Cupido még
mindig a falnak támaszkodott, szinte megmozdulni is alig bírt. A férfi teljesen
maga alá gyűrte, egyértelmű volt, hogy mire készül. Aztán egyszer csak… vége
lett. A lány legszívesebben felordított volna csalódottságában. Tényleg ennyire
gyűlöli az angyalokat?
Megigazította a ruháját, és felsietett a szobájába.
Szerencsére nem futott össze senkivel. Bent lerogyott az ágyra, és a kezébe
temette az arcát. Nem fog sikerülni…
suhant át az agyán, de gyorsan elhessegette a gondolatot. Hiszen ez még csak az
első nap, és a lány már megvan. Este elindul… várjunk csak! Miért este? Hiszen ő nem vámpír, és a férfi is bárhol lehet, akár fényes nappal is.
Felpattant az ágyról, majd szinte kirohant az udvarra. A déli napfény jólesően melengette
a bőrét, kitárta a szárnyait… A szárnyai! Villámgyorsan körbe nézett, hogy észrevette-e valaki, de szerencséje volt. Visszasietett a szobájába, és
felvette a kabátját. Úgy döntött, egyáltalán nem fogja visszaadni Rhage-nek. Biztos van neki elég, Cupidonak pedig kell valami emlék erről a kalandjáról.
Épp lefelé tartott a lépcsőn, amikor az alagsor felől
lépéseket hallott. Meggyorsította a lépteit, nem akart senkivel találkozni, de összeütközött három férfivel.
Az egyik, amelyiknek egy jel volt az arcán, de nem olyan, mint V-nek,
felnevetett.
-
Mi ez? Szálloda szárnyasoknak? – A társa, egy
vörös hajú oldalba bökte, erre abbahagyta a nevetést, csak vigyorgott, és
elhaladtak a lány mellett.
-
Ezt én is kérdezhetném… - Dörmögte Cupido az
orra alatt. Vajon hány vámpír lakik itt összesen? És miért néz ki mindegyik ilyen szívdöglesztően? Sajnos az utóbbi kérdés jobban foglalkoztatta a kelleténél. Ismét
kilépett a szabadba, de egy hang mögötte megszólalt.
-
Hova indulsz? – Butch-ot ismerte fel, de nem
látta maga mellett, a hangja viszont akadozott. Hála Beth-nek, már nem lepődött meg. Felnézett az ajtó feletti
dobozba, és annak válaszolt.
-
El. – Már indult volna, amikor még egy kérdést
hangzott fel.
-
Visszajössz? - A férfi hangjában őszinte érdeklődést vélt felfedezni. Vajon aggódik miatta, vagy reménykedik, hogy nem látja újra?
- Miért érdekel? – Kérdezett vissza kicsit dühösen Cupido. Amikor nem kapott választ,
hozzátette. – Nem hiszem. Dolgom van. Nem maradok itt sokáig.
Mivel nem jött
újabb kérdés, biccentett a kamerának, és végre útnak indult. Az ösztöneire
hagyatkozva balra fordult, és lassan lépkedett. Az érzékeit kiterjesztette,
hátha ráakad a férfire.
Butch még sokáig
szorongatta a mikrofont a Gödörben. Megbolondul, állapította meg a diagnózist. Igen, csakis ez lehet a magyarázat, miért
érez leküzdhetetlen vágyat, hogy az angyal után eredjen verőfényes napsütésben.
V némán ült mögötte és épp kifújta a füstöt. Biztos akkor ébredt fel, amikor először szólt a lányhoz.
Azóta pedig feszülten figyelte. Hátrafordult, és elvette a vodkásüveget, amit a
vámpír szorongatott.
- Minden oké? - Nézett rá a zsaru, V pedig értetlenkedve rázta meg a fejét.
- Miért ne lenne? - Vishous nagyot szívott a cigarettából, és mereven a monitort bámulta.
- Mert azóta ilyen vagy, amióta először
találkoztál vele. – Bökött Butch a monitorra, majd meghúzta az üveget.
-
Csak beképzeled magadnak. Ez egy francos angyal.
Miért érdekelne? - V hangjából semmilyen érzelmet nem lehetett kiolvasni, ezért Butch is úgy döntött, inkább lezárja a beszélgetést.
-
Épp ezt kérdezem én is. – Vishous visszavette az
üveget, és elvonult a szobájába.
Cupido úgy
érezte, legalább kétszer is megkerülte az Olümposzt. Hatalmas volt ez a város,
és már alkonyodott, de még a felét sem látta talán. Leült az egyik padra, és
nézte az embereket. Mindenki rohant, senkinek nem volt egy perce sem a mellette
elhaladó emberre. Egy kedves szó, egy köszönés, kézfogás. Semmi. Pedig látta az
emberek körül a szerelmet. A lehetőség megvolt a legtöbbjüknél. Hirtelen
észrevett egy férfit, amint egy kisgyermekes anyukát figyel. A nő felnézett, a
körbeölelő vörös köd pedig kinyúlt a férfié felé és összekapcsolódott vele.
Cupido felpattant, és természetének engedve gyorsan a nőhöz sietett. Útközben egy pillanat alatt
testet cserélt, így már egy barna hajú, harmincas nő képében lépett elé.
-
Bocsánat, de nem tudtam nem észrevenni, ahogy az
úrral egymásra néznek. Ismerik egymást, ugye? - Bizalmasan a nőre kacsintott, aki megrázta a fejét.
- Nem, nem hinném. – Küldött a nő egy újabb
pillantást a férfi felé. A vörös köd szinte felizzott.
-
És szeretné, ha ez nem így lenne? Miért nem tesz
ellene? Tudja, mindig a nő választ. – Mosolygott sokat sejtetően Cupido.
-
Nem… nem hiszem, hogy érdeklem. Hiszen itt egy
gyerek. Nem sokan vállalják ezt be. - Úgy mondta, mintha valami hibát követett volna el a gyermekkel. Cupido nem igazán értette, hogy mi lehet a gond vele.
-
Miért nem megy, és kérdezi meg tőle. – Erősködött tovább, de a nő
megrázta a fejét, karon fogta a gyereket, és már indult is volna. Cupido azonban nem hagyta annyiban. Villámgyorsan
a férfi mellett bukkant elő, ismét testet cserélve. Fekete haj, mogyoróbarna
szemek. Egy ablakban meglátta a tükörképét, és mérgesen toppantott egyet.
-
A francba! - Pont Butch arcát kellett magára öltenie?!
-
Tessék? – Fordult felé döbbenten a férfi.
-
Semmi. Dögös anyuka, nemde? – Bökte oldalba Cupido,
közben a nő felé nézett.
-
Nem rossz. - A férfi megdörzsölte a tarkóját, és félénken a nőre mosolygott, amikor ismét találkozott a tekintetük.
-
Kár, hogy ott a gyerek… - Legyintett lemondóan Cupido, hátha ráharap a férfi a csalira.
-
Nem is tudom… Aranyos kislány. – Győzelem! Cupido
elmosolyodott, majd megveregette a férfi hátát.
-
Tudja, én a helyében már rég utána mentem volna. - A férfi Cupido-ra nézett, majd ismét a nőre.
-
Tényleg? - A lány hevesen bólogatott.
-
Persze. Na, induljon. - Intett neki, de a férfi még mindig habozott.
-
És mit mondjak neki? - Kérdezte kétségekkel telve.
-
Mintha számítana… Mondja neki, hogy csinos a
ruhája, szép a szeme, jól áll a haja. Gyerünk, mert elmegy! – Meglökte a
férfit, aki bizonytalan léptekkel indult el. A nő után szólt, aki megállt, a
gyereket pedig maga mögé húzta. A férfi zavartan motyogott valamit, a nő pedig
felnevetett.
-
Sínen vagyunk! – Vigyorgott elégedetten Cupido.
A vörös felhő összekapcsolódott, Cupido szíve pedig nagyot dobbant. Talán még sincs veszve minden, ha az ereje nélkül is sikert aratott.
nagyon várom a folytatást!
VálaszTörlésTényleg??? De jó!!!!! :)
VálaszTörlés