11. fejezet - A szerelem nyilasa

Cupido kitárta a szárnyait, és élvezte a napsütést. Lehunyta a szemét, és megtervezte a második lépést. Ösztönzés. Valahogy rá kell beszélnie Qhuinn-t a lányra. Minden porcikája tiltakozik ellene, de muszáj. Nem maradhat itt! Őrültség. Egy ókori isten, itt? A modern világban? Lehetetlen. Bement a házba, és az alagsor felé indult. Elfelejtett szólni Butch-nak, hogy tartsa a száját. Végigment egy hosszú folyosón, és találomra benyitott egy ajtón. Újabb folyosó. Mi ez, egy labirintus?

Hangos berregéssel kinyílt előtte a következő ajtó. Óvatosan benyitott, és egy előtérbe ért. Bekopogott az újabb ajtón, és V nyitotta ki, szájában egy cigarettával.

- Nem félsz a tüdővésztől? – lépett hátrébb Cupido, legyezve maga előtt a levegőt. Igazából egész kellemes illata volt a füstnek, de távol akarta tartani magától a férfit is, meg a füstjét is.

- Mit keresel itt? - nézett el mellette a vámpír. Mintha ő sem akarna ránézni. 

- A helyes kérdés, hogy kit. Butch itt van? - Kukucskált át a férfi válla felett, de csak elektromos kütyüket látott, a keresett vámpírt nem.

- Zuhanyozik. – Cupido lelki szemei elé önkéntelenül is beúszott a kép, ahogy Butch áll a zuhany alatt és, a teste habfürdőtől illatos, és megfeszül, amikor lehajol...

- Mit akarsz tőle? - csettintett V az orra előtt, amitől a lány fülig pirult. 

- Mondd meg neki, hogy amiről beszélgettünk, maradjon kettőnk között.- Nincs ideje megvárni, amíg végez, főleg nem ezzel a labilis kinézetű hímmel. 

- Mi dolgod vele? - Jött az újabb barátságtalan kérdés, amit Cupido kezdett megelégelni.

- Hallottad, amit mondtam? – tette csípőre a kezét.

- Válaszolj! – Vishous megragadta a lány karját, és magához rántotta. Cupido nekiütközött a férfi izmos mellkasának, és alig bírta megállni, hogy végig ne simítson rajta. A cigaretta illata körbeölelte őket, de a lány érzett még valamit. Azt sejtette, ez maga a vámpír, és Szent Zeusz, majd' elolvadt tőle. Sötét, veszélyes, érzéki, akárcsak a férfi.

- Engedj el… - súgta a vámpír bőrébe, V pedig az orrával végigszántott a lány nyakán, és halkan felmordult. Elhúzta az orrát, az isten pedig rosszallóan nézett rá. Ő be sem tud telni a férfi illatával, neki viszont nem tetszik az övé?

- Mi vagy te? – nézett gyémántszemével egyenesen Cupido lelkébe. Egy köhögés szakította félbe a pillanatot. Butch állt egy szál törölközőben az ajtóban, a hajáról még csöpögött a víz a mellkasára, és végigfolyt rajta, majd eltűnt a törölköző alatt. Cupido beharapta a szája szélét, úgy figyelte az apró cseppek útját.

- Hallottam, hogy itt vagy… - Butch V-re nézett, majd a lányra. Cupido ellépett a férfitől, és Butch-hoz fordult.

- Csak azt akartam… szóval, amiről kint beszéltünk… - Te jó Zeusz! Tényleg zavarban van? – Az a kettőnk titka legyen, oké?

-  Persze, nem gond. – Biccentett Butch, de még mindig gyanúsan méregette Vishoust, mintha rajtakapta volna őket. A fenébe is, rajtakapta őket! Cupido zavartan motyogott valami köszönésfélét, és szinte végigrohant a folyosón. Becsapta maga mögött az ajtót, és egyenesen a szobájába sietett. Még ma össze kell hozni Qhuinn-t és Leát – döntötte el hirtelen. Minél előbb el kell tűnnie innen. Hanyatt feküdt az ágyon, és lehunyta a szemét. Butch-ot látta maga előtt, ahogy az imént nézett rá, mindössze egy törölközőben. A tekintete… féltékeny volt. Butch… féltékeny volt. V pedig… Szent Zeusz! Most mit csináljon?

Egy darabig még feküdt az ágyban, majd úgy döntött, tényleg kézbe veszi az irányítást. Megkereste az inast, és Qhuinn után érdeklődött. Miután az öreg útbaigazította, elindult, és bekopogott az ajtaján. Pár percet kellett várnia, de hallotta, ahogy a vámpír mozgolódik. Qhuinn álmosan kinyitotta az ajtót, Cupido pedig szinte betuszkolta a szobába.

- Magadnál vagy? Ez az én szobám! – próbált ellenkezni Qhuinn, miközben Cupido az ágyra tolta.

