2015. július 4., szombat

Jupiter felemelkedése - Kritika

Leírás:

Jupiter Jones (Mila Kunis) éjszaka született, és a jelek az mutatták, kivételesen nagy jövő áll előtte. Ám ez a jövő nem akar megérkezni: a lány hiába álmodozik, csupán vécéket takaríthat. Ám váratlanul megjelenik Caine (Channing Tatum), és mindent megváltoztat. A genetikailag átalakított ex-szuperkatona egyetlen okból jött a Földre: hogy magával vigye Jupitert, akinek genetikus kódja földönkívüli örökséget rejt. A jóslat talán igaz volt. Talán valóra is válik. Ám a világ kibillent egyensúlyát helyreállítani szinte lehetetlen feladat még a kiválasztottnak is.

Kezdjük azzal, hogy ez egy nagyon jó történet. Érdekes karakterek, izgalmas cselekmény, fantasztikusan felépített világ. Az egyetlen, ami nem stimmel vele, az a műfaj. Filmnek ugyanis rettentő gyenge. Egy könyv sokkal jobb lehetőség lett volna kibontani a bonyolult szálakat, kidolgozni a karaktereket, elmagyarázni a háttértörténetet. Így viszont kaptunk egy összefércelt, keszekusza történetszálat, unalmas szereplőket, egysíkú színészi játékot. (Zárójelben jegyzem csak meg, hosszas keresgélés után kellett rádöbbennem, hogy ez valójában nem könyvadaptáció, pedig szívesen elolvastam volna a film megnézése után.)
Adott egy hölgyemény, akinek a legfőbb tulajdonsága, hogy folyton elrabolják. Közben rezignált arccal veszi tudomásul, hogy nem elég, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban, de ő egy ősi és roppant gazdag család fejének reinkarnációja. Én a magam részéről kicsit kiakadtam volna, vagy legalábbis hangot adtam volna a csodálkozásomnak, ő pedig egy vállrándítással elintézte a dolgot.
Aztán van (nyilván) egy hős, akinek annyi a feladata, hogy a fent említett hölgyeményt megmentse. Mindig. Minden egyes alkalommal. Ennyiben ki is merül a funkciója, pedig annyi mindent lehetett volna kezdeni egy génmanipulált, félig farkas ex-űrkatonával. Két pozitívum van benne számomra: az egyik, hogy félig farkas, a másik, hogy Channing Tatum játssza, aki inkább jó, mint színész, de a karakter iménti mélységét említve nem is kell várni Shakespeare-i szinteket. 
A látvánnyal viszont semmi probléma, tényleg elhiszed, hogy egy másik bolygón jársz, amit megkönnyít a különböző, emberszerű lények random felbukkanása. Céljuk nem sok, töltelékadagok, hogy ne legyen üres a képernyő. Igaz ez néhány főbb mellékszereplőre is, többek között Kalique Abrasax, aki szerepét tekintve a három Abrasax-örökös hölgytagja, de komolyabb részt nem vesz ki a történetből, mindössze elmagyarázza a főszereplőnek, hogy ki ő, mi a végzete, hogy jöhetett mindez létre, stb. Amolyan narrátor-féle. Fura. 
Sajnos a készítők annyi mindent akartak belesűríteni ebbe a két órába, hogy elvesztek a részletek között, a történet néhol zavaros, néhol logikátlan, a párbeszédek kínosak egynéhány helyen, megpendítenek egy szálat, aztán lógva hagyják. 
A két főszereplő között még véletlenül sem izzik a levegő, csak vannak egymás mellett, mert ott kell lenniük. A legemlékezetesebb párbeszéd minden kétséget kizáróan Jupiter és Caine között zajlik: 

       Caine: - Te felségvérű vagy, én egy hibrid. Te nem tudhatod, mit jelent ez, de én közelebb állok egy kutyához, mint hozzád.
        Jupiter: - És én mindig is imádtam a kutyákat.

Tatum zavart tekintete mindent visz és te is kényelmetlenül kezdesz fészkelődni a helyeden, azt gondolván: nem, nem lehet, hogy tényleg ezt mondta…

Szavazat: 3/5

Kiknek ajánlom: 
– Akik bírják a lenyűgöző látványvilágot
– Akik két óra gondolkodás nélküli kikapcsolódásra várnak
– Akik bírják Channing Tatumot

Kiknek nem ajánlom:
– Akiknek számít egy film mondanivalója
– Akik szeretik a jól kidolgozott és felépített világot
– Akik unják, hogy a csapból is Channing Tatum folyik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése