Több mint harc - II. rész

Xandra a szemét dörzsölve sétált le a lépcsőn a konyhába. Ásított egyet, és végigsimított a szűk topon, amit gyorsan magára kapott. Zajt hallott a konyhából, és lassan az ajtóhoz sétált. Benyitott, és a nyitott hűtő előtt Sable állt egy szál alsógatyában. A mellkasán egy hatalmas főnixmadár díszelgett, ami akaratlanul is a férfi felsőtestére vonzotta Xandra tekintetét. Sable rávigyorgott.

– Hali! Te sem tudsz aludni? – letett egy tejes dobozt a pultra, és megtörölte a száját. A mozdulat közben a bicepsze megfeszült, a lány pedig majdnem felsóhajtott. Már megérte felkelni.

– Ööö.. nem. – Xandra zavartan babrált a top szélével, próbálta leplezni, mennyire elvarázsolta a férfi. Sable megfogta a dobozt, és visszatette a hűtő egyik alsó polcára. A boxer ráfeszült a fenekére, a lány pedig megkapaszkodott a pultban a látványtól. Sable kiegyenesedett, és hátrapillantott Xandra-ra.

– Szeretnél valamit?

– Mi? – Xandra zavartan nézett rá. Amit szeretne, az…

– A hűtőből.

– Ja, igen. Hagyd csak, majd én kiveszem. – Odasietett, a férfi pedig nekidőlt a pultnak. Xandra szinte érezte a férfi tekintetét a testén, így lopva rásandított. Sable tényleg őt nézte, majd megindult felé. Becsukta a hűtőajtót, Xandra pedig háttal nekidőlt. A vámpír egyik kezét a lány feje mellé tette, a másikkal pedig végigsimított az arcán.

– Biztos, hogy a hűtőben van? – vigyorgott rá Sable. Ujjával megemelte a lány állát, majd lágyan megcsókolta. Xandra átölelte a férfi nyakát, aki a fenekénél fogva felemelte és a hűtőnek nyomta. A lány átkulcsolta a lábát a csípőjén, és a nyelvét a férfi szájába csúsztatta. Sable felmordult, és ágyékát Xandra-éhoz dörzsölte. A lány beletúrt a vámpír hajába, és még közelebb húzta magához. A hűtő hirtelen megbillent, Sable pedig nevetve húzta el a lányt.

– Azt hiszem, keresnünk kell egy másik helyet. – Ráültette Xandra-t a konyhapultra, és tovább csókolta. Végighaladt a nyakán, majd apró csókokat lehelt a kulcscsontjára, közben ujjai lassú táncot jártak a lány szeméremdombján, majd lejjebb. Sable megérintette a nedves párnácskákat, és felrántotta Xandra topját a nyakáig. Megnyalta az egyik bimbót, Xandra pedig hátravetette a fejét, és megemelte a csípőjét. Sable elvigyorodott, és kiszabadította a merev hímtagját az alsónadrágjából. Xandra lejjebb csúszott a pulton, a vámpír pedig egy mély lökéssel betöltötte a lányt. Xandra megkapaszkodott a férfi vállában, és megszívta a nyakát. Sable felnyögött, és gyorsított a tempón. A lány végighúzta a körmeit a hátán, majd belemélyesztette őket a vámpír fenekébe. A férfi felmordult, és lerántotta a lányt a pultról, hogy talpra álljon. Egyik lábát a levegőbe emelte, a másikat pedig a földön hagyta. Folytatta a lökéseket, amíg a lány testét végig nem rázta az orgazmus. Xandra belesikított a férfi bőrébe, ő pedig szorosan magához húzta, míg el nem élvezett. Mély morgás tört elő belőle, és aprókat lökött még a lányon. Visszaültette Xandra-t a pultra, és mélyen megcsókolta. Kihúzódott belőle, és visszarántotta a boxert. Egy pici csókot lehelt a lány szájára, majd elvigyorodott.

– Akkor jó éjt! Nekem az volt! – Kisétált a konyhából, a lány pedig bódultan ült a pulton, majd visszahúzta a topot a mellére.

