2015. július 8., szerda

Agymanók - Kritika

Leírás:

A tinédzserkor gyakran döcögős és akadályokkal teli. Nincs ez másként a fiatal lány, Riley esetében sem, akinek csendes, kertvárosi élete a feje tetejére áll, amikor édesapja a nyüzsgő San Franciscóban kap munkát. Mint mindannyiunkat, Riley-t is az érzelmei vezérlik - ők Derű, Bánat, Harag, Majré, Undor. Az érzelmek a Riley agyában található Központban laknak, mindennapi munkájuk során pedig azon dolgoznak, hogy a lányt átvezessék a mindennapok kihívásain. Ahogy Riley az érzelmeivel küzdve próbálja megszokni San Franciscót, a Központban kitör a káosz. Bár Derű, Riley elsőszámú és legfontosabb érzelme megpróbálja a dolgok pozitív oldalát láttatni, összetűzésbe kerül a többi érzelemmel, akik másként vélekednek arról, hogyan kell viselkedni egy új városban, egy új otthonban és egy új iskolában.



Lassan kezdek agybajt kapni ezektől a leírásoktól… De inkább a filmre koncentrálok.
Kedves, vidám, tanulságos – ezzel a három szóval tudnám leginkább jellemezni a mesét, ami nem csoda, ez minden Disney-mese alapreceptje. Aki viszont éneklést vár közben, annak jelezném, hogy nem lesz, valószínűleg a Pixarnak köszönhetően.
Ami viszont van, a már megszokott, sziporkázó poénok, lenyűgöző látványvilág, kedves, szerethető karakterek. 
Néhány vicces jelenetet szerintem inkább a felnőttek fognak díjazni, például, amikor Riley a szüleivel vacsoráznak, és beleláthatunk az ő fejükbe is. 
Ami annyira nem jött be, hogy szerintem egy 11 éves nem ordibál az apjával, hogy fogja be, nem lop hitelkártyát és nem száll fel egy buszra tökegyedül. De lehet, hogy én voltam régen 11 éves, és manapság tényleg ilyenek, nekem akkor is fura volt. 
A karakterek közül pedig néha Derűt tudtam volna megcsapkodni. Főleg, hogy mindenkin átgázol, hogy neki legyen igaza… Aztán, mikor persze rádöbben, hogy nem ő a főszereplő, akkor hirtelen eszébe jutnak a többiek is. Az elején még oké volt, aztán unszimpatikussá vált a figura. Bánat viszont nagyon édes, nem lehet nem szeretni. 
Gyerekeknek, felnőtteknek is remek szórakozás, ami közben rá lehet döbbenni, hogy igenis kellenek a szomorú emlékek is… 


Szavazat: 5/5


Kiknek ajánlom: 
– Kicsiknek
– Nagyoknak
– Mindenki másnak


Kiknek nem ajánlom: 
– Akik utálják a meséket
– Akik a következő Disney-slágert várják
– Akiknek nem volt gyerekszobájuk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése