2. fejezet - A szerelem nyilasa

Amikor kiért a sikátorból, döbbenten fogadta az elé táruló látványt. Igazi túlélő volt, de erre nem számított. Ezek a zajok, a tömeg, a szagok…

-         Mi a helyzet Q? Nem találod Totót? – A szőke férfi lépett mellé, és ő is nézte a forgatagot.

-         Hollywood, szerintem hagyd ezeket az Ózos dolgokat. Azt sem tudta, hogy milyen év van. – Állt a másik oldalára a tetovált arcú.

-         V, haver, szerinted ez komoly? – Nézett a társára a Hollywood nevezetű. Fura név, jegyezte meg magában Cupido.

-         V? Ez a neved? És még az enyémet gúnyoltad. – Cupido kihúzta magát a két férfi között.

-         Az enyémnek van vége is. – Fújta ki a füstöt a férfi. Volt valami a tekintetében, ami nyugtalanította a lányt.

-         És szerinted az enyémnek nincs? – Nézett Cupido a férfire. Elidőzött a jelen a halántékán, majd egyenesen a gyémánt szembe veszett.

-         Hallgatom. – Rázta meg a kezét a lány előtt. Cupido megrázta magát, hogy eltűnjön a köd a szeme elől, és visszavágott.

-         Előbb a tiedet. – Bökött a férfi felé, de az megrázta a fejét.

-         Felejtsd el! Angyalokkal nem barátkozom. – Úgy mondta ki a szavakat, mintha valami undorító dologra gondolt volna.

-         Mi bajod az angyalokkal, ember? Irigyled a szépségüket? – Cupido hallott már az angyalokról. Mindig is jobbnak tartotta az olümposziakat a szárnyasoknál. És ez az alárendeltség? Ők mind istenek, míg náluk csak egy van. És alig mutatja magát. Bezzeg Zeusz… Ahogy a főistenre gondolt, kirázta a hideg. Zeusz alapvetően nyugodt típus volt, de jaj, annak, aki felbőszítette. Persze neki mindig sikerült. Úgy látszik, most lett végleg elege. Viszont ha nem lett volna ott az a kígyó Erisz…

-         Azt hiszed, ember vagyok? – Szakította félbe a gondolatmenetét dühösen V.

-         Embernek tűnsz, bár ez a kecskeszakáll… - odanyúlt és megbirizgálta az állát. A férfi felmordult, mire ijedten visszakapta a kezét. Mellette a szőke halkan felkuncogott.

-         Vámpír vagyok, neoncső! – vakkantotta V, mire Cupido elámult.

-         Vámpír? – Cupido találkozott már vámpírokkal. A sötétben élnek, ahol felbukkannak, különös gyilkosságok történnek, és sorra tűnnek el a fiatal lányok. Gyűlölte őket, meg az Őrzőjüket. A lány nem értette, mi a jó az egyistenhitben. Mindenki ugyanazt imádja? Micsoda önzőség! A kérdésre V kivillantotta szemfogát, Cupido pedig ahelyett, hogy megrettent volna, közelebb hajolt hozzá. Kinyújtotta felé a kezét, de félúton megállt. Ez az őrült a végén még leharapja.

-         És te is? – Fordult a szőke felé, aki vigyorogva bólintott, így kivillant az ő szemfoga is. – Azt hittem, mostanra kihaltok… - motyogta maga elé Cupido.

-         Mit mondtál? – Hajolt közelebb a szőke.

-         Semmit. Akkor minden jót! – Cupido kilépett a két férfi közül, és elindult balra. Lépteket hallott maga mögött, így megállt és hátranézett.

-         Nem kértem kíséretet. – A két férfi megtorpant, majd újra elindultak.

-         Erre van a kijárat. – mondta szenvtelenül V.

-         Akkor csak utánatok. Én még várok valakit. – A fekete hajú ellépett mellette, válla gyengéden súrolta a kezét. Cupido megborzongott, a szőke pedig rávigyorgott, majd elővett egy kis szerkentyűt, pötyögött rajta párat, majd beleszólt.

-         Zsaru! Látsz minket? Három. Oké. – Hollywood elrakta a holmit, majd V-vel együtt eltűntek a sötét utcán.

Cupido leült a járda szélére, majd amikor meggyőződött róla, hogy egyedül van, gyorsan elmormolt egy imát Zeuszhoz. Alig végzett a fohásszal, amikor az eget villám hasította ketté, és mögötte megszólalt egy mély hang.

-         Szólítottál, gyermekem? – A lány hátrafordult, és egy ősz hajú öregember állt a falnak dőlve. Felállt, és letérdelt elé.

-         Uram! Szükségem van az útmutatásodra. – A lány addig fel sem pillantott, amíg nem kapott rá utasítást.

-         Állj fel! – Cupido bólintott, majd felállt. – Erisz kicsit elhamarkodottan döntött. Az ítélet nem szigorú, de pár dolgot elfelejtett megemlíteni.

-         Az íjamat ugye visszakapom? – Reménykedett a lány, de Zeusz megrázta a fejét.

-         Nem. De a többi képességed megmarad. Látod a lehetséges párokat, valamint isteni erőd is érintetlen. – A férfi lágyan elmosolyodott, amikor Cupido megkönnyebbülve felsóhajtott.

-         Szuper! És a pár? Legalább a neveket? Egyáltalán jó helyen vagyok? – Hadarta el a kérdéseit, mire Zeusz felnevetett.

-         Igen, jó helyen vagy. Erisz ennyire nem kegyetlen. És csak egy nevet kapsz. A lányét.

-         Mindig a nő választ! – Vigyorodott el Cupido.

-         A név pedig Lea. – Cupido biccentett. Szerencséjére nem egy hagyományos név, nem lesz nehéz megtalálni. Ha megvan a lány, megvan a párja is.

-         Lea. Rendben. – Az öreg bólintott, majd kavarogni kezdett körülötte a levegő. Cupido utána kiáltott.

-         Zeusz! Várj! Kérlek, egy nyilat adj! Vészhelyzetre! Te sem szeretnéd, ha végleg száműznöd kéne! – Az öregember felnevetett, majd a lány felé nyújtotta tenyerét. Cupido letérdelt, és elvette a nyílvesszőt.

-         Még valami! A visszaszámlálás ugye holnaptól kezdődik? Hisz itt éjjel van! Ma már semmire sem megyek. – Zeusz megrázta a fejét, és melegen a lányra mosolygott.

-         Cupido! Semmit sem változol, ugye? Nem bánom! Holnap hajnaltól számítom a három napot! Most menj, ismerkedj a korral! – A lány bólintott, és áhítattal nézte, amint a Mindenség Istene köddé válik. Észre sem vette, hogy valaki halkan mögé lopódzott, amikor viszont egy kéz zuhant a vállára, ijedtében megpördült, maga elé kapta a szárnyait, így a kabát leesett a hátáról.