Titania hajnalban felkelt és elindult felfedezni a hatalmas házat. Elhaladt a szobák előtt, mivel ő volt a folyosó legvégén, az egyikből pedig érdekes hangok szűrődtek ki. Megállt egy pillanatra, majd amikor Yara hangját ismerte fel, vigyorogva indult tovább. Lesétált a lépcsőn, és az egyik nagyobb helyiség felé indult. Ment a tévé, de sötét volt. T felkapcsolta a lámpát, és egy hatalmas vámpír ült a fotelban a készülék előtt.

– Elnézést. Azt hittem, bekapcsolva maradt. – T már fordult is ki, de a vámpír előtte termett.

– Talán jobb lenne, ha most maradnál. A társad nem hiszem, hogy örülne, ha megzavarnád.

T zavartan lépett hátrébb, a vámpír közelsége nyomasztóan hatott rá.

– Társam? Melyik társam?

– A szőke. Fonott hajú. – Xandra.

– Mi tört… - nem fejezte be a kérdést, miután meghallotta a lány hangját a konyha felől.

– Mi van itt ma mindenkivel? – rogyott le Titania az egyik fotelbe. A vámpír vele szembe ült le.

– Hát nem tudod?

– Mégis mit?

– Hogy miért nincsenek kibékülve a vámpírok és az amazonok.

– Mert az egyik fél vámpírokból áll? – vigyorgott T a férfire, aki felmordult.

– Ne húzd ki a gyufát, kislány.

– Jó. Mesélj. Miért vagyunk háborúban állandóan? – A vámpír hátradőlt, és kikapcsolta a tévét. A konyhából egy nagyobb csattanást hallottak, majd nevetést, és elfojtott hangokat. T becsukta az ajtót, és visszaült a helyére.

– Amúgy Morrow vagyok.

– Nem voltál a buliban.

– Hiányoltál? – vigyorgott a vámpír önelégülten.

– Nem, csak megállapítottam. – vonta meg a vállát T. – Szóval?

– Minden élőlénynek megvan a maga párja. Az állatoknak, növényeknek, embereknek. Még nektek is, amazonoknak. Mégpedig a vámpírok. Ez kémiai folyamat, nem tudtok ellene mit tenni. És mi sem. A háború több száz éve robbant ki, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal most is tart. Az oka pedig egyszerű: egy férfi.

– Háború egy férfiért? – szakadt ki Titaniából a nevetés. A vámpír rosszalló tekintetére azonban abbahagyta.

– Bocs, folytasd.

– Szóval az amazonok vezetője összefutott egy vámpírral, és berobbant a szikra, fellobbant a láng, miegymás. Aztán a vámpír találkozott még egy amazonnal és kezdődött minden elölről. Szikra, láng stb. És végül a két amazon találkozott, de ahelyett, hogy egymás ellen fordultak volna, a vámpírnak támadtak. Nők… - fújt egyet Morrow. – Viszont a rossz hír, hogyha beindul a folyamat, nem lehet megállítani. – bökött az ajtó felé, T pedig bólintott.

– És a hűség? Nektek nem jelent semmit?

– Dehogyisnem! Ahogy megtaláltuk az igazit, más nem létezik.

– Szóval azt mondod, sírig hű szerelem, mi? És a háborút kirobbantó vámpír? Ha egy amazon harcba száll egy másik fajjal, annak komolyabb oka kell, hogy legyen, mint egy jó este. Halljam a teljes sztorit! – Morrow elkomorult, és Titania érezte, hogy a lényegre tapintott.

– Ez az, ugye? Lehet, hogy van hűség, de hiányzik az őszinteség. A lány szerelmes volt, a vámpír viszont játszott vele. Ahogy a másikkal is. Csak a végén hoppon maradt. Tényleg, mi lett vele? Jött egy nevető harmadik?

– Nem. Belehalt a bánatba. – T elhallgatott, és lehajtotta a fejét. Tehát az egyiket mégis szerette. De melyiket…

– Ti, amazonok, féltékeny egy népség vagytok. Inkább háborúztok velünk évszázadok óta, minthogy megpróbálnánk kibékülni. – Szólalt meg végül a férfi.

