Idegen élvezet

18+

Egyedül vagyok. Magamra maradtam, most végleg. Úgy volt, hogy mostantól minden rendben lesz. Hogy sosem válunk el. Örökké együtt, mi ketten. De véget vetett az álmaimnak. A menyasszonyom lelépett a legjobb barátommal. Nem túl becsületes dolog.

Némán lépkedek az utcán, néha megtalálok egy-egy pocsolyát, de nem érdekel. Az öltönyöm már amúgy is csurom víz, a hajamról az arcomra ömlik a meleg nyári eső. Anette akart augusztusi esküvőt, hogy szép menyasszonyi ruhája legyen. Pánt nélküli, királylányos. Így fogalmazott. Megrántottam a vállam. Az ő ruhája, neki kell felhúznia. Amúgy is gyönyörű lenne mindenben. A hosszú eperszőke haja egyébként is eltakarja a háta nagy részét.

Megtörlöm a hajam, bár tudom, hogy nincs értelme. Megszokásból túrok csak bele, hogy csináljak valamit. Talán sírnom kéne. Vagy tombolni. Őrülten végigbulizni a várost, hiszen szabad vagyok. Nincs többé kötelék, ami visszahúzna, vagy gátolna. Nincs zaklatott telefonhívás az éjszaka közepén.

És nincs főzött vacsora többé estére. Nincs tiszta, vasalt ing reggelre. Vagy puha ölelés a hajnali nap első fényével. Nem hallom többet a ragyogó nevetését, ahogy a tengerparton lefröcskölöm a hűs vízzel. És a falatnyi bikinit sem, amikor nedves testére tapad, kirajzolva a buja idomokat, amiket csak én ismerek.

Felpillantok, majd lemondó sóhajjal veszem tudomásul, hogy az egyetlen olyan hely elé értem, amit el akartam kerülni mindenképp. A templom, ahonnan holnap férjként kellene kilépnem. Oldalamon a csodálatos, határtalanul boldog feleségemmel. Persze ez is csak álom marad. Ahogy a hawaii nászút, a búvárkodás és a többi, remek program, amit már kiterveltünk. Közösen, Anette-tel.

Utólag belegondolva persze sejthettem volna. Minden marha ezt mondaná. Nyilván. De hiába, a szerelem vak, szokták mondani a bölcsek. Nem vettem észre, hogy amíg én éjt nappallá téve dolgoztam, hogy valóban álomesküvőnk legyen, a menyasszonyom Steve vállán vigasztalódott. Ki tudja, hány és hány estét tölthettek együtt, amíg én az íróasztalom fölé görnyedve pakoltam az irataimat, kötöttem a szerződéseket és tárgyaltam az ügyfelekkel.

Gyűlölnöm kellene őket, de hiába. Egy „sok boldogságot” búcsúszóval kiléptem az ajtón, kiléptem az életükből, az útjukból. Mindenem ott maradt. Egyedül a pénztárcámat és a telefonomat hoztam el. Másra nincs szükségem. Amire igen, azt úgysem kaphatnám meg.

Az eső egyre jobban szakadt, én pedig azon agyaltam, hová is kéne mennem. Ilyen esetben rögtön Steve ugrott volna be, de ő ugye most el van foglalva. Nincsenek barátaim. Úgy gondoltam, rajtuk kívül más nem számít. Hiszen ők ismernek a legjobban, mindig mellettem lesznek. A dolgok milyen könnyen változnak…

Fájó mozdulattal elszakítom magam a templom komor árnyékaitól és tovább indulok. Talán beülök egy kocsmába. Igen, ezt kéne tennem. Leinni magam a sárga földig, hogy ne is érezzek semmit. Egy darabig jól elleszek vele.

Ezzel a gondolattal be is vetem magam az egyik közeli csehóba, és rendelek három vodkát. Kezdetnek. Csak egy kis bemelegítés.

Nem foglalkozom a csodálkozó pillantásokkal. Hiszen kint esik, helyénvaló, hogy vizes az ember. Persze, gondolom, nem túl sok öltönyös, bőrig ázott fickó lépett már be az ajtón.

– Csini vagy, husi! – megszólít egy nő, a rúzsa elkenődött. Nem én lennék az első férfi ma este, akivel elfelejteti a bánatát. – Felvidítsalak?

– Talán máskor, kösz.
Elfordulok tőle, ő pedig csalódott arckifejezéssel távozik. Lehajtom a feleseket, majd intek a pultosnak, hogy felkészültem a következő háromra. Nem szól semmit, csak újratölti a poharakat.

Felveszem az első pici kupicát, és Steve-re gondolok. A rohadék a nőmmel kefél…

Húzóra bevágom, és lefordítom.

A második pohárnál eszembe jut Anette. A kurva még élvezi is…   

Az előző mellett végzi, fejtetőn.

A harmadik… nézem az átlátszó, keserű italt, és eszembe jut minden eddigi ballépésem. Anette csak a pénzem miatt volt velem. Steve csak Anette miatt. Sosem voltunk barátok. Azt hittem, én vagyok az összetartó erő, de rá kellett jönnöm, én csak a kanóc voltam az ő robbanásuknál. Egy közvetítő, aki külső szemlélőként figyeli az eseményeket. Aztán egy pillanatra, de csak egy pillanatra elhiszi, hogy ő is részese a történéseknek. Beleéli magát, érez, örül, csalódik. Majd ráébred, hogy a fagyi visszanyalt, a nyúl vitte a puskát, és az összes többi közhelyes vacak igaz, éppen őrá.

Nagy sóhajjal nyelem le az utolsó vodkát, és felsorakoztatom a másik kettő mellé. A pultos unottan pislant, elpakolja a poharakat, újabbakat rak elém. Hálásan rápillantok. Megtaláltam az emberemet. Nem kérdez, csak önt. Tökéletes.

Egy meleg kéz érinti meg a vállam. Arra tippelek, a pillangó jött vissza, de kellemesen csalódok.

Ahogy hátrafordulok, egy vadító, barna hajú nő áll mögöttem. Nem kérdez semmit, csak szájon csókol.

Úgy szívja be az ajkamat, mintha az élete függne tőle. Lemondok a csaposról, és újult érdeklődéssel fordulok a nő felé.

A nyelve már az enyémmel incselkedik, kutató ujjai végigfutnak a mellkasomon, majd megragadják a lényeget. Egy pillanat alatt harcra készen állok.

Elhúzódik tőlem, és számító mosoly játszik az ajkain. Megragadja a zakómat, és magával húz.

Férfi mosdó – olvasom el fél szemmel a feliratot az ajtón. Nem túl higiénikus, de ebben a pillanatban nem is érdekel.

Újra az ajkaimra tapad, miközben nekilök az egyik ajtónak. Szerencsére nem lengőajtó, így meg tudok kapaszkodni benne.

Úgy néz ki, érti a dolgát. A francba, meg kellene kérdeznem a tarifát. Drága mulatságnak nézek elébe, nem biztos, hogy van nálam ennyi készpénz. Leheletnyit eltolom magamtól, de újra rám támadna. Biztos kézzel fogom, miközben igyekszem rendezni a gondolataimat.

– Nem leállítani akarlak, csak megkérdezni, mennyibe… - ujjait az ajkaimra nyomja, és megrázza a fejét. Tehát nem prosti, egyszerűen csak élvezi. És ez nekem is bejön. Újra szólásra nyitom a számat, de pár hangnál többet nem tudok kipréselni magamból.

– Az én nevem…

– Nem érdekel, édes – kacsint rám pimaszul, majd villámgyorsan kioldja az övemet, és már előttem is térdel.

Mély levegőt veszek, és összeszorítom a fogam, ahogy megérzem a meleg leheletet a farkamon. A forró nyelv lassan körbetáncol a makkon, majd rázárulnak az ajkak.

A francba, a csaj nagyon érti a dolgát!

Észre sem veszem, és a gondolataim visszatérnek Anette-hez. Sosem csinált volna ilyet. Szerinte undorító és erkölcstelen. Ez a kis bombázó viszont egyáltalán nem úgy tűnik, mintha undorodna.

Lehunyt szemmel mozgatja a fejét egyre gyorsabban, egyik kezével rásegít, a másikat pedig nem látom. Talán… ó, édes istenem. Amikor meglátom, mit csinál, szinte felrobbanok. A másik kezével saját magát kényezteti. A csípőm önkéntelenül is előrébb lendül, beljebb csúszom a nő szájába. Amikor azt hiszem, már képtelenség mélyebbre mennem, újabb milliméterek jutnak a forró ölelésbe.

A nő hirtelen megragadja a golyóimat, a torkomból pedig artikulálatlan üvöltés szakad fel, ahogy a magomat egyenesen a szájába lövellem.

Élvezettel nyel le minden cseppet, az utolsókat is kicsavarja belőlem.

Lassan, érzékien emelkedik fel, az ajkai egy centire vannak az enyémtől. Halkan szólal meg, fülelnem kell, hogy megértsem.

– Zavar, ha megcsókollak? – Megköszörülöm a torkomat, mielőtt felelnék.

– Nem. – Helyeslően biccent, de most lassít a tempón. Felesleges, már most félkemény vagyok. Ha arra gondolok, hogy mennyire feltüzelhette már magát, szinte újra készen állok.

