3. fejezet - A szerelem nyilasa

-         Nyugi, nyugi, nyugi! Először is, nem bántalak! Másodszor, húzd össze a szárnyadat, mert itt emberek is laknak, akik nem tudnak rólatok. Meg rólunk sem… - A fekete hajú férfi, aki a frászt hozta rá, most csendre intette, és idegesen nézegetett körbe. A lány a falig hátrált.

-         Te is vámpír vagy? – Cupido végignézett a férfin. Fekete haja, mogyoróbarna szeme volt, és talpig feketében állt előtte. Mint valami harcos, a jövőből. Lehet, hogy tényleg az volt? Harcos vámpírok? Ki hitte volna!

-         Az. Te pedig egy nagyon fura angyal. – Az „angyal” szónál szabályosan megborzongott. Tehát ő sem rajong értük. – V mondta, hogy figyeljek rád. – Méregette továbbra is a lányt. Cupido lehajolt a kabátjáért, és gyorsan magára terítette.

-         Utánam jöttél? – Pillantott a férfire, aki megrázta a fejét.

-         Nem. Dolgunk van. Nem angyalokat jöttem pátyolgatni. – A vámpír szinte már dühös volt rá, pedig semmi rosszat nem tett azon kívül, hogy itt van.

-         Dolgunk? – Nézett körbe gyorsan a lány. Még több vámpír, aki őt gyűlöli? Ma estére már nem kért többet belőlük.

-         A testvérem itt van nem messze. Tudod, ő sem bír titeket. – Jegyezte meg mellékesen, mire Cupidonál betelt a pohár, és visszavágott.

-         Hidd el, az érzés kölcsönös. Nos, vámpír, a soha viszont nem látásra. – Ellépett a férfi mellett, de az elkapta a karját, és megállította.

-         Elvigyünk valamerre? – Nézett mélyen a lány smaragd szemeibe. Cupido érezte, ahogy a térde megremeg. Úgy gondolta, ez normális, hiszen vonzza a szerelmet.

-         Azt hittem, nem engem jöttél… mit is mondtál… pátyolgatni. Akkor menj, tedd a dolgod, én is teszem az enyémet. – Kihúzta a karját a szorításból, és hátat fordított a vámpírnak.

-         Hé, ez nem Rhage kabátja? – A férfi lerántotta a hátáról, így Cupido szinte egy szál semmiben állt előtte. A lány fülig pirult, és idegesen rákiáltott.

-         Add vissza! – Kapott a kabát után, ám a mozdulattól még jobban elcsúszott a vékony selyemruha. Kitárta vörös szárnyait, és betakarta magát velük.

-         Bocs, nem tudtam… - Habogott zavartan a férfi, majd félig elfordulva visszanyújtotta a kabátot. Cupido sietve elvette, és hátat fordítva magára kapta. Majd megindult előre.

-         Most elmész? – kiáltott utána a vámpír. Cupido nagyot sóhajtva állt meg, de nem nézett vissza, pedig nagy volt a kísértés.

-         Nagyon úgy néz ki. – Válaszolt félhangosan.

-         Találkozunk még? – Cupido azt hitte, rosszul hallotta. A férfi tényleg reménykedve kérdezte meg? Nem számít, neki küldetése van, és mielőbb vissza akar kerülni az Olümposzra.

-         Ha van isten, akkor nem. – Egy darabig még hallotta maga mögött a férfi nevetését.

Lassan lépkedett a szűk utcákon, közben benézegetett a házakba. Néhány helyen a családok egymás mellett ülve néztek egy dobozt, amiben apró emberkék voltak, másutt épp vacsoráztak, de akadt egy-két olyan hely is, ahol egyedül ültek az asztalnál. Cupido őszintén sajnálta ezeket az embereket. Nem hallott még szörnyűbb dologról, minthogy valakit elkerül a szerelem. Megszorította a zsebében a nyílvesszőt, és megfogadta, hogy tényleg csak a legvégső esetben fogja használni. Hiszen ő a Szerelem Istene. Ő maga a Szerelem. Nem kell ahhoz bűbáj, hogy összehozzon két embert. Még ha „taszítják” is egymást. Csak kerüljön vissza az Olümposzra… Erisz csúnyán rá fog faragni! Gonosz vigyor ült ki az arcára, ahogy elképzelte a ravaszabbnál ravaszabb csínyeket, majd befordult a következő sarkon, és egy nagy épülethez ért. Fények villództak benne és körülötte, és hangos zaj szűrődött ki az ajtón. Közelebb sétált, kikerülte a dülöngélő alakokat, és mosolyogva nézte a szórakozó embereket. Az ajtó felett fekete betűkkel a „Sikoly” szó volt festve.

-         Sikoly? Itt szórakoznak manapság? – Egy csábos mosolyt villantott az ajtóban álló férfire, aki kábultan nyitotta ki neki az ajtót. Végül is, Zeusz megmondta, hogy megmaradtak a képességei. Ahogy belépett, ámultan nézett körbe. A teremben félhomály uralkodott, a zene a mellkasában lüktetett, az emberek pedig ritmusra vonaglottak.