– Szerintem mi jól elvagyunk így is.

Morrow felrántotta T-t, és szorosan a falhoz préselte.

– Szerintem meg… - súgta a lány fülébe – nem tudod, mit hagysz ki.

Ellépett a lánytól, és már vigyorogva sétált ki a szobából.

Dimitrie benyitott a sötét szobába, és lassan az ágy elé lépett. Végignézett az alvó lányon, és mély levegőt vett. A takaró csak a combjáig ért, a hálóing pedig felcsúszott a derekáig, feltárva ezzel formás fenekét, és tökéletesen ívelt testét. A vámpír emlékezett rá, hogy Nicky gyönyörű, de így látni… A farka azonnal megkeményedett a látványra. Közelebb lépett az ágyhoz, és leguggolt elé. Lehúzta róla a takarót, és levetette a pólóját. Mintha N megérezte volna, hogy ott van, hanyatt fordult, és egyik lábát felhúzta. Dimitrie alig bírta visszafogni magát, hogy ne hatoljon bele azonnal. A végsőkig fel akarta izgatni a lányt, és ezzel mindent elrontott volna. Óvatosan lehámozta róla a bugyit, de amint megmozdult, gyorsan elengedte. Nicky csak sóhajtott egyet, D pedig folytatta a ténykedését. Ledobta a falatnyi ruhadarabot a földre, és az ágy végéhez mászott. Megfogta a lepedőt, és lassan, centiről-centire lehúzta, így N egyre közelebb került hozzá. Szétfeszítette a combját, és száját a lány csiklójára helyezte. Keményen megszívta, mire N ívben megfeszítette a hátát. Szélesebbre tárta a combját, és beletúrt a férfi sötét hajába. A vámpír folytatta a kényeztetést, felváltva szívta és nyalta a lányt. Nicky egyre sebesebben lélegzett, de Dimitrie a megfelelő pillanatban elengedte. Hagyta kicsit lenyugodni, addig lerúgta a cipőjét, és lehúzta a nadrágját. N kinyitotta a szemét, és a férfi keze után kapott. D vigyorgott, és végigcsókolta a lány kezét. Végighaladt a vállán, fel a nyakáig, majd vissza a melléhez. Nicky próbálta feljebb nyomni a csípőjét, kierőszakolva a behatolást, de D egy laza mozdulattal az ágyhoz szegezte. Ráérősen, apró csókokkal haladt lefelé a két melle között, egészen a köldökéig. Beledugta a nyelvét, majd ismét felfelé indult. Bekapta az egyik mellbimbóját, N pedig felnyögött. Dimitrie nem bírta tovább visszafogni magát, farkát a nedves bejárathoz illesztette, és lassan behatolt. A lány megint megpróbálta beljebb csúsztatni magába a férfit, de D felnevetett.

– De sietős valakinek! – Teljes egészében betöltötte a lányt, és megcsókolta. Nicky lihegve válaszolt.

– Most viccelsz? Ilyen ébresztő után? – Dimitrie majdnem kihúzódott, majd keményen visszanyomult a lányba. Nicky felsikoltott, D pedig megismételte a mozdulatot. Pár keményebb lökés után mindketten lihegtek. A férfi megfogta a lány fenekét, és felülre fordította. N megtámaszkodott Dimitrie izmos mellkasán, és lassan mozogni kezdett. Körözni kezdett a csípőjén, a férfi pedig megmarkolta a lány fenekét, rásegítve ezzel a mozgásban. Nicky egyre gyorsabban mozgott, majd a férfi nevét sikítva átjárta az orgazmus. Ráborult a férfi mellkasára, aki megemelte a csípőjét, és folytatta a mozgást. Megmerevedett, és mély morgás tört elő a torkából.  Megcsókolta a lány nyakát, és szorosan magához ölelte.

– Jó reggelt! – vigyorgott rá, amikor N fel bírta emelni a fejét.

