vasmarokként ölelte körbe meggyötört lelkét.

- Csalt, Zeusz. Nem tudta teljesíteni a feladatot. Száműzd az istenek közül! – Lépett melléjük Erisz.

- Bevallod? – Cupido megtörölte a szemét, kihúzta magát, és bólintott. Nem tudott megszólalni.

- Végignéztem a kudarcát. És minden percét élveztem. – nevetett boldogan Erisz.

- Én is végignéztem mindent. Azt is, ahogy te, Erisz, viszályt szítottál. Valamint azt is, ahogy egy másik párt összehozott. Hogy a feladat végrehajtását ne is említsem. – Felelte Zeusz, mire Cupido felkapta fejét.

- Hogyan?

- Persze nem Leáról és a vámpírról beszélek. Hanem rólad, gyermekem. – Zeusz megfogta a lány kezét, és egy kúthoz vezette. – Nézd, hogy sír utánad a vámpírod.

Cupido belenézett, de el kellett fordulnia. Butch fájdalmasan üvöltött. Nem akarta végignézni, ahogy szenved. Az ő szíve is kettétört, és az egyik fele a férfinél maradt.

- Gyűlölték egymást, de három nap alatt lángra lobbant a szerelem, ami beteljesedett ma este. – A főisten a többiek felé fordult, majd Cupidora nézett. -  Azzal a csókkal. A szerelmetek első csókja. Akkor fogadtad el feltétel nélkül. Tehát – nézett újra a többiekre, - Cupido teljesítette a feladatát. Van helye az Olümposzon. Persze, ha akar.

- Tessék? – nézett újra a kútba a lány és nem hitt a fülének. Butch… Zeusz tényleg felajánlotta, hogy... 

- Visszaengedlek hozzá. Többet nem térhetsz vissza, de vele lehetsz. Hogy döntesz?

- Ez kérdés? Küldj vissza! – vigyorgott rá Cupido. Zeusz nagyot sóhajtott.

- Hiányozni fogsz! – Cupido odaszaladt hozzá, és egy nagy puszit nyomott az arcára.

- Majd eljössz meglátogatni! És üdvözlöm a kecskét! – Nevetett a lány boldogan már az örvény közepén.

Butch nagy nehezen felkelt a földről, és a kijárat felé indult. Vishous mellé lépett, kezében egy üveg vodkát tartott. Már épp kilépett az ajtón, amikor feltámadt a szél, és egy örvény tűnt fel a tánctér közepén. Cupido bontakozott ki a közepén, széttárva szárnyait. Lenyűgöző látványt nyújtott, Butch pedig azonnal hozzá rohant, és a karjaiba kapta.

      - Istenem, azt hittem, elveszítelek! – ölelte szorosan magához a lányt. De Cupido eltolta magától.

      - Nem olyan könnyű megszabadulni tőlem. – Mosolygott, majd Qhuinn-hoz és Leához lépett.

- Bocs skacok, változott a terv. – Kihúzta Qhuinn-ből a nyílvesszőt, a vámpír pedig felordított, ahogy a varázs kiszakadt a testéből, a szerelem pedig megtört. Cupido tulajdonképpen a szívéből tépett ki egy darabot. A nyilat kettétörte, Qhuinn pedig megrázta a fejét. Blay felé fordult, aki értetlenül nézett rá. Bizonytalanul elindult felé, és a nyakába borult. Nem történt semmi, csak ölelték egymást. Cupido mosolyogva nézte őket.

- Még nem jött el az ő idejük. – Mondta mindegy magának Cupido, majd Leához fordult. – Segítek megtalálni a párodat, de nem Qhuinn az. – A lány bólintott, Cupido pedig visszasétált Butch-hoz.

- Mehetünk? – Megfogta a férfi kezét, és kifelé húzta.

- Várj. Mi volt ez? - Nézett vissza a vámpír, láthatóan teljesen össze volt zavarodva.

- Majd elmondom. Most legyen elég annyi, hogy kaptál magad mellé egy istent. Persze, ha elfogadsz.

- Viccelsz? Mondtam már, hogy én legenda vagyok. Összeillünk. – Cupido vigyorogva forgatta a szemét, és együtt léptek ki az ajtón. A lány szétnézett, és boldogan sóhajtott. Első nap…

Happy End

Borítóterv - A Blackburn-erdő titka

Nem is találok szavakat...

Rori, szuper lett, Te pedig egyszerűen tehetséges vagy!!!

Préda

Érzem, hogy itt van. Az apró szőrszálak a tarkómon izgatottan meredeznek, a bőröm bizsereg, ajkaim természetellenes mosolyra húzódnak. Hallom az ideges, megrémült szívverését, ahogy szabálytalan ritmusban vergődik a mellkasában. Eltévedt, nem talál haza. Egy kósza gondolat nyomán elképzelem, ahogy hazakísérem, becsukom mögötte a kiskaput, majd hátat fordítva elsétálok. Persze az nem én lennék.

Egyre közelebb ér hozzám, az elemlámpája idegesen villan fel a sötét erdőben. Azt hiszi, így elűzheti az éjjeli vadakat és ragadozókat. Ha tudná, hogy ezzel hívta fel a figyelmemet, biztos nem kapkodná ide-oda a világító masináját.

Megáll a fa előtt, ahol pihenek. Még messze a hajnal, de úgy döntöttem, lefekszem. Az ág elég stabilnak nézett ki, hogy elbírjon egy darabig, miközben fejjel lefelé lógva nyugovóra térek. A hajnal közeledte úgyis felriaszt, nincs mitől félnem. A barlangom közel van, de jobban szeretek a tiszta ég alatt aludni.

A fiú zavartan járkál körbe-körbe, még nem fedezte fel, hogy nincs egyedül. Emberek… annyira figyelmetlenek vagytok!

