Ravasz választás

– Melinda, az isten szerelmére, rohanj! – üvöltötte Kiryan az előtte álló, bőrig ázott, hosszú barna hajú lánynak. A fiatal nő szeme sarkában egy könny remegett, Kiryan még a zuhogó esőfüggönyön keresztül is tisztán látta. És a szíve nagyot dobbant.

Melinda épp abban a pillanatban vallott neki szerelmet, amikor az őrszem elkiáltotta magát. A vadászok rájuk találtak, és mindenkinek menekülnie kell. Az alakváltókat, mint Kiryan és Melinda, régóta üldözték az emberek. Nem értik, ezért elpusztítják.

A férfi fajtája egyik legidősebb tagja, bár persze a véneknél nem lehet idősebb, a maga kétszázharminchat évével mégis rangidősnek számít. Melinda pedig épphogy átlépte a felnőttkor küszöbét, alig lehetett több ötven évesnél.  Feltűnő viselkedése, kecses alakja és hatalmas barna szemei azonban nem kerülték el Kiryan figyelmét.

Egek!

 Még hogy nem kerülte el a figyelmét! A férfi, ha tehette, egyfolytában bámulta. Lopva lesett rá a vacsoránál, a szeme sarkából figyelte a tanácskozás alatt.

Egyik róka sem volt ennyire cserfes, kacér, mégis rettentően vonzó.

Aztán a lány erőt vett magán, és bevallotta, hogy neki sem közömbös a férfi. Kiryiannak azonban nem volt más választása.

Durván elzavarta Melindát, csak, hogy mentse az életét. Ha a vadászok rátalálnak, nem kegyelmeznek neki. Ha pedig nem ölik meg azonnal…

Kiryan bele sem mert gondolni, mit tehetnek vele azok a férgek.

Így kimondta azokat a szavakat, amiket hallania kellett. Nem az igazat, nem. Azt nem lehet.

Megmondta a lánynak, hogy képzelődik. Hogy ő nem szokta nézni. Hogy teljesen hidegen hagyja, és mentse az életét, mert ő nem fog vigyázni rá.

De Melinda meg sem moccant. Csak bámult rá a hatalmas szemeivel kérdőn, és nem értette a helyzetet.

Kiryan ekkor ordított rá. Épp abban a pillanatban, amikor eltalálták.

A lövedék mélyen a combjába fúródott, szétroncsolva a csontot is, így eltart egy ideig a gyógyulása. Talán nem is marad elég ideje elmenekülni. Ha pedig rátalálnak, Melinda nem lehet itt.

– Megsebesültél. – lépett közelebb bizonytalanul Melinda, kisöpörve vizes haját az arcából.

– Menj már, a francba, tűnj innen!

– Nem hagylak itt! – Melinda mérgesen dobbantott a lábával, ami roppant mód feldühítette Kiryiant.

– Tudok magamra vigyázni, veled ellentétben! Ha nem indulsz el most azonnal, én magam téplek szét! – Kiryan rávillantotta hegyes szemfogait, amitől Melinda végre megrettent. Már látta átváltozni rókává, de a köztes állapot, ami félig ember, félig állat, sokkal félelmetesebb.

Melinda végül bólintott, majd teljes erejéből rohanni kezdett. Kiryan elégedetten felsóhajtott, és behúzódott egy közeli fa tövébe. Már egész közelről hallotta a vadászok csörtetését, és a kopók csaholását a fák között.

Kieresztett karmait, és megropogtatta a nyakát. Nem adja egykönnyen magát, és remélhetőleg elég ideig feltartja őket, amíg a családja elmenekül.

Újra Melindára gondolt. Hitte, hogy megmentette őt is. Ügyes lány, bízott a képességeiben. Ha elég gyorsan fut, még elérheti a többieket, akkor pedig biztonságban lesz. Elmehetnek egy olyan erdőbe, ahol nem zavarja őket senki. Talán talál magának egy rendes fiút, korabelit, akit nem néznek ki érte, ha párjának választja.

Kiryanra örök szégyen szállt volna, ha egy olyan nőstényt fogad maga mellé, akiről úgy gondolták, nem méltó hozzá. Márpedig egy ennyire fiatal falkatag biztos, hogy nem lenne méltó hozzá. Már a vének szerint. Kiryan számára maga lett volna a tökély.