– Mit keresel itt? – kérdezte bágyadtan a lány.

– Gondoltam, beköszönök. – Nicky lekászálódott a férfiről, és visszafeküdt az ágyba.

– Azt hiszem, alszom még egy kicsit. Nem maradsz? – Felemelte a takarót, és remélte, a vámpír bemászik mellé.

– Bocs, édes, mennem kell. – Adott egy búcsúcsókot a lánynak, felhúzta a ruháit, és halkan kisétált a szobából. Nehéz szívvel csukta be az ajtót, és a falnak dőlt. Legszívesebben visszament volna az amazonhoz, hogy az egész napot együtt töltsék, de be volt osztva éjszakára járőrözni. Hülye vonzódás… Még soha nem bizonytalanodott így el egy nő miatt sem. Összeszedte magát, és visszament a szobájába.

N még sokáig forgolódott az ágyban, végül úgy döntött, inkább felkel. Ránézett az órájára, és döbbenten fedezte fel, hogy már nyolc óra. Kikászálódott az ágyból, magára kapott egy köntöst, és kilépett a folyosóra, épp egyszerre Xandrával. A lány kócosan, kábán lépkedett a puha szőnyegen, és egy mosolyt erőltetett magára Nicky láttán.

– Jó reggelt! Kávé merre van?

– Erre, amazonok! Én már szereztem! – integetett Titania a lépcső aljáról. Mindkét lány megindult, amikor kivágódott Yara ajtaja, és a dühös amazon lépett ki rajta.

– Megölöm! Nyamvadt vámpír! Mikor húzunk már el innen?

– Holnap. Engedélyt kaptunk a szertartásra, úgyhogy indulhatunk vissza. – jelent meg Tempy T mellett. Levette a csuklyáját, mögötte pedig L tűnt fel, hasonló szerelésben.

– Helyes! Épp ideje! – bólintott Yara és leviharzott a lépcsőn. Nicky és Xandra összenézett, majd elindultak az amazon után.

A konyhában T felvázolta, amit Morrow-tól megtudott. Egyik amazon sem volt tisztában vele, hogy miért is ütköztek meg folyton a vámpírokkal, de már nagyon régóta így ment. A beszámolóból persze kihagyta a kis közjátékot a vámpírral, mint ahogy Xandra és Yara titkát is megőrizte. Utóbbi megállás nélkül szitkozódott az ősi nyelvükön, válogatott kínzásokat ígérve egy bizonyos vámpírnak. T oldalát fúrta, hogy vajon melyikkel lehetett, de belegondolva Yara ízlésébe, valamelyik szőke az.

A kiadós reggeli végeztével mindenki indult a dolgára, csak Titania maradt az étkezőben. Elgondolkodott azon, amit a vámpír mesélt neki előző éjjel, és amit tapasztalt az amazonok viselkedésében. Akár együtt is harcolhatnának Ádám fiai ellen, viszont ez a vonzódás-dolog tényleg megnehezíti. Észre sem vette, amikor Morrow belépett a szobába, csak amikor leült elé, akkor nézett fel.

– Szóval, milyen szertartásra kaptatok engedélyt? – kapott fel egy almát a vámpír. T lehajtotta a fejét, ahogy minden amazon, ha a hagyományairól kérdezik.

– Jaj, ugyan már! – emelte fel a lány állát. – Tegnap én is meséltem neked.

T bólintott.

– Új tagot választunk, és a kardját akarjuk felszentelni. De csak a sámán jóváhagyásával lehetséges.

– A sámánotok itt él? Ilyen messze Írországtól? – Titania megvonta a vállát.

– Megszállott Elvis-rajongó és átköltözött. – Morrow felnevetett, a lány pedig élvezettel hallgatta a férfi mély hangját.

– Most én kérdezek. – Állította le a férfit. – Neked milyen különleges képességed lesz?

– Még nem tudom. Ez csak úgy jön. Szegény Sable is jól megjárta. Majdnem felgyújtotta az egész házat.

