7. fejezet - A szerelem nyilasa

Cupido újra visszaváltott az eredeti alakjára, és önelégülten lépkedett a szürkületben. Minden szembejövőre vigyorgott, vidáman fütyörészett. Lépéseket hallott maga mögött, de nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget. Nem fordult meg, mert nem paranoiás. Azért meggyorsította a lépteit. A biztonság kedvéért. Nem, mintha nem tudná megvédeni magát, de tényleg nem akart közönséget. Befordult a következő sarkon, ahol elállt a lélegzete. Egy fehér hajú férfi egy másik fölött térdelt. A fekvő férfi körül halványult a vörös köd, majd egy fehér, szinte áttetsző felhő vált ki belőle, és az ég felé szállt.

-          Megölted! – Törte át a felismerés a tudatát. A fehér hajú felállt, és megtörölte a kését, arcán gonosz vigyor suhant át.

-          Remélem. - A hangjából csöpögött az önelégültség. Hogy képes örülni valaki annak, hogy megölt egy másik lényt?

-          De szerelmes volt! – Mondta vádlón a lány.

-       Mennél utána? – Lépett egyet a lány felé a férfi, Cupido pedig feldühödött. Teljesen elvesztette az irányítást maga fölött, a dühe túlcsordult rajta, és egyre növekedett. Kitárta szárnyait, a férfi pedig meglepődve lépett vissza. Cupido szeme zölden világított, és felemelkedett a földről. Kavargott körülötte a levegő, haja a válla felett lebegett, arcának félelmetes, vörös keretet adva. 

A férfi a földre rogyott, a bőre pedig kezdett leválni a kezén. Felordított, és rémülten figyelte, ahogy a húsa leég a csontjairól. Cupido ördögien elvigyorodott, úgy figyelte a fehér hajú lassú, kínszenvedéssel teli halálát. Amikor csak egy marék hamu maradt belőle, a lány földre esett. Lihegve a falnak támaszkodott, és letörölte a könnyeit, amik szörnyű tettének következményei voltak. Lépések zaja ütötte meg a fülét, így igyekezett kicsit összeszedni magát.

-          Láttad, mi történt? – Amikor Cupido felnézett, a rövid hajú, sebhelyes arcú Testvér állt mellette. A lány csak megrázta a fejét, és feltornázta magát. Leporolta a szoknyáját, majd felvette volna a kabátját,  de a ruhadarab hirtelen az arca előtt termett. Elvette a vámpírtól, rövidet biccentett, majd felhúzta.

-          Kössz. - A férfi nem felelt, helyette különös kifejezéssel arcán bámult rá.

-    Tényleg angyal vagy? - Cupido ismét bólintott, a férfi pedig nem szólt többet. A sikátor végéhez sétált, ahol a másik férfi feküdt. Megérintette, majd visszahúzta a kezét, és elővett egy kis szerkezetet. Halkan beleszólt, Cupido pedig elindult kifelé.

Egy fél óra múlva ismét a Sikoly nevű helyet pillantotta meg a túloldalon. Végül is… Az ajtónálló mosolyogva beengedte, Cupido pedig egyenesen a pulthoz lépett. Ma is Lea volt a csapos, de Cupido még nem akarta felfedni magát. Először megfigyeli a lányt, hátha felbukkan a férfi is. Egy nő lépett oda hozzá, feltehetően a felszolgáló, mert egy papírlapot szorongatott a kezében. Cupido nem nézett utána az italoknak, de egyről biztosan tudta, hogy fent marad.

      -      Egy kupa sört! - Csapott a pultra vigyorogva.

-          Korsó? – Kérdezett vissza a pincér. Cupido bólintott, de rádöbbent, hogy nincs nála semmi, amivel fizethetne. Jó Zeusz, azt sem tudta, mivel fizetnek manapság! Ezeknek kellett volna utána néznie, erre ő mit csinált? Vámpírokkal enyelgett. Vagy valami hasonló.

Nagyot kortyolt a sörbe, és majdnem kiköpte. Ennyit változott a világ? Már a sör sem a régi… Csendben figyelte Leát, amint sürgött-forgott a pult mögött. Felvette a rendelést, kiszolgált, törölgetett, mosogatott. A vörös köd továbbra is körbevette, majd hirtelen felerősödött, és a terem másik végébe száguldott. Lea felkapta a fejét, és Cupido is arra fordult. Három férfi lépett be az ajtón. Látta már őket. A vámpírok házában. A vörös hajú, az, amelyiknek jel van az arcán, és egy harmadik, sötét hajú.

-          Melyik az, melyik… Gyerünk! – A köd egyszerre gomolygott a három vámpír felett, majd megállt a középsőnél. – Héra szent nevére! Normálisabbat nem találhattál volna? – Ekkor állt neki össze a kép. Te jó ég! Egy vámpír és egy ember?

-          Erisz… átkozott bajkeverő. – Kortyolt egyet a sörből, és Lea elé lépett. Rámosolygott, mire a lány felismerte.

-          Te voltál itt tegnap is, ugye? – Cupido bólintott, és a vámpírok felé bökött.

-          Elég jó a felhozatal, nemde? – A lány megrázta a fejét, de lopva a trió felé pislantott.

-          Nem igazán. Őket pedig jobb elkerülni. - Elfordult, de Cupido látta, hogy a szemben lévő tükörben pont látja a vámpírt. Elvigyorodott, majd folytatta.

-          Mesélj! Melyikkel volt már dolgod? – Hajolt közelebb Cupido, hogy kialakítsa a bizalmas viszonyt.

-    Egyikkel sem, szerencsére. De nem egy lányt kellett már megvigasztalnom, akik utánuk sírtak. Úgyhogy őket biztos nem ajánlom. - Felkapott egy poharat és villámgyorsan törölgetni kezdte. Cupido attól tartott, még kigyullad a törlőruha a kezében.

-          Nekem? Ugyan már! Én nem keresek senkit. És te? Hogy állsz ezen a téren? - Rákacsintott, mire Lea lerakta a poharat, és távolságtartó hangon kérdezte.

-          Ismerjük egymást? – Lea a homlokát ráncolta, Cupido pedig megrázta a fejét.

-          Nem. Csak nemrég érkeztem, és épp ismerősöket keresek. Szóval?

-         Nincs senkim. Sokat dolgozom, nincs sok időm ismerkedni. Meg persze, nem egy ilyen helyen fogok magamnak pasit szerezni. – Nevetve mutatott körbe. Cupido szétnézett, és nem látott mást, csak szórakozni vágyó, szerelemre éhes embereket. Nem értette, mi lehet Lea problémája. Még csak azt a fáradtságot sem vette, hogy megismerje őket. Nagyon nehéz dolga lesz vele. Hogy a vámpírról már ne is beszéljünk.

A három férfi elhaladt a pult előtt, Lea pedig fél szemmel a vámpírját figyelte. A férfi is felé fordult, de különösebb érdeklődést nem mutatott. Felkelt, és a vámpírok asztalához sétált. Levágódott melléjük, és rájuk vigyorgott.

     -     Hali! Jó kis hely, nem? - Szinte látta, ahogy megdermednek a jelenléte miatt. Különös módon szórakoztatta a viselkedésük.

     -     Nem annyira… Úgy látszik, ide mindenkit beengednek! – Morgolódott Lea vámpírja.

-         Aha. Méghozzá ingyen! – Tett rá egy lapáttal és gonosz vigyorral Cupido. A vörös hajú a szemét forgatta, majd magához ragadta a szót.

-         Én Blaylock vagyok. Ő Qhuinn. – Mutatott a nagyszájúra, Cupido pedig vigyorogva bólintott neki. Ekkor vette észre, hogy különböző színű a szeme. Nem csoda, hogy Lea felfigyelt rá. Különleges. – Ő pedig John. – Fordult a harmadik férfi felé.

-         Ti is Testvérek vagytok? - Annyira nyilvánvaló, hogy összetartoznak, noha fiatalabbak, mint Butch és bandája. 

-         Nem. De az Őrző szent nevére, egyszer azok leszünk. – Csattant fel Qhuinn.

-         És te pedig… - Nézett rá kérdőn Blaylock.

-         Én pedig Q vagyok! – Mondta már magabiztosan Cupido.