13. fejezet - A szerelem nyilasa

Lassan a végéhez közeledik a történet, utolsó előtti fejezet!! 

Cupido hallotta, ahogy a nevét mondják, szólongatják, de nem tudott válaszolni. Nem látott arcokat maga körül, mindent beborított a vörös köd. Felemelkedett, majd újból feküdt. Nem tudott körbenézni, hogy hol van, annyit érzékelt mindössze, hogy nedves az arca. Sír? Meglehet.

A hülye kecske jutott az eszébe. Ha nincs a kecske, most nincs itt. Mégsem kellett volna megbűvölni Zeusz legutálatosabb lányát, hogy zúgjon bele a kecskébe. Pedig milyen jó mókának indult…

- Milyen kecske, leelan? – suttogta egy mély, aggódó hang a fülébe.

- Kecske? Hol? – Cupido hirtelen felült, de bár ne tette volna. Lefejelt valakit, majd visszazuhant az ágyra, ahol pedig a fejfába ütközött.

- Jó Zeusz, az összes istenségre és az Alvilágra… - gyorsan abbahagyta a káromkodást, ahogy tudatosult benne, hogy nincs egyedül. Butch mogyoróbarna szeme nézett rá közvetlen közelről. Cupido megdörzsölte sajgó fejét, és felült.

- Mit keresel itt? – Körbenézett, és ekkor esett le neki, hogy egy idegen szobában van, ami… tömve van ételekkel. Mindenhol tálcák sorakoztak, rajta finomabbnál finomabb dolgok. – Hol vagyok? És ki akar felhizlalni? Vagy ez a konyha?

- Nem. Ez az én szobám. – mutatott körbe Butch.

- És ezek? – bökött az egyik tálcára a lány.

- Vishous hozta. – Cupido összerándult, ahogy beugrott neki minden. Majdnem megölte a vámpírt. V megtámadta, ő pedig… meg akarta ölni. Végig akarta nézni, ahogy fájdalmas szenvedések közepette a lelke elhagyja a testét. Ha nincs az az angyal…

- Miért? - A lány nem egészen értette, hiszen még így is elég tisztességesen megkínozta.

- Bocsánatot akar kérni. Itt van az ajtó előtt, de nem engedtem be. - Bökött a hatalmas, sötét ajtóra a vámpír.

- És te mit keresel itt? Azon kívül, hogy ez a szobád. Miért hoztál ide?

- Ezt most nem értem. Mi… mármint hogy te meg én… - Butch össze-vissza dadogott, láthatóan zavarban volt, Cupido pedig elmosolyodott. Még így is édes… Fejezd be! – szidta le magát.

- Aha. Amit sajnálsz, hogy megtörtént. Értem. - Cupido arca fájdalmasan megrándult, és elfordította a fejét, Butch azonban lágyan maga felé húzta.

- Tessék? Te azt hitted, hogy azt sajnálom? Nem, leelan. Azt sajnálom, hogy nem lehettem veled, amikor felébredsz. Wrath beosztott estére, járőrözni voltam. – Cupido szíve egy másodperc alatt ellágyult, és közel húzta magához a férfit. Lágyan megcsókolta, majd a szemébe nézett.

- Küldd be Vishoust.

- Biztos? – húzta fel a szemöldökét a vámpír. Aggódik. Hogy fog neki hiányozni… Nem tudott válaszolni, könnyes szemmel bólintott. Butch kinyitotta az ajtót, V pedig a szemközti falnak dőlve, a földön ült. Egy lila monokli díszelgett a bal szeme alatt, pedig Cupido tisztán emlékezett rá, hogy állon vágta.

A két vámpír nem szólt egymáshoz, a lány pedig intett Butch-nak, hogy menjen ki. A férfi hezitált, de végül is kiment.

V a szoba legtávolabbi sarkához bicegett, és nekidőlt a falnak. Nagy levegőt vett, de Cupido leállította.

     - Nem kell mondanod semmit. Nem érdekel.

     - De…

- Nem, Vishous. Tudom, hogy mit akarsz mondani. Hogy sajnálod. Hogy megbántad. Hogy nem ezt akartad. – V szó nélkül bólintott, Cupido pedig folytatta.