– És mi van ezzel a vonzódás-dologgal? Megérzed? Vagy leküzdhetetlen vágy tör rád, hogy az egyikünkre ugorj? – Vigyorgott T. Morrow megrázta a fejét.

– Azért ez nem ilyen egyszerű. Tényleg rám tör egy érzés, de megpróbálok küzdeni ellene. Félre ne érts, nem miattatok. De a legtöbbünknek ez szokatlan. Ez a heves ösztön. – T szótlanul hallgatta a férfit, és megpróbált nem tudomást venni róla, hogy egyes szám első személyben beszél. Mintha ő is átélné… akár ebben a pillanatban. A baj viszont nála kezdődött. Szinte érezte, ahogy a sejtjei egyre jobban vonzódnak a vámpírhoz. Hirtelen felállt, a szék pedig hátradőlt a lendülettől.

– Mennem kell! – kiáltotta már az ajtóból, magára hagyva a döbbent férfit.

Yara dühösen járkált a hatalmas házban. Hülye vámpír… Teljesen elbűvölte. Most pedig, amit Titania mondott… Mérgesen fújt egyet, és belépett a játékterembe, majd megtorpant az ajtóban. Azt hitte, egyedül lehet egy kicsit, ilyen társaságra nem is számított. Dylan hajolt a biliárdasztal fölé, épp a 8-as golyót lökte a bal sarokba. Mindössze egy apró, feszülős boxert viselt. Yara nyelt egy nagyot, és kopogott az ajtófélfán.

– Nem zavarok? – Dylan kiegyenesedett, a lány pedig elmélázott az izmos felsőtestén.

– Nem. Igazából épp társaságra vágytam. – vigyorgott a vámpír. Yara beljebb lépett, így láthatóvá vált a férfi vastag combja, és izmos vádlija. A lányt elöntötte a vágy, Dylan pedig mély levegőt vett és felmordult. Közelebb lépett a lányhoz, kézfejével végigsimított az arcán.

– Igen… ilyen társaságra. – Lehajolt Yarához, és megnyalta a nyakát. A lány megborzongott, ha a férfi nem kapja el, talán össze is esik. Ölbe kapta Yarát, és a biliárdasztalra ültette. Szétfeszítette a lábát, és befúrta a csípőjét a lány lába közé. A kezét a feneke alá csúsztatta, és közelebb rántotta magához. Yara megérezte a férfi ágaskodó szerszámát, és még többet akart belőle. Szenvedélyesen megcsókolta Dylant, aki hozzádörzsölte a csípőjét a lányéhoz. Ledöntötte az asztalra, és félrerántotta a falatnyi bugyit. Megérezte a nedvességet, és elégedetten felmordult. Két ujjával megmasszírozta a nedves párnácskákat, Yara pedig belesikkantott a szájába. Megemelte a csípőjét, és ellentétesen mozgott a simogatással. Ívben megfeszítette a hátát, és a férfi nevét kiáltva élvezett el. Dylan lerántotta magáról az alsógatyát, és a nedves bejárathoz illesztette a farkát. Yara felkönyökölt, úgy nézte a férfi ténykedését. A vámpír a lány egyik lábát a vállához emelte, a másikat pedig a csípője köré tekerte. Yara belefúrta a magas sarkúját az izmos fenékbe, Dylan pedig egy nagy lökéssel beljebb csúszott. Felrántotta a lány felsőjét, és megmarkolta a melleit. Lehajolt, közben folyamatosan mélyebbeket lökött, és végignyalta a bimbókat. Yara beletúrt a szőke hajba, és közelebb húzta a férfi fejét. Lihegni kezdett, majdnem újból a csúcsra ért, de a férfi megérezte, és megállt a mozdulat közben. Rávigyorgott a lányra, és lágyan megcsókolta. Kihúzódott belőle, felrántotta, és megfordítva lökte az asztalra. Yara végignyújtózott a zöld filcen, és a lehető legnagyobb terpeszbe állt. Dylan mögötte elismerő hangot hallatott, és megpaskolta a lány fenekét. Yara felnevetett, a vámpír pedig újból belecsusszant. Egyik kezével a lány mellét markolta meg, a másikkal pedig tovább izgatta a csiklóját. Yara felkönyökölt, és belekapaszkodott a középső lyukakba. Hangos nyögésekkel fogadta a lökéseket, a férfi pedig gyorsított a tempón. Yara térde a következő orgazmusnál felmondta a szolgálatot, de Dylan megtartotta, amíg a lányon végigszáguldott az élvezet. Tovább folytatta a rohamot, majd pár erősebb lökés után egy mély morgással elélvezett. Lerogyott a lányra, és végigcsókolta a hátát a gerince mentén. Yara úgy domborított, mint egy kiscica, Dylan pedig belenevetett a bőrébe. Kihúzódott a lányból, és felhúzta az alsónadrágját. Maga felé fordította Yarát, és felültette az asztalra.

