Xandra a szemét dörzsölve sétált
le a lépcsőn a konyhába. Ásított egyet, és végigsimított a szűk topon, amit
gyorsan magára kapott. Zajt hallott a konyhából, és lassan az ajtóhoz sétált.
Benyitott, és a nyitott hűtő előtt Sable állt egy szál alsógatyában. A
mellkasán egy hatalmas főnixmadár díszelgett, ami akaratlanul is a férfi
felsőtestére vonzotta Xandra tekintetét. Sable rávigyorgott.
–
Hali! Te sem tudsz aludni? – letett egy tejes dobozt a pultra, és megtörölte a
száját. A mozdulat közben a bicepsze megfeszült, a lány pedig majdnem
felsóhajtott. Már megérte felkelni.
–
Ööö.. nem. – Xandra zavartan babrált a top szélével, próbálta leplezni, mennyire
elvarázsolta a férfi. Sable megfogta a dobozt, és visszatette a hűtő egyik alsó
polcára. A boxer ráfeszült a fenekére, a lány pedig megkapaszkodott a pultban a
látványtól. Sable kiegyenesedett, és hátrapillantott Xandra-ra.
–
Szeretnél valamit?
–
Mi? – Xandra zavartan nézett rá. Amit szeretne, az…
–
A hűtőből.
–
Ja, igen. Hagyd csak, majd én kiveszem. – Odasietett, a férfi pedig nekidőlt a
pultnak. Xandra szinte érezte a férfi tekintetét a testén, így lopva
rásandított. Sable tényleg őt nézte, majd megindult felé. Becsukta a hűtőajtót,
Xandra pedig háttal nekidőlt. A vámpír egyik kezét a lány feje mellé tette, a
másikkal pedig végigsimított az arcán.
–
Biztos, hogy a hűtőben van? – vigyorgott rá Sable. Ujjával megemelte a lány
állát, majd lágyan megcsókolta. Xandra átölelte a férfi nyakát, aki a fenekénél
fogva felemelte és a hűtőnek nyomta. A lány átkulcsolta a lábát a csípőjén, és
a nyelvét a férfi szájába csúsztatta. Sable felmordult, és ágyékát Xandra-éhoz
dörzsölte. A lány beletúrt a vámpír hajába, és még közelebb húzta magához. A
hűtő hirtelen megbillent, Sable pedig nevetve húzta el a lányt.
–
Azt hiszem, keresnünk kell egy másik helyet. – Ráültette Xandra-t a
konyhapultra, és tovább csókolta. Végighaladt a nyakán, majd apró csókokat
lehelt a kulcscsontjára, közben ujjai lassú táncot jártak a lány szeméremdombján,
majd lejjebb. Sable megérintette a nedves párnácskákat, és felrántotta Xandra
topját a nyakáig. Megnyalta az egyik bimbót, Xandra pedig hátravetette a fejét,
és megemelte a csípőjét. Sable elvigyorodott, és kiszabadította a merev
hímtagját az alsónadrágjából. Xandra lejjebb csúszott a pulton, a vámpír pedig
egy mély lökéssel betöltötte a lányt. Xandra megkapaszkodott a férfi vállában,
és megszívta a nyakát. Sable felnyögött, és gyorsított a tempón. A lány
végighúzta a körmeit a hátán, majd belemélyesztette őket a vámpír fenekébe. A
férfi felmordult, és lerántotta a lányt a pultról, hogy talpra álljon. Egyik
lábát a levegőbe emelte, a másikat pedig a földön hagyta. Folytatta a
lökéseket, amíg a lány testét végig nem rázta az orgazmus. Xandra belesikított
a férfi bőrébe, ő pedig szorosan magához húzta, míg el nem élvezett. Mély
morgás tört elő belőle, és aprókat lökött még a lányon. Visszaültette Xandra-t
a pultra, és mélyen megcsókolta. Kihúzódott belőle, és visszarántotta a boxert.
Egy pici csókot lehelt a lány szájára, majd elvigyorodott.
–
Akkor jó éjt! Nekem az volt! – Kisétált a konyhából, a lány pedig bódultan ült
a pulton, majd visszahúzta a topot a mellére.
