5. fejezet - A szerelem nyilasa

A Gödörben Butch elkapta a kamerát a két lányról. Miután Vishous elment az edzőteremben, ő nem bírta ki, hogy ne nézze meg, mit csinál az angyal. Egy neoncső után leselkedik. Ennél lejjebb már nem süllyedhet. Hanyatt feküdt az ágyon, és próbált nem a lányra gondolni. Nem sokkal később elnyomta az álom, de az angyal természetesen szerepet kapott benne. Főszerepet.

Cupido leült az ágyára, Beth pedig a kanapén foglalt helyet.

-         Szóval azt mondod, ez egy kamera, ami felvesz, és más látja, hogy mit csinálok. – Beth bólintott, Cupido pedig folytatta, amit eddig tanult az új világról, Beth segítségével. – És a szobákban nincs kamera. Aztán... egy csomó vámpír lakik itt együtt. Ők a Testvérek.

-         Testvériség. A Fekete Tőr Testvériség. – Javította ki mosolyogva Beth.

-         Ó, igen. A te párod a király. És a többiek pedig még nem találtak rá a szerelemre.

-         Pontosan. Még valami, amit tudni szeretnél? - Tette keresztbe elegánsan a lábát Beth.

-       Igen, lenne itt még valami. Hol találok mostanában férfit? – Beth fülig pirult, Cupido pedig gyorsan kijavította magát. – Mármint nem magamnak. Akkor máshogy kérdezem. Hol szórakoznak manapság azok, akik párt keresnek?

-         Van pár jól menő klub a belvárosban. Szerintem ott próbálkozz. – Beth felsorolt pár nevet, Cupido pedig igyekezett minél többet megjegyezni. Leát gyorsan megtalálta, a férfivel biztos, hogy nem lesz ilyen könnyű dolga.

-         Lehet még egy kérésem? – Nézett félénken Cupido a lányra, majd megemelte a kabát szélét. Beth rögtön megértette és felnevetett. Átment a saját szobájába, majd pár perc múlva egy halom ruhával tért vissza.

-         Tessék, válogass! – Ledobta az ágyra a kupacot, Cupido pedig rávetette magát. Imádta a szép ruhákat, bár ebben a korban jelentősen változott a divat. A kevesebb több-elv érvényesült, az anyagok pedig… Cupido legszívesebben befeküdt volna a ruhák közé. Mégsem olyan borzalmas ez a hely.

Kiválasztott egy lenge felsőt, és egy szoknyát, majd gyorsan át is vette őket. A fehér blúz nyakba akasztós volt, és hátul mindössze egy vékony megkötő tartotta össze. A lány pont ezért választotta, így a szárnyak alatt meg tudta kötni. A szoknya alul fodros, rózsaszín volt. Megpördült, Beth pedig elismerően felnevetett.

-         Remekül áll. Mintha csak egy romantikus regényből léptél volna ki! - Cupido pukedlizett, és felnevetett.

-         A romantika az életem! – Fordult meg sokadszor is a tükör előtt.

-         Nekem viszont most mennem kell. Néha aludni is kell. - Ásított fáradtan Beth, és felkelt a kanapéról.

-         Mit csináltál éjjel? – Ráncolta össze a szemöldökét Cupido.

-         A vámpírok éjszakai lények. – Mosolygott rá a lány, majd kiment az ajtón.

Micsoda? Beth is vámpír? De hiszen kiment hozzá a kertbe. A napfényben! Cupido úgy döntött, inkább nem merül bele ebbe a világba, hiszen nemsokára visszatér az ő korába. Ahol ismerik és imádják. Oltárokat emelnek neki, ahol áldoznak, közben imádkoznak hozzá. Itt pedig? Holmi angyalnak hiszik, és lenézik. A vámpírok! A mocsokban, sárban, barlangban élő paraziták! Minél több időt töltött ebben a korban, annál jobban gyűlölte őket. Bár Beth kedves volt vele. Biztos csak valami félreértés miatt. Napközben megpróbál alkalmazkodni, este pedig elindul megkeresni Lea párját.

Cupido az új ruhájában végigtáncolt a folyosókon, bekukkantott egy-két szobába. Megtalálta a konyhát, ahol az inas tevékenykedett, rámosolygott, majd pörgött tovább. Eltévedt az alagsor felé, de zajt hallott az egyik teremből, és a kíváncsisága oda hajtotta. V feküdt egy padon, és hatalmas súlyokat emelgetett. Félmeztelen volt, így kirajzolódott a bőre alatt a tökéletes izomzat, mellkasán pedig újabb tetoválás díszelgett. Cupido tovább indult volna, de a férfi mintha megérezte volna a jelenlétét, és előtte termett.