- Megérdemled a szerelmet, Vishous. Látom benned a jót. Látom benned… a lehetőséget. Ha nem lennél ilyen szigorú magadhoz, te is észrevennéd. Azt hiszed, te csak ennyi vagy. Hogy csak ennyit érdemelsz. Tudod, mit láttam az este? Elvetted, amit akartál. Engem akartál, és azt gondoltad, ha tetszik, ha nem, a tiéd leszek. És csak, hogy tudd, az angyalnak köszönheted az életedet. – V mérgesen fújt egyet.

- Most komolyan. Miért nem szeretitek az angyalokat? - Kérdezte a lány mosolyogva.

- Angyalokat? Te is az vagy, nem? – Csodálkozott a vámpír, mire Cupido felnevetett.

- Azt hiszem, most már mindegy. De legyen elég annyi, hogy felettük állok. A monokli… Butch-tól van? – V elfordult, úgy bólintott.

- Megérdemelted. - Vonta meg a vállát az isten.

- Tudom.

- Ja, és köszi a kaját. – V bólintott, és elindult kifelé. Cupido ismét előhívta a képességét, és V körül vörös köd lebegett. Halványan, de azért ott volt. A lány elmosolyodott, hogy igaza volt, és ahogy Vishous kilépett, Butch rontott be. Körülötte még mindig zöld köd gomolygott, ami kinyúlt, és egyenesen felé kavargott. Körbeölelte, és átjárta a testét. Cupido ijedten hátrált az ágy végébe.

- Nem. Nem lehet! - Kiabálta riadtan. Ő nem lesz szerelmes. Ő csak hozza a szerelmet, nem pedig kapja. 

- Leelan, mi a baj? – Butch óvatosan közelebb lépett, de a lány még jobban hátrált.

- Ne gyere a közelembe! Én ma elmegyek! El kell mennem! – A redőnyök, mintegy végszóra felemelkedtek, a lány pedig átrohant a szobájába, felkapta a kabátját, és már ki is rohant az ajtón.

Kint beleütközött Vishousba, aki épp eldobta a cigarettáját.

- Ráérsz? Elviszel? Szuper! – ragadta meg a karját, és az egyik autó felé rángatta. Már épp fordultak ki az udvarból, amikor Butch is kirontott az ajtón.

- Megálljak? – sandított rá V.

- Eszedbe ne jusson! – Cupido szeme zölden villant, a vámpír pedig a gázra lépett.

- És hova is megyünk?

- A Sikolyba. – Cupido hátradőlt az ülésben, és erősen próbált nem gondolni Butchra. A fekete hajára, a barna szemeire és az izmos hátsójára… V nevetésére kinyitotta a szemét.

- Belezúgtál a zsaruba?

- Nem. Zsaru? – V bólintott, a lány pedig intett neki, hogy folytassa.

- Mielőtt átváltozott, nyomozó volt. Rendőr. Aztán egy szerencsétlen véletlen folytán beteljesített egy jóslatot.

- Miféle jóslatot? – Cupidot tényleg érdekelte a férfi, és ez aggasztotta.

- Ő a Pusztító. – V részletesen elmagyarázta, a lány pedig bólintott. A férfi egy legenda, ahogy megmondta. Egy modernkori hős, aki a gonosszal küzd a jó érdekében. Megszólalt egy különös hang, V pedig egy pici szerkezetet halászott ki a zsebéből.

- Ő az.

- Vishous… nem maradhatok. – A vámpír bólintott, majd szétmorzsolta a tárgyat, és kidobta az ablakon.

- Köszönöm.

- Sajnálom. – Cupido ránézett, a férfi pedig folytatta. – Igen, tudom, hogy tudod, de ki kellett mondanom.

Az út többi részét csendben tették meg. A férfi a parkolóban leállította az autót, Cupido pedig szomorúan nézett a klubra.

      - Nem látunk többet, ugye? – A lány megrázta a fejét, és letörölt egy könnycseppet.

- Mondd meg neki… - Nem tudta befejezni, de Vishous pontosan tudta, mit is akart mondani lány és bólintott. Cupido kiszállt, és belépett a klubba. A döbbenettől azonban szóhoz sem jutott.