Kár, hogy már nem kerül arra sor, hogy megpróbálják.

A vadászok egyre közelebb értek hozzá, amikor valami megváltozott. A csapat hirtelen megtorpant, a kutyák abbahagyták az ugatást, és nyüszítve vonultak vissza.

Kiryan kilesett a fák takarásából és nem hitt a szemének. Melindát pillantotta meg, a család körében. Szinte mindenki ott volt, és félig átalakulva vicsorogtak a vadászokra. A társaság pedig majd összecsinálta magát félelmében. Nem csoda, gondolta a férfi, hiszen ez nem mindennapi látvány. Az alakváltók ritkán támadnak ahhoz képest, hogy rendkívül halálos ellenfélnek számítottak.

Kiryannak egy pillanatra megfordult a fejében, hogy talán Melinda áll ennek a hátterében, de nem volt sok ideje ezen gondolkodni. A vadászok csak pár másodpercig voltak megrökönyödve, aztán támadásba lendültek.

Nem tudhatták, hogy semmi esélyük az alakváltó rókák ellen. Karmok és fogak villantak, vér fröccsent, jajveszékelések töltötték be az erdőt.

A küzdelem nem tartott sokáig, nemsokára csak az eső zuhogását lehetett hallani a fák között. Kiryan annyira tehetetlennek érezte magát, a lábában azonban még nem forrtak össze a csontok, előtte ki kell venni a lövedéket. Legszívesebben ő is a családja mellett harcolt volna, de most ő volt a béna, akit védeni kell.

A vadászok, már akik maradtak, hanyatt-homlok menekültek az erdőből, némelyikük esküdözve, hogy sosem térnek vissza. Hiába, ha meg is szegi az ígéretét, több alakváltóval nem fognak itt találkozni. Kiryan mindenképp új otthont fog keresni a családjának.

Melinda letörölte a véres-vizes arcát, kutakodó tekintete a fákat fürkészte. Kiryan nagyot nyelt, majd kidugta a fejét a fa mögül.

Amikor a lány meglátta, barna szeme felragyogott, arcán megkönnyebbült mosoly terült szét. A férfihoz rohant és a nyakába ugrott.

– Azt hittem, elkéstem! – Kiryian egy pillanatra belefelejtkezett az ölelésbe, majd eltolta magától a lányt.

– Én pedig azt hittem, világos voltam! – Melinda azonban nem adta fel.

– Ha nem jöttem volna vissza, már halott lennél! – A férfi szólásra nyitotta a száját, majd be is csukta. Semmi nem jutott eszébe, amivel megcáfolhatná a lányt.

– Akkor is megmondtam, hogy menekülj! Megszegted a parancsomat! – Melinda nem hitt a fülének. Megmentette a férfi életét, ő pedig azzal vagdalkozik, hogy nem fogadott szót? Van fogalma róla egyáltalán, milyen nehéz feladat volt visszazavarni a falkát?

– Nem érdekelnek a hülye parancsaid! Nem hagyhattalak itt, nem érted? Tudom, hogy nem érdekellek, de nekem akkor is fontos vagy!

Kiryan váratlan döntést hozott meg, miközben a lány sorolta a panaszait. Két kezébe fogta a lány arcát, és közelebb húzta magához.

Melinda ajkai hívogatóan csillogtak, a düh, ami az imént a hatalmába kerítette, most átváltozott elemésztő vággyá. Kiryan pedig boldogan adta meg neki, amire vágyott.

Puha ajkak fogadták, finom, incselkedő nyelv kérte fel vad táncra a sajátját.

Amikor a csók véget ért, Melinda ámulva nézett rá.

– Akkor ez azt jelent, hogy…? – Kiryan rábólintott.

– Igen. Hazudtam, sajnálom. Nem igaz, hogy közömbös vagy, és hogy nem érzek irántad semmit. De ha ebbe belevágunk, nem lesz könnyű dolgunk.

– Nem érdekel! – vágta rá villámgyorsan Melinda.

– Nem fognak szeretni. – tette hozzá a férfi, Melinda azonban ismét megrázta a fejét.

– Hidegen hagy. Amíg Te mellettem vagy.

– Örökké, Melinda. – Bólintott Kiryan, és úja megcsókolta. 

                                                        Happy end