Titania hajnalban felkelt és
elindult felfedezni a hatalmas házat. Elhaladt a szobák előtt, mivel ő volt a
folyosó legvégén, az egyikből pedig érdekes hangok szűrődtek ki. Megállt egy
pillanatra, majd amikor Yara hangját ismerte fel, vigyorogva indult tovább.
Lesétált a lépcsőn, és az egyik nagyobb helyiség felé indult. Ment a tévé, de
sötét volt. T felkapcsolta a lámpát, és egy hatalmas vámpír ült a fotelban a
készülék előtt.
– Elnézést. Azt hittem,
bekapcsolva maradt. – T már fordult is ki, de a vámpír előtte termett.
– Talán jobb lenne, ha most
maradnál. A társad nem hiszem, hogy örülne, ha megzavarnád.
T zavartan lépett hátrébb, a
vámpír közelsége nyomasztóan hatott rá.
– Társam? Melyik társam?
– A szőke. Fonott hajú. – Xandra.
– Mi tört… - nem fejezte be a
kérdést, miután meghallotta a lány hangját a konyha felől.
– Mi van itt ma mindenkivel? –
rogyott le Titania az egyik fotelbe. A vámpír vele szembe ült le.
– Hát nem tudod?
– Mégis mit?
– Hogy miért nincsenek kibékülve
a vámpírok és az amazonok.
– Mert az egyik fél vámpírokból
áll? – vigyorgott T a férfire, aki felmordult.
– Ne húzd ki a gyufát, kislány.
– Jó. Mesélj. Miért vagyunk
háborúban állandóan? – A vámpír hátradőlt, és kikapcsolta a tévét. A konyhából
egy nagyobb csattanást hallottak, majd nevetést, és elfojtott hangokat. T
becsukta az ajtót, és visszaült a helyére.
– Amúgy Morrow vagyok.
– Nem voltál a buliban.
– Hiányoltál? – vigyorgott a
vámpír önelégülten.
– Nem, csak megállapítottam. –
vonta meg a vállát T. – Szóval?
– Minden élőlénynek megvan a maga
párja. Az állatoknak, növényeknek, embereknek. Még nektek is, amazonoknak.
Mégpedig a vámpírok. Ez kémiai folyamat, nem tudtok ellene mit tenni. És mi
sem. A háború több száz éve robbant ki, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal
most is tart. Az oka pedig egyszerű: egy férfi.
– Háború egy férfiért? – szakadt
ki Titaniából a nevetés. A vámpír rosszalló tekintetére azonban abbahagyta.
– Bocs, folytasd.
– Szóval az amazonok vezetője
összefutott egy vámpírral, és berobbant a szikra, fellobbant a láng, miegymás. Aztán
a vámpír találkozott még egy amazonnal és kezdődött minden elölről. Szikra,
láng stb. És végül a két amazon találkozott, de ahelyett, hogy egymás ellen
fordultak volna, a vámpírnak támadtak. Nők… - fújt egyet Morrow. – Viszont a
rossz hír, hogyha beindul a folyamat, nem lehet megállítani. – bökött az ajtó
felé, T pedig bólintott.
– És a hűség? Nektek nem jelent
semmit?
– Dehogyisnem! Ahogy megtaláltuk
az igazit, más nem létezik.
– Szóval azt mondod, sírig hű
szerelem, mi? És a háborút kirobbantó vámpír? Ha egy amazon harcba száll egy
másik fajjal, annak komolyabb oka kell, hogy legyen, mint egy jó este. Halljam
a teljes sztorit! – Morrow elkomorult, és Titania érezte, hogy a lényegre
tapintott.
– Ez az, ugye? Lehet, hogy van
hűség, de hiányzik az őszinteség. A lány szerelmes volt, a vámpír viszont
játszott vele. Ahogy a másikkal is. Csak a végén hoppon maradt. Tényleg, mi
lett vele? Jött egy nevető harmadik?
– Nem. Belehalt a bánatba. – T
elhallgatott, és lehajtotta a fejét. Tehát az egyiket mégis szerette. De
melyiket…
– Ti, amazonok, féltékeny egy
népség vagytok. Inkább háborúztok velünk évszázadok óta, minthogy megpróbálnánk
kibékülni. – Szólalt meg végül a férfi.
– Szerintem mi jól elvagyunk így
is.
Morrow felrántotta T-t, és
szorosan a falhoz préselte.
– Szerintem meg… - súgta a lány
fülébe – nem tudod, mit hagysz ki.
Ellépett a lánytól, és már vigyorogva
sétált ki a szobából.
Dimitrie benyitott a sötét
szobába, és lassan az ágy elé lépett. Végignézett az alvó lányon, és mély
levegőt vett. A takaró csak a combjáig ért, a hálóing pedig felcsúszott a
derekáig, feltárva ezzel formás fenekét, és tökéletesen ívelt testét. A vámpír
emlékezett rá, hogy Nicky gyönyörű, de így látni… A farka azonnal
megkeményedett a látványra. Közelebb lépett az ágyhoz, és leguggolt elé.
Lehúzta róla a takarót, és levetette a pólóját. Mintha N megérezte volna, hogy
ott van, hanyatt fordult, és egyik lábát felhúzta. Dimitrie alig bírta
visszafogni magát, hogy ne hatoljon bele azonnal. A végsőkig fel akarta izgatni
a lányt, és ezzel mindent elrontott volna. Óvatosan lehámozta róla a bugyit, de
amint megmozdult, gyorsan elengedte. Nicky csak sóhajtott egyet, D pedig
folytatta a ténykedését. Ledobta a falatnyi ruhadarabot a földre, és az ágy
végéhez mászott. Megfogta a lepedőt, és lassan, centiről-centire lehúzta, így N
egyre közelebb került hozzá. Szétfeszítette a combját, és száját a lány
csiklójára helyezte. Keményen megszívta, mire N ívben megfeszítette a hátát.
Szélesebbre tárta a combját, és beletúrt a férfi sötét hajába. A vámpír
folytatta a kényeztetést, felváltva szívta és nyalta a lányt. Nicky egyre
sebesebben lélegzett, de Dimitrie a megfelelő pillanatban elengedte. Hagyta
kicsit lenyugodni, addig lerúgta a cipőjét, és lehúzta a nadrágját. N
kinyitotta a szemét, és a férfi keze után kapott. D vigyorgott, és
végigcsókolta a lány kezét. Végighaladt a vállán, fel a nyakáig, majd vissza a
melléhez. Nicky próbálta feljebb nyomni a csípőjét, kierőszakolva a behatolást,
de D egy laza mozdulattal az ágyhoz szegezte. Ráérősen, apró csókokkal haladt
lefelé a két melle között, egészen a köldökéig. Beledugta a nyelvét, majd ismét
felfelé indult. Bekapta az egyik mellbimbóját, N pedig felnyögött. Dimitrie nem
bírta tovább visszafogni magát, farkát a nedves bejárathoz illesztette, és
lassan behatolt. A lány megint megpróbálta beljebb csúsztatni magába a férfit,
de D felnevetett.
–
De sietős valakinek! – Teljes egészében betöltötte a lányt, és megcsókolta. Nicky
lihegve válaszolt.
–
Most viccelsz? Ilyen ébresztő után? – Dimitrie majdnem kihúzódott, majd
keményen visszanyomult a lányba. Nicky felsikoltott, D pedig megismételte a
mozdulatot. Pár keményebb lökés után mindketten lihegtek. A férfi megfogta a
lány fenekét, és felülre fordította. N megtámaszkodott Dimitrie izmos
mellkasán, és lassan mozogni kezdett. Körözni kezdett a csípőjén, a férfi pedig
megmarkolta a lány fenekét, rásegítve ezzel a mozgásban. Nicky egyre gyorsabban
mozgott, majd a férfi nevét sikítva átjárta az orgazmus. Ráborult a férfi
mellkasára, aki megemelte a csípőjét, és folytatta a mozgást. Megmerevedett, és
mély morgás tört elő a torkából.
Megcsókolta a lány nyakát, és szorosan magához ölelte.
–
Jó reggelt! – vigyorgott rá, amikor N fel bírta emelni a fejét.
–
Mit keresel itt? – kérdezte bágyadtan a lány.
–
Gondoltam, beköszönök. – Nicky lekászálódott a férfiről, és visszafeküdt az
ágyba.
–
Azt hiszem, alszom még egy kicsit. Nem maradsz? – Felemelte a takarót, és
remélte, a vámpír bemászik mellé.
–
Bocs, édes, mennem kell. – Adott egy búcsúcsókot a lánynak, felhúzta a ruháit, és
halkan kisétált a szobából. Nehéz szívvel csukta be az ajtót, és a falnak dőlt.
Legszívesebben visszament volna az amazonhoz, hogy az egész napot együtt
töltsék, de be volt osztva éjszakára járőrözni. Hülye vonzódás… Még soha nem bizonytalanodott így el egy nő miatt
sem. Összeszedte magát, és visszament a szobájába.
N még sokáig forgolódott az
ágyban, végül úgy döntött, inkább felkel. Ránézett az órájára, és döbbenten
fedezte fel, hogy már nyolc óra. Kikászálódott az ágyból, magára kapott egy
köntöst, és kilépett a folyosóra, épp egyszerre Xandrával. A lány kócosan,
kábán lépkedett a puha szőnyegen, és egy mosolyt erőltetett magára Nicky
láttán.
– Jó reggelt! Kávé merre van?
– Erre, amazonok! Én már
szereztem! – integetett Titania a lépcső aljáról. Mindkét lány megindult, amikor
kivágódott Yara ajtaja, és a dühös amazon lépett ki rajta.
– Megölöm! Nyamvadt vámpír! Mikor
húzunk már el innen?
– Holnap. Engedélyt kaptunk a szertartásra,
úgyhogy indulhatunk vissza. – jelent meg Tempy T mellett. Levette a csuklyáját,
mögötte pedig L tűnt fel, hasonló szerelésben.
– Helyes! Épp ideje! – bólintott
Yara és leviharzott a lépcsőn. Nicky és Xandra összenézett, majd elindultak az
amazon után.
A konyhában T felvázolta, amit
Morrow-tól megtudott. Egyik amazon sem volt tisztában vele, hogy miért is
ütköztek meg folyton a vámpírokkal, de már nagyon régóta így ment. A
beszámolóból persze kihagyta a kis közjátékot a vámpírral, mint ahogy Xandra és
Yara titkát is megőrizte. Utóbbi megállás nélkül szitkozódott az ősi nyelvükön,
válogatott kínzásokat ígérve egy bizonyos vámpírnak. T oldalát fúrta, hogy
vajon melyikkel lehetett, de belegondolva Yara ízlésébe, valamelyik szőke az.
A kiadós reggeli végeztével
mindenki indult a dolgára, csak Titania maradt az étkezőben. Elgondolkodott
azon, amit a vámpír mesélt neki előző éjjel, és amit tapasztalt az amazonok
viselkedésében. Akár együtt is harcolhatnának Ádám fiai ellen, viszont ez a
vonzódás-dolog tényleg megnehezíti. Észre sem vette, amikor Morrow belépett a
szobába, csak amikor leült elé, akkor nézett fel.
– Szóval, milyen szertartásra
kaptatok engedélyt? – kapott fel egy almát a vámpír. T lehajtotta a fejét,
ahogy minden amazon, ha a hagyományairól kérdezik.
– Jaj, ugyan már! – emelte fel a
lány állát. – Tegnap én is meséltem neked.
T bólintott.
– Új tagot választunk, és a
kardját akarjuk felszentelni. De csak a sámán jóváhagyásával lehetséges.
– A sámánotok itt él? Ilyen
messze Írországtól? – Titania megvonta a vállát.
– Megszállott Elvis-rajongó és
átköltözött. – Morrow felnevetett, a lány pedig élvezettel hallgatta a férfi
mély hangját.
– Most én kérdezek. – Állította
le a férfit. – Neked milyen különleges képességed lesz?
– Még nem tudom. Ez csak úgy jön.
Szegény Sable is jól megjárta. Majdnem felgyújtotta az egész házat.
– És mi van ezzel a
vonzódás-dologgal? Megérzed? Vagy leküzdhetetlen vágy tör rád, hogy az
egyikünkre ugorj? – Vigyorgott T. Morrow megrázta a fejét.
– Azért ez nem ilyen egyszerű.
Tényleg rám tör egy érzés, de megpróbálok küzdeni ellene. Félre ne érts, nem
miattatok. De a legtöbbünknek ez szokatlan. Ez a heves ösztön. – T szótlanul
hallgatta a férfit, és megpróbált nem tudomást venni róla, hogy egyes szám első
személyben beszél. Mintha ő is átélné… akár ebben a pillanatban. A baj viszont
nála kezdődött. Szinte érezte, ahogy a sejtjei egyre jobban vonzódnak a
vámpírhoz. Hirtelen felállt, a szék pedig hátradőlt a lendülettől.
– Mennem kell! – kiáltotta már az
ajtóból, magára hagyva a döbbent férfit.
Yara dühösen járkált a hatalmas
házban. Hülye vámpír… Teljesen elbűvölte. Most pedig, amit Titania mondott…
Mérgesen fújt egyet, és belépett a játékterembe, majd megtorpant az ajtóban.
Azt hitte, egyedül lehet egy kicsit, ilyen társaságra nem is számított. Dylan
hajolt a biliárdasztal fölé, épp a 8-as golyót lökte a bal sarokba. Mindössze
egy apró, feszülős boxert viselt. Yara nyelt egy nagyot, és kopogott az
ajtófélfán.
–
Nem zavarok? – Dylan kiegyenesedett, a lány pedig elmélázott az izmos
felsőtestén.
–
Nem. Igazából épp társaságra vágytam. – vigyorgott a vámpír. Yara beljebb
lépett, így láthatóvá vált a férfi vastag combja, és izmos vádlija. A lányt
elöntötte a vágy, Dylan pedig mély levegőt vett és felmordult. Közelebb lépett
a lányhoz, kézfejével végigsimított az arcán.
–
Igen… ilyen társaságra. – Lehajolt Yarához, és megnyalta a nyakát. A lány
megborzongott, ha a férfi nem kapja el, talán össze is esik. Ölbe kapta Yarát,
és a biliárdasztalra ültette. Szétfeszítette a lábát, és befúrta a csípőjét a
lány lába közé. A kezét a feneke alá csúsztatta, és közelebb rántotta magához.
Yara megérezte a férfi ágaskodó szerszámát, és még többet akart belőle. Szenvedélyesen
megcsókolta Dylant, aki hozzádörzsölte a csípőjét a lányéhoz. Ledöntötte az
asztalra, és félrerántotta a falatnyi bugyit. Megérezte a nedvességet, és
elégedetten felmordult. Két ujjával megmasszírozta a nedves párnácskákat, Yara
pedig belesikkantott a szájába. Megemelte a csípőjét, és ellentétesen mozgott a
simogatással. Ívben megfeszítette a hátát, és a férfi nevét kiáltva élvezett
el. Dylan lerántotta magáról az alsógatyát, és a nedves bejárathoz illesztette
a farkát. Yara felkönyökölt, úgy nézte a férfi ténykedését. A vámpír a lány
egyik lábát a vállához emelte, a másikat pedig a csípője köré tekerte. Yara
belefúrta a magas sarkúját az izmos fenékbe, Dylan pedig egy nagy lökéssel
beljebb csúszott. Felrántotta a lány felsőjét, és megmarkolta a melleit.
Lehajolt, közben folyamatosan mélyebbeket lökött, és végignyalta a bimbókat.
Yara beletúrt a szőke hajba, és közelebb húzta a férfi fejét. Lihegni kezdett,
majdnem újból a csúcsra ért, de a férfi megérezte, és megállt a mozdulat
közben. Rávigyorgott a lányra, és lágyan megcsókolta. Kihúzódott belőle,
felrántotta, és megfordítva lökte az asztalra. Yara végignyújtózott a zöld
filcen, és a lehető legnagyobb terpeszbe állt. Dylan mögötte elismerő hangot
hallatott, és megpaskolta a lány fenekét. Yara felnevetett, a vámpír pedig
újból belecsusszant. Egyik kezével a lány mellét markolta meg, a másikkal pedig
tovább izgatta a csiklóját. Yara felkönyökölt, és belekapaszkodott a középső
lyukakba. Hangos nyögésekkel fogadta a lökéseket, a férfi pedig gyorsított a
tempón. Yara térde a következő orgazmusnál felmondta a szolgálatot, de Dylan
megtartotta, amíg a lányon végigszáguldott az élvezet. Tovább folytatta a
rohamot, majd pár erősebb lökés után egy mély morgással elélvezett. Lerogyott a
lányra, és végigcsókolta a hátát a gerince mentén. Yara úgy domborított, mint
egy kiscica, Dylan pedig belenevetett a bőrébe. Kihúzódott a lányból, és
felhúzta az alsónadrágját. Maga felé fordította Yarát, és felültette az
asztalra.
–
Na, még egy menet? – vigyorgott Dylan, majd a lány kérdő tekintetére megfogott
egy biliárddákót. Yara felnevetett és bólintott.
T elrohant Luminita mellett, aki
csodálkozva nézett utána. Nem sokkal a lány után az egyik vámpír lépett ki
vigyorogva, L pedig nekitámadt.
– Mit műveltél vele?
– Semmit. Tényleg. – emelte fel
megadóan a kezét Morrow. – Csak beszélgettünk.
– Ne robbants ki újabb háborút,
vámpír! – L a nyakánál fogva a falhoz szegezte a férfit.
– Ez több mint harc, amazon! – A
férfi vigyorogva hámozta le a lány kezét magáról, és felment a szobájába.
Titania magányosan baktatott a
sötét utcákon. Már órák óta kint lehetett, de nem akart visszafordulni. Ha
teljesen őszinte akart lenni magához, akkor igazából eltévedt. Majd ha
lenyugszik, átgondolja az útirányt, de most megállni sem tudott. Csak ment
előre, az utcák pedig egyre kihaltabbak és szűkebbek lettek. Úgy gondolta, a
többiek már elindultak utána. Talán a vámpírok is. Talán Morrow is… A férfi
gondolatára újra elöntötte a düh, és teljes erejéből futni kezdett. A köpenye a
föld felett lobogott, a kard pedig a gerince mellett a bőréhez simult.
Befordult az egyik sarkon, és lelassított. Három alak beszélgetett a sikátor
végén. Az egyik férfi az amazon felé fordult, T pedig meglátta a jelet a
nyakán. Hűvösen elmosolyodott, és kihúzta a kardját a tokból. A tagok egymás
mellé álltak, és lassan közelítettek a lány felé. Titania rájuk rontott, futás
közben pedig bevillant neki, hogy bárcsak ne lenne egyedül.
Lesújtott az egyik férfire, aki
kitért a penge elől, majd bűbájt gyűjtött a tenyerébe, és a lányra küldte. T
hasra feküdt, kigáncsolta a másik tagot, a harmadiknak pedig egy apró tőrt
vágott, amit a csizmájából rántott ki. A tőr célba talált, de nem ejtett súlyos
sebet. A két talpon maradt mágus a lány felé közeledett, Titania pedig mély
levegőt vett, és várta a végső csapást. Lehunyta a szemét, ám, amikor nem
érkezett semmi, kinyitotta. Morrow állt előtte, és a két taggal harcolt. T
felkapta a kardját, és a harmadik férfire támadt. Kivédte az újabb bűbájgömböt,
és lábon szúrta a mágust, aki térdre zuhant. Titania meglengette a kardját és
levágta a férfi fejét. A tag kékes lánggal porrá vált. Az amazon azonban már
rohant is a vámpír segítségére. Vállon ragadta az egyik mágust, de az időben
észrevette, és kiütötte a lány kezéből a kardot. T fegyver nélkül maradt, de
puszta kézzel támadt a mágusra. Ököllel állon vágta, a férfi pedig
megtántorodott, de egy bűbájgömböt küldött a lányra. T hátrarepült, és a falnak
csapódott. A mágus vigyorogva közeledett felé, az amazon pedig kétségbeesetten
keresett valami fegyvert vagy pajzsot magának. Egy tőr repült felé a mágus feje
mellett, a lány elkapta és szíven szúrta vele a férfit. Miközben az elporladt,
felkászálódott a földről, és vigyorogva bólintott Morrownak. A férfi szintén
rámosolygott, T pedig teljes erejéből rohanni kezdett felé. De elkésett...
A vámpír térdre rogyott, mögötte
a harmadik mágus nevetve húzta ki Titania kardját a hátából. A lány
felüvöltött, és letarolta a mágust. Az első ütés betörte az orrát. A
nyolcadikra a férfi nem mozdult. T felkelt, megkereste a kardját, és levágta a
tag fejét, majd Morrow-hoz rohant. Letérdelt mellé, a fejét az ölébe húzta.
– Mondd, hogy nem halsz meg! –
simította ki a vámpír haját az arcából.
– Miért, hiányoznék? – nyögte a férfi.
T könnyeivel küszködve felnevetett.
– Fogalmam sincs, de nem akarom
kipróbálni. Mit segítsek?
– Nem kérnék ilyet… - a vámpír
elkapta a tekintetét az amazonról. Titania előtt világossá vált, mit akar a
férfi. A csuklóját a szája elé rakta. Morrow megpróbált felülni.
– Magadnál vagy? Alig élsz! Mit
finnyáskodsz?
– Nem azért… nem… - Morrow vért
köpött, az amazon pedig közelebb húzódott hozzá.
– Bizonyítsd, hogy érdemes
kibékülnie a két fajnak! – A vámpír bólintott, és beleharapott az előtte lévő
csuklóba. Nagyot szívott, és elégedetten felmordult. T elmosolyodott, de pár
perc múlva kezdett kényelmetlen lenni a helyzet. Szólongatta a férfit, de az
magán kívül szorította a lány kezét. Titania érezte, hogy a férfi túl sok vért
vesz tőle, és már alig maradt ereje megakadályozni.
– Morrow… hagyj… - nyögte utolsó
erejével, majd elájult. A vámpír kijózanodott, és ellökte magától a vénát. Rémülten
látta meg az ájult amazont, ölbe kapta, és vele együtt teleportált a Harcosok
házába.
Berohant a szobájába, az ágyára
fektette a lányt, és vizes borogatást hozott a homlokára. Közben az összes
amazon köré gyűlt, és kis híján nekitámadtak. Szerencsére Heat valamelyest
lenyugtatta a kedélyeket, így elmaradt az összecsapás. Aggódva figyelte a
lányt, akit nem Ádám fiai öltek meg majdnem, hanem ő.
Néhány nap múlva Titania fáradtan
nyitotta ki a szemét. A csuklója be volt kötve, de nem a saját szobájában
feküdt. Az egyik sarokban Morrow-t pillantotta meg, egy apró székbe préselve
hatalmas testét. Felült az ágyon, a mocorgásra azonban a vámpír is felébredt.
Egy pillanat alatt a lánynál termett, és szenvedélyesen megcsókolta. T kábultan
húzódott el.
– Hé, nagyfiú! Most keltem fel.
– Megmentetted az életemet. –
Térdelt le az ágy mellé a férfi.
– Te pedig az enyémet.
– Nem igaz. Kis híján elvettem. –
Súgta Morrow megtörten.
– De szerencsére túléltem. Szívós
egy fajta az amazon. – vigyorgott rá Titania. Morrow újabb csókot akart neki
adni, de kivágódott az ajtó, és a Rózsaszín Szivárvány Lányok léptek be egymás
után, mögöttük a vámpírok, köztük néhány ismeretlen is.
– A frászt hoztad ránk, te lány! – lökte arrébb
Morrow-t Yara. Megölelték egymást Titania-val, majd sorban mindenki melléjük
kuporodott.
– Mennyi ideig voltam kiütve?
– Három napig.
– A francba! Mi van a
szertartással? – nézett aggódva Tempyre a lány.
– Elintéztük, nyugi. Azt hiszem…
- Tempy vigyorogva végignézett a vámpírokon és az amazonokon, - még maradunk
egy darabig.
THE END
THE END
Várom a következő részt! Annyira tetszik, hogy nem tudok betelni vele. A történet háttere is tetszik, de remélem, hogy több információt is megtudhatunk majd. Sok érdekes karakter van idáig mégis: Titania, Morrow és Tempy a kedvenceim, de a többieket is szeretem. Igazán lenyűgöző, ahogy leírod a harc jelenetet, el lehet képzelni. :) SOk sikert a továbbiakban is!
VálaszTörlésHű, köszi szépen! ^^
TörlésIgazából ez maga a novella, bár nem tagadom, van még egy rész, de az jelenleg egy kiadónál van, pályázati elbírálás alatt. :)
Remélem, hogy a többi irományomat is elolvasod, és alkotsz egy rövid véleményt is! :)