- Ott maradsz! – parancsolt a vámpírra, ő pedig járkálni kezdett. Erősen gondolkodott, mit is mondhatna, amivel meggyőzhetné. Rásandított, Qhuinn pedig majdnem elaludt, a szeme félig csukva volt.

- Mit csináltál az éjjel? Miután eljöttem? - Cupido gyanúsan méregette a nagy kupac halom ruhát, de nem látott rajta semmi különöset.

- Ittunk még párat, aztán hazajöttünk. - Qhuinn pislogott párszor, ahogy meghallotta a kérdést, és álomittas hangon felelt.

- És a lány? A csapos? - Faggatta tovább, nem törődve a hatalmas ásítozással.

-  Mi? – dőlt hanyatt az ágyon Qhuinn.

-  A barna, rövid hajú. Nem a pillangó. Figyelj már! – odament hozzá, és megrázta a vállát.

-  Beszélgettem vele. A neve Lea. - Rázta le magáról a lány kezét, de Cupido már békén hagyta. Elégedetten elmosolyodott.

-  Okos fiú. Most alhatsz. – Qhuinn felfeküdt az ágyra, és már horkolt is. Cupido kiment a szobából, de a folyosó végén egy hatalmas alakot pillantott meg. Egy kutya volt vele. Már fordult is a másik irányba, amikor a férfi hangja mennydörgésként töltötte be a folyosót.

- Állj! – Cupido akaratlanul is megállt, és megfordult. A férfi elé ért, hosszú haja a derekáig ért, szemét pedig egy sötét szemüveg takarta.

- Te vagy az angyal? - bökött felé undorodva. A lány azonban nem volt humoros kedvében.

-  Te pedig a ház ura, ha jól sejtem! Beth párja. A király, ha úgy tetszik. – dőlt a falnak Cupido.

- Meddig maradsz? - A kérdés egyáltalán nem volt barátságos, inkább arra utalt, meddig kell még elviselniük a jelenlétét. De Cupido megnyugtatta.

- Holnapig.

- Helyes. Elég egy angyal a háznál. - Fújt dühösen Wrath, jelezve, mennyire kedveli a szárnyasokat.

- Már van egy?  - kerekedett el a lány szeme.

- Igen. Menj, keresd meg és csald el magaddal, bárhova is mész. – Majd megfogta a kutyára erősített hámot, és továbbindult. Cupido utánanézett. Lehetséges, hogy… vak? Nem gondolkodott sokat rajta. Csak az lebegett a szeme előtt, hogy el kell kerülnie az angyalt. A végén még felismeri. Már így is eggyel több embernek mondta el, mint tervezte. Butch… sürgősen le kell állnia ezzel az őrültséggel. Csak ne gondolna mindig rá…

Vishous becsukta az ajtót, és szembefordult Butch-csal. A vámpír keresztbe fonta a kezét a mellkasán, és várta a magyarázatot. V elnyomta a cigarettát, és rögtön egy újat gyújtott.

   - Ez meg mi volt?  - szólalt meg végül Butch, miután nem sok esélyt látott arra, hogy a szobatársa belekezdene a magyarázkodásba.

    - Semmi. - vonta meg unottan a vállát V.

   - Persze, épp csak a nyakát nyalogattad, amikor kiléptem. - A zsaru is tudta, hogy hangzott, de nem érdekelte. Nem hitte volna, hogy valaha is nő miatt fogja felemelni a hangját V-vel szemben.

      A nevezett vámpír szó nélkül elfordult, és leült a gépek elé. Butch nagyot sóhajtott.

         - Nézd, csak mondd meg, ha érdekel a lány. - Vishous azonban rezzenéstelen arccal válaszolt.

-             -   Nem érdekel.

       - Akkor viszont szállj le róla! – Butch hangja erősebben csengett, mint szerette volna, de nem tehetett ellene. Az agyát elöntötte a féltékenység, Vishous pedig nem könnyítette meg a helyzetet.

-   Különben? – fordult felé érdeklődve V. Butch érezte, ahogy a szemfoga megnő, a keze pedig ökölbe szorul. Gyorsan lenyugtatta magát, és nyugodt hangon válaszolt.

- Nincs különben. Csak hagyd békén. Nemsokára úgyis elmegy.

- Mikor? - A zsaru számára egyértelmű volt, hogy Vishoust mennyire foglalkoztatja a kérdés, a vámpír hangja azonban ebből semmit sem árult el. V mestere volt az érzelemmentes beszélgetéseknek.

- Holnap. – V bólintott, Butch pedig nem tudta hova rakni sem a vámpír, sem a saját viselkedését. Te jó ég, az előbb tényleg majdnem nekirontott? Egy angyal miatt? Miközben bement a szobájába, elmosolyodott. Nem, nem angyal. Isten. Nem, mintha ez a tény bármin is változtatott volna. Már az előtt felfigyelt rá, mielőtt megtudta volna a teljes igazságot. Angyalnak hitte, és így is érdeklődött iránta. A legcsodálatosabb nő, akit valaha látott. A csókja pedig… Döbbenten szagolt a levegőbe. Csak nem…?