– Na, még egy menet? – vigyorgott Dylan, majd a lány kérdő tekintetére megfogott egy biliárddákót. Yara felnevetett és bólintott.

T elrohant Luminita mellett, aki csodálkozva nézett utána. Nem sokkal a lány után az egyik vámpír lépett ki vigyorogva, L pedig nekitámadt.

– Mit műveltél vele?

– Semmit. Tényleg. – emelte fel megadóan a kezét Morrow. – Csak beszélgettünk.

– Ne robbants ki újabb háborút, vámpír! – L a nyakánál fogva a falhoz szegezte a férfit.

– Ez több mint harc, amazon! – A férfi vigyorogva hámozta le a lány kezét magáról, és felment a szobájába.

Titania magányosan baktatott a sötét utcákon. Már órák óta kint lehetett, de nem akart visszafordulni. Ha teljesen őszinte akart lenni magához, akkor igazából eltévedt. Majd ha lenyugszik, átgondolja az útirányt, de most megállni sem tudott. Csak ment előre, az utcák pedig egyre kihaltabbak és szűkebbek lettek. Úgy gondolta, a többiek már elindultak utána. Talán a vámpírok is. Talán Morrow is… A férfi gondolatára újra elöntötte a düh, és teljes erejéből futni kezdett. A köpenye a föld felett lobogott, a kard pedig a gerince mellett a bőréhez simult. Befordult az egyik sarkon, és lelassított. Három alak beszélgetett a sikátor végén. Az egyik férfi az amazon felé fordult, T pedig meglátta a jelet a nyakán. Hűvösen elmosolyodott, és kihúzta a kardját a tokból. A tagok egymás mellé álltak, és lassan közelítettek a lány felé. Titania rájuk rontott, futás közben pedig bevillant neki, hogy bárcsak ne lenne egyedül.

Lesújtott az egyik férfire, aki kitért a penge elől, majd bűbájt gyűjtött a tenyerébe, és a lányra küldte. T hasra feküdt, kigáncsolta a másik tagot, a harmadiknak pedig egy apró tőrt vágott, amit a csizmájából rántott ki. A tőr célba talált, de nem ejtett súlyos sebet. A két talpon maradt mágus a lány felé közeledett, Titania pedig mély levegőt vett, és várta a végső csapást. Lehunyta a szemét, ám, amikor nem érkezett semmi, kinyitotta. Morrow állt előtte, és a két taggal harcolt. T felkapta a kardját, és a harmadik férfire támadt. Kivédte az újabb bűbájgömböt, és lábon szúrta a mágust, aki térdre zuhant. Titania meglengette a kardját és levágta a férfi fejét. A tag kékes lánggal porrá vált. Az amazon azonban már rohant is a vámpír segítségére. Vállon ragadta az egyik mágust, de az időben észrevette, és kiütötte a lány kezéből a kardot. T fegyver nélkül maradt, de puszta kézzel támadt a mágusra. Ököllel állon vágta, a férfi pedig megtántorodott, de egy bűbájgömböt küldött a lányra. T hátrarepült, és a falnak csapódott. A mágus vigyorogva közeledett felé, az amazon pedig kétségbeesetten keresett valami fegyvert vagy pajzsot magának. Egy tőr repült felé a mágus feje mellett, a lány elkapta és szíven szúrta vele a férfit. Miközben az elporladt, felkászálódott a földről, és vigyorogva bólintott Morrownak. A férfi szintén rámosolygott, T pedig teljes erejéből rohanni kezdett felé. De elkésett...