-         Nem azt mondtam, hogy húzd meg magad? – Förmedt a lányra, de az nem rettent meg tőle. Büszkén kihúzta magát, és felszegte az állát.

-         Én nem vagyok vámpír, hogy egész nap a szobámban kuksoljak! - Kedve támadt kiölteni a vámpírra a nyelvét, de az nem istenhez méltó viselkedés lett volna.

-         Nem, te nem vagy vámpír. Csak egy nyüves szárnyas… - Mielőtt egymásnak ugrottak volna, Butch lépett közéjük egy váratlan pillanatban. Kezét a Testvér mellkasának támasztotta, biztos, ami biztos. 

-           Vishous? Talán most már le kéne feküdnöd. Nem gondolod? - Butch igyekezett felvenni a vámpírral a szemkontaktust, de V csak az angyalt látta.

-     Nézd csak! Tényleg van vége a nevednek! – Vigyorgott gonoszul Cupido, mire V mérgesen felmordult. Lerázta magáról a zsaru kezét, felkapta a törölközőjét, és kiviharzott az edzőteremből. Ha marad, a végén még széttépi mindkettőt. De az angyallal kezdi, az hétszentség! 

-     Rossz kutya! Helyedre! – Kiáltotta Cupido a távozó vámpírnak. Butch nem szólt semmit, csak megcsóválta a fejét. – Ő kezdte! – húzta össze magát a lány a vámpír rosszalló tekintete miatt.

-         Különben is, miért utáljátok az i… iii.. igazi angyalokat? – Nézett Butch barna szemeibe, amiktől majdnem megfeledkezett magáról. 

-         Csak úgy… szemtelen népség. Azt hiszik, jobbak mindenkinél. Pedig mindegyik, aki itt van, bukott. Ahogy te is. – Pillantott sokat mondóan a lányra. Cupido már azon kezdett gondolkodni, hogy mi is legyen a bukása oka, de a férfi szerencsére nem firtatta.

-         Furcsán hatsz V-re. – Tette hozzá Butch, mintegy mellesleg.

-         Miért, máskor nem ilyen kiállhatatlan? – Mosolygott elégedetten Cupido.

-       Nem ennyire. Most megyek vissza aludni, csak véletlenül megláttalak titeket a monitoron, és gondoltam, jobb, ha lejövök. – Már indult is, de Cupido még utána kiáltott.

-         Köszönök… mindent. – Butch hátra sem fordult, úgy bólintott. A lány végignézett rajta: széles váll, izmos hát, kerek fenék. Mosolyogva lehunyta a szemét, és előhívta a képességét. A férfit zöld köd vette körül. Gyorsan megrázta a fejét. Zöld? Ilyen színt még nem látott emberek körül. Lehet, hogy azért, mert a férfi nem ember? Miközben vizslatta, beharapta az ajkát és nagyot sóhajtott, mire a vámpír megtorpant. Lassan hátrafordult, mélyen a lány szemébe nézett, a következő pillanatban pedig már szorosan hozzásimult.

Butch érezte az angyal pillantását magát, majd a fellobbanó vágyát. Az álma után egyáltalán nem bírta magát türtőztetni. Az angyal zöld hálóingben állt előtte, hosszú, vörös haja lágyan hullott hátra a vörös szárnyakra. Lassan közelebb sétált hozzá, majd lovagló ülésben ráült. Megmozdította a csípőjét, közben egyenesen a szemébe nézett. Butch épp ledöntötte volna, amikor felriadt. Egyből a gépekhez rohant, ekkor látta meg V-vel. A vámpír félmeztelenül állt a lány előtt olyan tekintettel, hogy nem tudta eldönteni, kívánja a lányt, vagy meg akarja ölni. Butch, mielőtt gondolkodhatott volna, már az edzőterem felé száguldott. Most pedig itt áll előtte ez a különös szerzet, és őt akarja. Más körülmények között egyenesen perverznek találta volna magát, de most? Végigsimított a lány oldalán, arcát pedig egyre közelebb vitte a lányéhoz. Az angyal kíváncsian várta a folytatást. 

Butch végigsimított a selymes szárnyakon, amitől kitisztult a feje, és ellépett tőle. A lány kérdőn nézett rá, de Butch képtelen volt megszólalni. Igazából azt sem tudta, mit mondhatna neki. "Bocs, angyalokkal nem kezdek, és a farkam is csak jókedvében olyan kemény, mint a beton?"  Fantasztikus...

Egy szó nélkül visszament a szobájába, és beugrott a zuhany alá. V már javában aludt, így biztos, hogy nem fogja megzavarni. A zsaru végigsimított a mellkasán, megállt a hasánál, majd nagy levegőt vett és lejjebb csúsztatta a kezét. A képzelete pedig a lehető legjobb pillanatot hívta elő az álmából.