Meglepődök, amikor hirtelen rám világít. A szemem vörösen felizzik, a fiú pedig rémülten hátralép egyet. A szíve egyre hevesebben ver, olyan érzés, mint a kalitkába esett kismadár vergődése. A vér csak úgy száguld az ereiben fel s alá, amitől összefut a nyál a számban.

Bíztatóan rámosolygok, bár megnyugtatni nem tudom, tekintve, hogy egy fáról lógok lefelé. Szerencsére a hajam nem áll össze-vissza, valami megmagyarázhatatlan csoda folytán ellenáll a gravitációnak.

– Eltévedtél? – Hangom őszinte érdeklődéssel cseng, bátorítóan egy újabb mosolyt küldök felé. Hiba volt, az éhségtől megnyúlt szemfogam kilóg az ajkaim közül. A fiú egy fáig hátrál, és egyenesen a szemembe bámul.

A félelemtől sokkot kapott, még menekülni is elfelejt. Mulattat a jelenet. Egy laza mozdulattal elrugaszkodom a fától, és előtte pár méterrel érek földet.

Semmi érzelem nem látszik az arcán, a sokk teljesen lebénította. Kitárom a szárnyaim, hátha kicsikarhatok belőle valami menekülés-félét.

Szerencsém van, a mozdulatra felriadt az éber kómából, és a nagy igyekezetében még az elemlámpáját is elejtette.

Mindegy, hiszen amúgy sem jutott volna sokáig. Megropogtatom a nyakam, kicsit elgémberedett a lógástól.

Kitárom a szárnyaimat, régóta pihentek a hátamon, a fa törzse pedig kényelmetlen helyzetbe gyűrte a hártyás, fekete denevérszárnyakat. Kitűnő repülésre, alkalmatlan a kényelmes fekvéshez. Vagy függéshez. Mindez elenyészik a ténytől, hogy kétszer olyan gyors vagyok a vadászaton. Élvezem minden percét, amit a levegőben töltök, miközben ádáz tekintettel, szánalom nélkül követem szerencsétlen áldozatomat.

Meg különben is, az előny mindenkinek megjár. Hadd forrjon a vére, mire odaérek.

Lágy csapásokkal emelkedem el a földtől, teszek pár bemelegítő kört. A fiú úgy csörtet át az erdőn, hogy akkor is tudnám, merre jár, ha nem lenne hiperérzékeny a hallásom.

Utána indulok, a szél az arcomba vág, de már megszoktam. A repülés egyetlen hátránya eltörpül a számtalan előny mellett. A fiú pont alattam rohan, meg-megbotlik egy-egy kiálló gyökérben.

Végül elesik. Friss vér szaga csapja meg az orrom. Eltört a lába, a vörös éltető nedű pedig apró patakokban szökik a testéből.

A vér szaga megőrjít, alig bírok figyelni, merre megyek. Lassan ereszkedni kezdek, nem messze tőle érek földet. Lomha léptekkel közelítem meg.

Érzi, hogy itt vagyok. Tudja, hogy követtem, tisztában van vele, mi következik. Ujjaim elvékonyodnak, hosszú, éles karmokban végződnek. Arcom átalakul, hűen tükrözi a belső démont, ami repesve várja, hogy vér borítsa be az éjszakát.

A fiú még mindig menekülni próbál, küzd az elkerülhetetlen ellen. A mocskos, sáros avarban kúszik, nem törődve vérző, sajgó lábával. Nem kegyelmez a testének, én miért tegyem hát?

Amikor elé érek, leguggolok, hogy egy szinten legyünk, legalább fizikailag. Meglátja az arcom, látom rajta, hogy bent reked egy sikoly. Még fiatal, alig lehet több tizenötnél. Vörös szemem rávillan, amitől kicsordul a könnye. Próbál rám hatni? Az érzéseimre? Kis butus, nem tudhatja, hogy bennem nincsenek érzelmek. Csak az éhség.

Elkapom a bokáját, és magamhoz rántom. Szúrós szag bántja az orrom, és nedvesség folyik a kezemre. A fiú bevizelt. Nem meglepő.

Elkapom a fejét, érzem, ahogy a szemfogam megnyúlik a közelgő harapás tiszteletére. Látom, ahogy lassan felfogja, mi történik, mi vagyok és mit csinálok. Szinte hallom a gondolatait.

Ez nem lehet! Ilyen nem létezik! A vámpírok csak a mesében léteznek! 

Amiket olvas, az tényleg mese. A valóság sokkal kegyetlenebb. Rémisztőbb. Nincs love-story. Nincs bájos vámpírka, aki éjjelente őrködik az emberek nyugalma felett. Csak egy vérszomjas, éhes vadállat, aki vadászik, ha úgy tartja kedve. A préda pedig nem más, mint az ember.

A következő pillanatban a szemfogam a bőrébe mélyed, feltépem a torkát, és nagy kortyokban nyelem az életet jelentő vért. Vad élvezetemben felmordulok, szorosabban fogom és tovább marcangolom a lágy húst. A vér kicsordul a számon, végigfolyik a nyakamon, miközben a fiú rémült tekintete lassan megnyugszik. Aztán vége.

A szíve megnyugszik, majd teljesen leáll. Elernyed a karjaimban, szinte békésnek tűnik. Csak a nyaki ütőerőből csordogáló vörös folyam jelzi, hogy nem egy csodás álom jár a fejében. A teste lassan kihűl, a vére megalvad.

Ordítva szakítom el magam a vénától, az államról még csöpög a meleg vér. Egy csapással felemelkedem, a hajnal már közel. Túlvilági mosollyal az arcomon repülök a barlang felé. Újabb sikeres nap. Persze nézőpont kérdése.