A vámpír térdre rogyott, mögötte a harmadik mágus nevetve húzta ki Titania kardját a hátából. A lány felüvöltött, és letarolta a mágust. Az első ütés betörte az orrát. A nyolcadikra a férfi nem mozdult. T felkelt, megkereste a kardját, és levágta a tag fejét, majd Morrow-hoz rohant. Letérdelt mellé, a fejét az ölébe húzta.

– Mondd, hogy nem halsz meg! – simította ki a vámpír haját az arcából.

– Miért, hiányoznék? – nyögte a férfi. T könnyeivel küszködve felnevetett.

– Fogalmam sincs, de nem akarom kipróbálni. Mit segítsek?

– Nem kérnék ilyet… - a vámpír elkapta a tekintetét az amazonról. Titania előtt világossá vált, mit akar a férfi. A csuklóját a szája elé rakta. Morrow megpróbált felülni.

– Magadnál vagy? Alig élsz! Mit finnyáskodsz?

– Nem azért… nem… - Morrow vért köpött, az amazon pedig közelebb húzódott hozzá.

– Bizonyítsd, hogy érdemes kibékülnie a két fajnak! – A vámpír bólintott, és beleharapott az előtte lévő csuklóba. Nagyot szívott, és elégedetten felmordult. T elmosolyodott, de pár perc múlva kezdett kényelmetlen lenni a helyzet. Szólongatta a férfit, de az magán kívül szorította a lány kezét. Titania érezte, hogy a férfi túl sok vért vesz tőle, és már alig maradt ereje megakadályozni.

– Morrow… hagyj… - nyögte utolsó erejével, majd elájult. A vámpír kijózanodott, és ellökte magától a vénát. Rémülten látta meg az ájult amazont, ölbe kapta, és vele együtt teleportált a Harcosok házába.

Berohant a szobájába, az ágyára fektette a lányt, és vizes borogatást hozott a homlokára. Közben az összes amazon köré gyűlt, és kis híján nekitámadtak. Szerencsére Heat valamelyest lenyugtatta a kedélyeket, így elmaradt az összecsapás. Aggódva figyelte a lányt, akit nem Ádám fiai öltek meg majdnem, hanem ő.

Néhány nap múlva Titania fáradtan nyitotta ki a szemét. A csuklója be volt kötve, de nem a saját szobájában feküdt. Az egyik sarokban Morrow-t pillantotta meg, egy apró székbe préselve hatalmas testét. Felült az ágyon, a mocorgásra azonban a vámpír is felébredt. Egy pillanat alatt a lánynál termett, és szenvedélyesen megcsókolta. T kábultan húzódott el.

– Hé, nagyfiú! Most keltem fel.

– Megmentetted az életemet. – Térdelt le az ágy mellé a férfi.

– Te pedig az enyémet.

– Nem igaz. Kis híján elvettem. – Súgta Morrow megtörten.

– De szerencsére túléltem. Szívós egy fajta az amazon. – vigyorgott rá Titania. Morrow újabb csókot akart neki adni, de kivágódott az ajtó, és a Rózsaszín Szivárvány Lányok léptek be egymás után, mögöttük a vámpírok, köztük néhány ismeretlen is.

–  A frászt hoztad ránk, te lány! – lökte arrébb Morrow-t Yara. Megölelték egymást Titania-val, majd sorban mindenki melléjük kuporodott.

– Mennyi ideig voltam kiütve?

– Három napig.

– A francba! Mi van a szertartással? – nézett aggódva Tempyre a lány.

– Elintéztük, nyugi. Azt hiszem… - Tempy vigyorogva végignézett a vámpírokon és az amazonokon, - még maradunk egy darabig.  


                                                            THE END