9. fejezet - A szerelem nyilasa

-          Aaly! – Lea felkapta a fejét, és a hang irányába fordult.

Aaly? Cupido nem értette, hogy hallgathat erre a névre is. A barna hajú nő szólította, Lea pedig barátságosan rámosolygott.

-          Nicky! Megint nem bírsz magaddal? - Csóválta meg rosszallóan a fejét.

-     Hiába, bevételt kell termelnem a főnöknek! – A barna illegette magát, Cupido pedig majdnem lefordult a székről. Úgy döntött, szó nélkül hagyja Nickyt, és Leához fordult.

-          Még mindig nincs senki, aki felkeltette volna az érdeklődésedet? - Bizalmasan felhúzogatta a szemöldökét, miközben a tömeg felé intett. 

-          Nincs. És neked? - Rázta meg  a fejét Lea. Cupido tudta, hogy hazudik, a szeme sarkából most is a vámpírt figyelte.

-          Nekem van. Emlékszel még rájuk? – mutatott az asztalukra, remélve, hogy ezzel hatni tud a lányra. Qhuinn már ott ült, és Blay is ekkor érkezett vissza. A ködfelhő ismét vibrálni kezdett, ahogy Lea Qhuinnre nézett. – Jobb fejek, mint gondoltam.

-          Nekem szerencsére egyik sem az esetem. - Kapott fel zavartan egy poharat a lány, és teletöltötte sörrel.

-          Kár. Pedig ha tudnád… - Cupido ábrándos tekintettel nézett körbe.

-          Mit? – kérdezte Lea kíváncsian. Az isten majdnem elnevette magát. Még szerencse, hogy nem tud uralkodni a kíváncsiságán.

-          Hogy az egyiket érdekled. - Játszott tovább a kártyáival Cupido.

-          Tényleg? Melyiket? – Lea izgatott volt, Cupido pedig felnevetett.

-      Még, hogy egyik sem az eseted! Amelyiknek jel van az arcán. A neve Qhuinn. – Nicky mellettük dühösen dobbantott. Mindkét lány kérdőn nézett rá, mire ingerülten vakkantott. 

-          Őt én néztem ki magamnak! 

-          Viszont te nem kellettél neki! – nézett rá szigorúan Cupido, és bízott benne, hogy ezzel le is állíthatja. Persze a barnát nem ilyen fából faragták, és tovább dühöngött. 

-          Ha nem vagy ott, eljön velem. – Mérgesen elfordult, majd újabb préda után eredt.

-          Szép kis barátnő... – nézett utána a lány, majd Lea felé fordult.

-      Ki? Nicky? Csak tegnap este érkezett, és megkért, hogy segítsek neki beilleszkedni. De feltalálja magát, úgy látom.

-          Miért hívott Aaly-nek? – Kérdezte Cupido.

-          Ez a nevem. Vagyis az egyik fele. A teljes Aaleyah. De inkább a Lea-t használom. Nem túl gyakori nevem van, és ha ilyen helyen dolgozol, jobb, ha meghúzod magad.

-          Értem. Nos, nekem még van egy kis dolgom. Holnap is dolgozol? - Cupido belekortyolt a sörbe, majd felkelt a bárpulttól.

-          Igen, minden nap. - Mosolygott rá a lány.

-          Helyes! – bólintott Cupido, és visszatáncolt a vámpírokhoz.

     -      Hali srácok! Hiányoztam? – huppant le John mellé.

     -       Nem. – Qhuinn rövid és lényegre törő válaszától felnevetett.

-        Na! Ne legyél durci! Elrontottam a játékodat? – bökött Nicky felé. Blay elnyomott egy vigyort. – Lehet, hogy nem tudod, de valaki nagyon örült ennek.

Blay fülig pirult, de Cupido nem rá értette. A pult felé, Leára nézett.

       -     Ki ő? – követte Qhuinn a tekintetét.

-         Mit számít? Egy lány a tömegben, aki érdeklődik irántad. A kérdés inkább az, hogy téged érdekel-e? - Cupido mélyen a vámpír szemébe nézett, aki zavartan babrált a poháralátéttel.

-     Nem is tudom… Csini csaj. Ember? - Cupido megütközött a kérdésen. Tudta, hogy gond lesz belőle, de azt nem, hogy ilyen hamar.

-     Változtat valamin, ha igen? - Felelte hanyagul. Mintha tényleg nem számítana.

-     Persze. Nagyon is sokat. Emberekkel nem kezdek. - John és Blay diszkréten köhintett, amiből a lány arra következtetett, hogy nagyon is előfordult már a múltban.

-     Azért, mert ember? - Firtatta tovább a témát.