Úgy döntök, átveszem az irányítást. Átfordítom magunkat, majd lenyomom a kilincset, és betuszkolom az apró fülkébe. Az ülőke szerencsére le van hajtva, és meglepően tiszta a környezet.

Félig letolt gatyával állok, majd bezárom az ajtót. A nő elmosolyodik, amikor megpillantja az ágaskodó szerszámomat. Elégedetten füttyent, engem pedig elönt a büszkeség. Anette-et sosem nyűgözte le sem a méretem, sem a lelkesedésem. Ahogy a második menet sem villanyozta fel túlzottan.

Félelmetes, hogy egy idegen nő karjaiban jövök rá, mennyire nem illettünk össze Anette-tel.

Újra a jelenre koncentrálok, és a nőre, akitől egy falatnyi ruha választ el. Hátul cipzáras, nincs nehéz dolgom. Egyetlen mozdulattal lehúzom, majd megszabadítom a zavaró ruhadarabtól.

Egy fekete csipkemelltartó és hozzáillő bugyi fogad.

Nem bírok magammal, a falnak szorítom, a combommal szétfeszítem az övéit. Tenyeremet a legérzékenyebb pontjára teszem, és elégedetten mordulok fel az ott talált nedvesség örömére.

A nő megcsókol, és belemarkol a fenekembe. Közelebb ránt magához, a farkam épp megízleli a csábító selymet. Alig bírok magammal, rögtön rávetném magam.

A nő gondol egyet, és ellök magától. Nem tetszem neki mégsem? Ennyi volt? Aztán megértem.

Nem abbahagyja, csak pózt vált. A vállait nekinyomja a fülke falának, a csípőjét pedig észveszejtően csábító módon kínálja fel. Őrjítő mozdulatokkal köröz a farkamon, én pedig keményen megragadom a derekát, és magamhoz rántom.

Nem szól egy szót sem, csak felnevet. Élvezi, alig várja, hogy beléhatoljak. Hátulról akarja, hogy meghágjam, mint az állatok. Részemről rendben.

A bugyi nem képez akadályt, de amikor meglátom a trükköt, elmosolyodok. Az oldalán egy pici masni van, selyemszalagból. Egy határozott mozdulattal megrántom, a fehérnemű pedig lassan szánkázik le a nő bokájáig.

Feltárul előttem a puha hús, hívogató rózsaszín ölelése nedvesen csillogva vár rám.

Lélegzetvisszafojtva illesztem a bejárathoz a férfiasságomat, lüktetve várja a bebocsájtást. A nő azonban nem vár, egy könnyed mozdulattal hátrasiklik, így egyenesen belécsusszanok. Szédülök az érzéstől, mámorító a nedves szorítás. Még többet akarok.

Hátrahúzódok, és keményen visszanyomulok. A nő felnyög, kezével megtámasztja magát a falnál. Felkészült a rohamra, én pedig nem habozok megadni, amire vár.

A tempó heves, egyenesen őrjítő, ő azonban nem nyugszik. Körkörös mozgással segít rá, a haja lágyan verdesi a hátát.

Erősen fogom a derekát, a kezem lassan vándorol le a combjára. Ujjaim lassan beljebb csúsznak, míg el nem érem a finom, puha párnákat. Lágyan körözök a duzzadt pontocskán, mire hangos nyögés a válasz.

Apró félmosolyra húzom a számat, és még többet akarok. Keményen dörzsölni kezdem, tudom, hogy élvezné. A várt hatás nem marad el, a nő felsikít a karjaimban, ujjait az enyémre csúsztatja, együtt kényeztetjük az érzékeny csiklót.

Oldalra hajtja a fejét, én pedig megcsókolom. Keményet döfök hátulról, mire megadja magát, a térdei megremegnek, a sikolya pedig betölti az apró helyiséget. Rángatózva önti el a gyönyör, állati szép, ahogy a szeme csillog az orgazmus áradó erejétől.

Megérzem az összehúzódásokat, én sem bírom tovább tartani magam. Ordítva élvezek el újra, a nő pedig lágyan ringatózik a farkamon. Megmerevedek, ahogy a magom elönti a testét.

Az utolsó remegést is megvárom, csak utána húzódok ki belőle.

Hálásan pillant rám, ahogy felkapja a bugyiját. Gyorsan visszakötözi, majd ugyanilyen ügyességgel veszi fel a ruháját is.

Finom csókot lehel az arcomra, majd átcsúsztat egy telefonszámot.

Vigyorogva teszem el a cetlit, és figyelem, ahogy kilibben az ajtón.

Pokolba a házassággal, pokolba Anette-tel és Steve-vel, ezt a nőt akarom!    

Vége