-         Bacchus hogy élvezné… - vigyorgott a tömegre, majd a bárpulthoz ment, és óvatosan felült egy székre. A kabáttal betakarta a szárnyait, majd lehunyta a szemét és koncentrált.

Mikor újra kinyitotta, zölden izzott, és körbepásztázta a sokadalmat. A lehetséges párokat vörös fény kötötte össze, ami megkönnyítette a dolgát. Rengeteg potenciális szerelmest talált, de a sajátjait még nem ismerte fel.

-          Gyerünk, Lea! Merre vagy! – Gondolkodott félhangosan, mire a csapos felé fordult.

-          Parancsol? – Cupido döbbenten nézett a pult mögött álló, barna hajú nőre.

-         Lea? Te vagy Lea? – Vörös fény lebegett a feje felett, de egyelőre nem kapcsolódott senkihez. Tehát a férfi még nincs itt. Mindegy, így is sikeresnek könyvelheti el az estét. Hiszen itt van a lány! Elsőre megtalálta. Gondolatban megdicsérte magát, majd a lányhoz fordult.

-         Igen, így hívnak. Ismerjük egymást? – A pultos kérdőn nézett rá, de Cupido megrázta a fejét.

-         Még nem, kedvesem, de hamarosan. – Vigyorgott Cupido, majd ott hagyta a meglepett lányt. Körbesétált a teremben, kereste Lea párját, de a férfi helyett egész mást talált. Az egyik asztalnál, az ajtó mellett négy férfi ült, akik közül hármat már ismert. A szőke, a tetovált és a barna szemű. A negyedik egy nagyon rövid hajú, sebhelyes arcú férfi volt. Mogorván nézett maga elé, míg a másik három vidáman csevegett. Cupido elfordult, de még elkapta a barna szemű tekintetét. Gyorsan kislisszolt az ajtón, és örült, hogy a friss levegőn lehet. Szerette a forgatagot, de most dolga volt. Elindult volna egyenesen, de újra egy kéz nehezedett a vállára. Nem kellett hátrafordulnia, hogy tudja, ki áll mögötte.

-         Tehát nincs isten. – A vámpírnak térd-remegtetően mély hangja volt. Cupido önkéntelenül is elmosolyodott.

-         Úgy látszik.

-         Nézd, csak meg akarom kérdezni, hogy van-e hol aludnod. – A lány színpadiasan felsóhajtott.

-         Micsoda lovagias vámpír! – Cupido végre szembe fordult a férfivel, és mélyen belenézett a barna szemekbe. – Azt hittem, nem kedveltek! – Mondta incselkedve, a férfi pedig mosolyogva válaszolt.

-         Nem is. Csak gondoltam, udvarias leszek. – Vonta meg a vállát.

-         Akkor fáj, de nemet kell mondanom. – Cupido vigyorogva pukedlizett, és távozni készült.

-         Ne csináld. Van nálunk hely, és egy napig el tudunk viselni. – Cupido felnevetett.

-         Ez aztán a szíves vendéglátás. Tudod mit? Nem bánom. Kíváncsi vagyok a vámpírok búvóhelyére. – A férfi megkönnyebbülten bólintott, majd intett a lánynak, hogy kövesse. Egy fekete, fényes dobozszerű valamihez vezette, amiben már bent ült a másik három társa. A sebhelyes és a szőke ült elöl, a fekete hajú pedig hátul. A férfi kinyitotta az ajtót, Cupido pedig bemászott a gyémánt szemű mellé. A férfi beszállt mellé, majd a doboz elindult. A gyémánt szemű gyanúsan pislantgatott felé, ő pedig akaratlanul is lejjebb próbálta húzni a kabátot a combján. Nem volt szégyellős, de mégse nézegesse egy vámpír.

-         És hogy hívnak? – fordult felé kíváncsian a barna szemű.

-         Q. – felelte röviden. – És titeket? Te V vagy. – Nézett a fekete hajúra. Az röviden bólintott, majd a barna szemű átvette a szót.

-         A szőke elöl Rhage, a sofőr pedig Zsadist. Én pedig Butch vagyok.

-         Mindenkinek sokat mondó neve van, a tied pedig hozzájuk képest egyeszű. – Jegyezte meg Cupido, de a férfi megvonta a vállát, és kibámult az ablakon. Egyikük sem tűnt túl bőbeszédűnek, így a lány is kinézett. Riadtan vette észre, hogy semmit sem lát. Már épp rákérdezett volna, amikor V rápillantott és megrázta a fejét, így inkább csendben maradt. A doboz nem sokkal később megállt, a férfiak kiszálltak, Butch pedig kisegítette őt is. Megigazította magán a kabátot, majd felpillantott, és szinte megfagyott. Egy barlangra számított, ehelyett egy többszintes kastély tárult a szeme elé.

-         Ti itt laktok? – nézett a Rhage nevű vámpírra. Az vigyorogva bólintott, és elindultak a bejárat felé. Cupido még mindig kábultan követte őket. Ha ezt az Olümposzon elmeséli…