-     Azért, mert hosszútávon nem működne. – Cupido bólintott. Ezzel nem tudott versenyre kelni. A vámpírnak igaza volt. A hosszú táv a vámpíroknak egészen mást jelent, mint az embereknek. De a fenébe is! Valahogy meg kell győznie a férfit. A zsebébe nyúlt, és megszorította a nyílvesszőt. Csak a legvégső esetben…

-         Mit mondtál? - Nézett rá Qhuinn.

-      Semmit. – Felelte a lány, majd belekortyolt a sörbe, és figyelte a vámpírokat. Blay zavartan nézelődött körbe-körbe, John Cupido és Qhuinn között járatta a szemét. Qhuinn pedig Leát figyelte. Legalább elérte a célját. Első lépés: figyelemfelkeltés. Kipipálva. Elégedetten hátradőlt, de nem sokáig élvezhette munkája gyümölcsét. A három férfi megmerevedett, majd a terem túlsó végébe nézett. Cupido is hátrafordult, de amikor meglátta, amit a vámpírok, villámgyorsan felpattant, és kisietett az ajtón. Egy zsákutcában futott, és szembefordult a kijárattal. Pár perc múlva egy hatalmas alak lépett ki rajta.

-         Menekülsz előlem, szárnyas? – Vishous mély hangja bezengte a sikátort, majd nagyot szippantott a cigarettából.

-         Inkább nem bírlak elviselni. - Válaszolta Cupido, miközben igyekezett egy kijáratot keresni. Valahogy ideges lett a vámpír közelében, és egyáltalán nem akarta megtudni, miért.

-         Miért nem rejted el a szárnyad? – nézett rajta végig Vishous. 

-         Rejtsd el te a fogaidat! Ez az én testrészem! Nem lecsatolható! – csattant fel mérgesen Cupido. Még ilyet…

-    A többi angyal el tudja. – A ffffenébe… A lány tudta, hogy hamarosan le fog bukni, úgyhogy igyekeznie kell.

-         Hát én nem tudom. De ha ennyire zavar, akkor menj vissza, és ne gyere folyton utánam! – Egy kéz fonódott a tarkójára, és egy kemény test nyomódott neki, ő pedig a falhoz préselődött. 

-         Boldogan megtenném. De nem bízom benned. – v megsimogatta a lány tarkóját, a másik kezét pedig felcsúsztatta a nyakáig, majd a hüvelykujja súrolta az ajkát. Combját Cupido két lába közé préselte, és egyre közelebb hajolt hozzá. Végignyalt a nyakán, és belesúgta a fülébe.

-         Figyelni foglak. – Cupido a következő pillanatban már egyedül állt, de szinte még érezte a férfi leheletét a nyakánál. Megpróbálta lelassítani a szívverését, amikor újra nyílt az ajtó.

-         Minden rendben? – nézett rá aggódva John. Cupido kihúzta magát, elmosolyodott, majd elindult kifelé a sikátorból.

Dühösen mászkált a szűk utcákban, és magában mérgelődött. Idióta vámpír! Játszik vele, ő meg mit csinál? Hagyja, azt csinálja! Mint egy tapasztalatlan fruska! Az Olümposzról nevetve nézett le az ilyenekre, most pedig ugyanúgy viselkedik. Még, hogy figyelni fogja! Még ilyet! 

Hirtelen megtorpant. Ha ott volt Vishous… akkor Butch is. A szíve nagyot dobbant, de akkor sem megy vissza. Még a küldetését is feladta az idióta vámpír miatt. Ha nincs ott, Qhuinn talán mégis elmegy Nickyvel. És Lea szíve összetörik. Már épp elhatározta, hogy visszamegy, amikor lépéseket hallott maga mögött.

-     Ti sosem hagyjátok békén az embert? – megfordult, és meglepetten hátrébb lépett. Egy barna hajú férfi állt előtte, de a szeme olyan pont olyan halott volt, mint annak a fehér hajúnak, amelyet nemrég megölt.

-         Úgy látom, nem rám számítottál. – vigyorodott el gonoszul a férfi. Cupido is elmosolyodott.

-       Te még jobb leszel! – Cupido szeme zölden izzani kezdett, és lassan levette a kabátját. Kinyújtóztatta a szárnyait, a férfi pedig tátott szájjal figyelte. Cupido megropogtatta a nyakát, és intett a férfinek, hogy támadhat. A férfi bólintott, és a lánynak rontott. Cupido kitért előle, így a férfi a falnak rohant. Felállt, de megszédült, és visszazuhant a földre.

-         Ó, ugyan már! Ennyi? Tényleg? – lépett közelebb Cupido a férfihoz, aki a fejét fogta, amiből fekete vér folyt. A lányt nem zavarta, ráemelte izzó tekintetét, a férfi pedig ordítva vette tudomásul közelgő halálát. Amikor már csak egy marék hamu maradt belőle, Cupido a földre rogyott, és zokogni kezdett. Észre sem vette, hogy közönsége is volt.